Extrát nyújtva jutottak Extraligába a gödöllői röplabdás lányok

Hiába végzett az alapszakaszban csak a harmadik helyen, a rájátszásban extra klasszis játékot nyújtva a Gödöllői RC csapata szerzett jogot arra, hogy a következő szezonban a női röplabda Extraligában, vagyis az ország legjobb nyolc csapata között induljon, miután az élen zárt a feljutásért zajló versenyben. Barta László klub elnökkel a rájátszás utolsó, sikeres hétvégéje után beszélgettünk.

Mit jelent a Gödöllői Röplabda Club életében, hogy a röplabdás lányok három év után újra az ország legjobb nyolc csapata közé kerültek?

Óriási boldogságot és a sok munka értelmét. Két éve azt kérdeztem a lányoktól, hogy együtt tartanak-e velem egy kalandra, pontosabban egy kalandos utat ígértem nekik. Visszatekintve, az út valóban izgalmas volt, de most az út célját és annak gyümölcsét kell élvezni, és örülni kell az eredménynek. Másnap már megérintett a „teher is, de kincs is” érzés, amit Babits Mihály is megfogalmaz az Esti kérdés című versében. Vajon mi lesz holnap, el tudom hívni a lányokat egy újabb kalandos évre? A lányok és a szülők, nagyszülők boldogsága nagyszerű ajándék és motiváció volt számomra, hogy a kalandos utat folytassuk, és a közösséget egyben tartsuk.

Hogyan fogadta a városvezetés az eredményt, milyen visszhangja volt ennek a fantasztikus eredménynek?

Ez érdekes kérdés, mert nem kerestek meg a városvezetéstől, sem jó, sem rossz véleményt nem hallottam, gratulációt sem kaptunk. Ezzel nem is kell foglalkozni, sokan büszkék a városban, és ami most a lányokkal történik, az sokkal fontosabb minden másnál. Persze többen sajnos észrevették, és nem értették, hogy április 17-én miért fontosabb egy szenior pingpongversenyről történő beszámoló – itt nem az asztaliteniszezőkön van a hangsúly –, mint a sorsdöntő feljutásról szóló mérkőzés élő közvetítése a TFSE ellen. Amikor győztek a lányok, akkor eredménnyel, a képekkel, és a szövetség honlapján őket méltató anyaggal volt tele Gödöllő város honlapja és közösségi oldala, még az éremátadás napján is. Ilyen a siker, abban mindenki részt akar venni, de az odáig vezető, akadályokkal teli utat nem jó felvállalni, mert ahhoz sok és kemény munka, felelősség, áldozat és akár támogatás is szükséges. Szeretném ezért is megköszönni a stáb minden tagjának, hogy eljuthattunk idáig, mert a fantasztikus és nagyon felkészült edzőkön kívül az összes technikai munkatársunk is sokat dolgozott a háttérben azért, hogy most az Extraligáról tudjunk beszélgetni.

Mi lesz jövőre, hiszen sok tehetséges utánpótláskorú játékosa van Gödöllőnek, és mellette van egy csapat, amely kiharcolta az Extraligát, vagyis minden adott egy hosszabb távú „kalandhoz”. Valóban így van?

Több mint 200 fiatal sportol a klubban. Sokan gyermekként kezdték el, de legtöbben még ma sem felnőttek, vagy éppen csak felnőttkorba léptek. Nagyon éhesek a sikerre, a felnőtt csapatunkban is több utánpótláskorú játékos van, akik a jövő nagy reménységei. Sőt, a junior (U21) és ifjúsági (U19) korosztályokban is ott vannak a gödöllői lányok az országos bajnokság hatos döntőjében, vagyis évrő évre rendkívül színvonalas szakmai munka folyik az utánpótlás-nevelésben is. Értük és miattuk is bízom abban, hogy jó döntést fogunk hozni, mert jelenleg van egy beszállókártyánk az ország top 8 csapata közé, viszont nagyon sok dolgot kell még mérlegelnünk. A siker megélése itt is igaz, vagyis számtalan telefont és megkeresést kapok, amit előtte nem kaptam. Nyilván hírértéke van, hogy a csapat bajnok lett. Úgy érzem magam, mint a „Fele sem igaz” vetélkedőben, nem tudom, hogy ez a sok megkeresés és telefon mit jelent, és mit hoz a jövő. Amikor a tegnapi hír már nem ér fel szenzációval, és a következő lépésről kell dönteni, és jönnek a feladatok. Bízom a legjobbakban.

