A hetvenes évek világpolitikai enyhülési folyamata, valamint az itthoni életszínvonal-politika már elérhetővé tette, hogy licenc alapján gyártott szórakoztató elektronikai cikkekhez is hozzá lehessen jutni, valamint három évente nyugatra is utazhatott, aki ezt anyagilag megengedhette magának. Ez azt eredményezte, hogy a hatvanas években alkalmazott szűrők már nem voltak elég hatékonyak, a kinti lemezvásárlások révén közvetlenül kerültek be az országba a korszak népszerű nyugati együtteseinek felvételei. Ugyanakkor már nagy veszélyt nem jelentettek, hiszen nyugaton is lecsengőben volt a szabadságvágytól, a fennálló társadalmi rend elleni lázadás vágyától átfűtött hippi-mozgalom. A helyi jelenségeket az 1970-es évek tekintetében is érdemes a könnyűzenei élet színterei alapján áttekinteni.
A bálok továbbra is töretlen népszerűségnek örvendtek, és azokat a város több pontján is megszervezték. Elsődleges helyszínként továbbra is a művelődési ház szolgált. A 1970-es években már érzékelhetőek lettek az újabb generáció igényei, és egyre inkább a mai értelemben vett diszkó volt terjedőben, ahol a fiatalok immár legtöbbször nem páros táncot táncoltak. A bálok technikai felszerelése egyre modernebb lett, bár a nyugati számok nagy részét még ekkor is csak rossz minőségű felvételekről tudták lejátszani. A gödöllői zenekarok egy része továbbra is játszott a táncos mulatságokon. A bálok az 1970-es évek végén vettek új lendületet, ugyanis Pál Gábor a Petőfi Sándor Művelődési Házban új programokat kezdett el szervezni Ifjúsági Klub néven. Ezek az események azért voltak különlegesek, mert itt a bálok és koncertek, a könnyűzene és a táncmulatságok teljes mértékben összefonódtak.
Az Ifjúsági Klub 1977-ben alakult meg, és minden héten voltak találkozóik — Pál Gábor visszaemlékezéseit idézve: „Én 1977-től kezdtem el a Művelődési Házban egy Ifjúsági Klubot, ami abból állt, hogy gimnazistákat összeszedtem, és ők szombat délután odajöttek, és akkor ott mindenféle beszélgetések voltak, de minden este diszkóba fajult.” Ezek az Ifjúsági Klubok hivatalosan az ifjúság művelődését szolgálták és nem a szórakozását, de a beszélgetéseken kívül állandóak voltak a diszkók is a helyi zenekarok zenéire. Az Ifjúsági Klub költségvetése igen alacsony volt, ami természetesen sejthető, hiszen működését a Petőfi Sándor Művelődési Ház finanszírozta. Mindezek tudatában igen meglepő, hogy olyan emberek is előadtak Gödöllőn az Ifjúsági Klub keretében, mint Benkő László az Omegából, és a vendégek a beszélgetés után zenéltek is. A felfutott zenekarokból a zenészek csaknem ingyen vállalták el a fellépéseiket, hiszen az Ifjúsági Klub csak jelképes összeget tudott adni, ennek ellenére a zenészek és humoristák szívesen ellátogattak Gödöllőre. A gyakori diszkókért két ember felelt, Gadanecz György és Barabás András, akiknek élete az itteni tevékenységet követően érdekesen alakult, hiszen míg Gadanecz György testnevelés tanár lett, addig Barabás András később is a diszkózás mellett maradt. Csaknem minden hónapban volt egy-egy különlegesebb előadás, amely hatalmas sikernek örvendett. Az 1970-es évek legvégére egyre inkább felfutott az Ifjúsági Klub, így már a megyei KISZ szervezettől is tudtak támogatást szerezni — elsősorban azonban személyes kapcsolatok révén. Az Ifjúsági Klub 30 ezer forintot kapott, amiből meg tudták oldani a modern hangosítást: ez egyaránt megfelelő volt a zenekarok és a diszkósok számára is.
Gyakori előadója volt az Ifjúsági Klubnak a Voga-Turnovszky duó is. A hatalmas érdeklődésnek köszönhetően, Pál Gábor a fiatal gimnazistáknak is szervezett hasonló eseményeket, így ők is részt vehettek az előadásokon, és külön diszkók és koncertek is voltak a számukra. Ezeket a rendezvényeket a Nyolcadikosok Klubja fogta össze. A rendszer azzal, hogy „kis szabadságokat” engedélyezett, sokáig elvonta a figyelmet a valódi szabadság hiányáról, és főleg az évtized végére a gazdaság válságáról. A válság jelenségei a hetvenes évek második felében még a felszín alatt lappangtak, de a nyolcvanas években egyre inkább kézzelfoghatóvá váltak. A kulturális élet mindenesetre töretlenül fejlődött Gödöllőn, és folyamatosan szabadult fel béklyóiból.
Wisznovszky Tamás
