A Brexit szó ideiglenesen értelmét veszti, hiszen közel egy hétig London lesz a focit szerető emberek európai fővárosa, azon belül pedig a Wembley stadionra fókuszál mindenki. A negyeddöntőig voltak ugyan meglepetések, de a legjobb nyolc között létrejött küzdelmek után kiderült, hogy mely csapatok tudnak tartósan magas szinten játszani, a válogatottak közül hol hosszabb a cserepad, és kik azok, akik jobban bírják a terhelést és a tempót akár öt kemény mérkőzés után is. Európa top 4 csapatának elődöntője jön.
Az olaszok szépen vették a belgák által felállított akadályt a negyeddöntőben, s bár szoros és izgalmas volt az összecsapásuk, azért így is sikeresen ki tudták ejteni a bajnokság egyik favoritját és egyben talán legmasszívabb csapatát. A spanyolok ezzel szemben alig bírtak el a svájciakkal, akikkel egészen a büntetőkig kellett menniük annak ellenére, hogy a svájci válogatott még emberhátrányba is került a meccs során. Bár ezen az Eb-n már bőven ért minket meglepetés, és a spanyolok sem szerepeltek rosszul, azért összességében a Olaszország – Spanyolország meccs kimenetelére gondolva inkább az olaszokat tartjuk esélyesebbnek. Már a bajnokság kezdete előtt is nagyon erős teljesítményt mutatott a csapat, amit aztán az Eb csoportkörében, majd a nyolcad- és negyeddöntőben is újra és újra igazolni tudott. Eddig az Eb során mindössze két gólt kaptak, de azokat is csak az egyenes kieséses szakasz jóval erősebb ellenfelei ellen. A spanyolok ezzel szemben időnként védelmi problémákat okoztak maguknak, melyet főként gólszerzési bravúrjaikkal tudtak kompenzálni. Az olasz védelmen azonban kifejezetten nehéz lesz majd átverekedni magukat, és nagyon hamar kiderülhet a spanyolok számára, hogy a legjobb védekezés nem minden esetben a támadás. Egy komoly szereplő a védelemből azért hiányozni fog az olaszoknál Spinazzola személyében, és ha ezen a poszton próbálnak a spanyolok rést törni a pajzson, miközben hátul figyelnek, akkor egy izgalmas és szoros mérkőzésnek lehetünk majd a szemtanúi.
Az angolok egy rövid, egy meccses római kitérő után hazatérnek, így sokak szerint a torna legnagyobb favoritjává avanzsálódtak ezzel. Ráadásul Anglia egyik legfontosabb játékosa és egyúttal csapatkapitánya is formába lendült, így Harry Kane vezetésével és az ő újfent megtalált gólszerző erejével az angolok magabiztos győzelmet arattak az ukránok ellen. Ez volt a papírforma, de ezt valóra is kellett váltani, és először idegenben. Most viszont újra hazai pályán játsszák az elődöntőt, ahol a meglepetést meglepetésre halmozó dánokkal találkoznak, akik a csehek ellen 2-1-es győzelemmel már az első félidő alatt eldöntötték a továbbjutást. Egyelőre költői a kérdés és várni kell a helyes válasszal, de vajon az angolok 55 év várakozás után képesek lesznek újra hazai pályán bezsebelni egy kupát, vagy a dánok, ahogy 1992-ben „szerencsés vesztesként” és beugró csapatként még egy meglepetéssel készülnek, így már az elődöntőben kiejtik az angolokat? Bár az angolok 1996 óta nem tudtak a legjobb négy közé kerülni az Eb-n, most ezzel az eredménnyel biztosan nem fognak megelégedni, mert az elődöntő után mindenképpen a döntőbe kerülés lesz a cél. Erre pedig van esélyük, amit idén nem is bíztak a véletlenre, hiszen 25 évvel ezelőtt még éppen a jelenlegi kapitány, Gareth Southgate kihagyott büntetőjével az utolsó pillanatban kiestek Németország ellen az elődöntőben, majd a németek meg is nyerték a döntőt. Idén viszont már a nyolcaddöntőben búcsúztatták a germán válogatottat magabiztos játékkal, a rendes játékidőben. Az Eb-n nem csak, hogy remekül szerepeltek, de egy gólt sem rúgtak nekik az ellenfelek. A dánok ezt már nem mondhatják el magukról, hiszen ők egy kivételével minden meccsen kaptak eddig gólt – bár az is biztos, hogy két csoportkörös vereségük ellenére és mindenki meglepetésére egészen az elődöntőig meneteltek.
Szinte minden szakértő és fogadóiroda Anglia-Olaszország döntőt vár, de ahogy már írtuk, a labda gömbölyű és bizton állíthatjuk és mindannyian láthattuk, hogy ide már senki sem a véletlen szerencsével jutott el és természetesen egy gyengébb napot kifogó angol vagy olasz csapat esetén bőven lehet esélye a dán vagy spanyol félnek is, akiknek három napjuk volt felkészülni a legideálisabb stratégiával, hogy meglepjék esélyesebb ellenfelüket.
Az elődöntők után kivételesen három szünnap következik a döntő előtt. Egy biztos, a londoni Wembley Arénában angol szurkolók tízezrei szoríthatnak majd nemzetük válogatottjának, amit a másik három csapat nem mondhat el magáról, így ha az esélyesség terhe nem nyomja agyon a „háromoroszlánosokat”, akkor mostantól hivatalosan is az angolok váltak a torna legesélyesebb csapatává.