Mi a legfontosabb feltétele annak, hogy a mérleg nyelve az Extraliga felé billenjen?

Az egyik legfontosabb, hogy legyen sportcsarnokunk. Amit elértünk, az akár TV társaságoknak is komoly sztori alapot jelenthet, miszerint az otthon nélküli csapat bejutott az ország elit bajnokságába. A körülményeink rosszabbak, mint valaha, hiszen ma a GRC felnőtt csapatának a városban nincs arra lehetősége, hogy naponta edzést tartson. Minden nap két kisbusszal ingázott a csapat Gödöllőről Újpestre, hogy a Tungsram csarnokban készüljön, és az „otthoni” bajnoki mérkőzések házigazdája legyen. A helyzet aggasztó, sőt inkább borzasztó. Polgármester úrtól tanultam egy mondatot, miszerint ő nettó adó befizetője az államnak. Akkor sportszakosztály tekintetében pedig mi vagyunk a város legnagyobb nettó adófizetője. Ennél többet, azt gondolom, nem kell mondani.

A város leegyszerűsíti a kérdést, és azt mondja, hogy TAO-s sportklubokat nem támogat Gödöllő. Ez picit változott, mert a GSK labdarúgó szakosztály fejlesztéseit segíti. Elképzelhetőnek látja ugyanezt a GRC röplabda klubbal is?

Polgármester úr azt gondolta, hogy odaad egy 5000 négyzetméteres volt gyeplabda területet az Erzsébet park mögötti erdős részen, ahol a szavait idézve csupán annyi a teendő, hogy „tele van a helyszín értéktelen fával, amiket csak ki kell vágni”. Ismétlem, ez fél hektár terület, ahol nem gond a fákat kivágni, miközben fásítási program van Gödöllőn. De ha az „értéktelen” fákat kivágjuk, és megépítjük a csarnokot, akkor is a Táncsics Mihály úttól 250-300 méterre fekvő kivilágítatlan, út nélküli, traktor vágta nyomon kellene a gyermekeknek bejönni az edzésekre. Minden szülőnek összeugrana a gyomra, ha kiskorú lányát egy téli délután elhozza edzésre és a főúton kirakja, hogy sétáljon be a csarnokhoz, mert a hó miatt és a mélyen szántott erdős szakaszon nem tud autóval behajtani. Ráadásul a legközelebbi energiafelvételi pont (csatorna, víz, áram, gáz) szintén 300 méterre van a főúton. A kijelölt helyszín mellett már Natura 2000 természetvédelmi rész van, vagyis egy fával sem lehet elmérni a területet. Ezek az „értéktelen” fák egy sűrű, erdős területen helyezkednek el, ami mellett a kitaposott utakon kutyát sétáltatnak, kerékpároznak és futnak az emberek. Összességében egy tájsebet építenénk oda, ha kiirtunk rengeteg fát, felhúzunk 2200 négyzetméteren egy 10 méter magas épületet és egy nagy parkolót, hogy jó idő esetén a buszok meg tudjanak fordulni. A bolygónkat kölcsön kaptuk, vigyáznunk kell rá, és ezt akkor is így gondolom, ha polgármester úr ezt a részt értéktelennek gondolja. Persze politikailag értjük, és évek óta tudjuk, hogy Gémesi György ezek után azt mondhatja, hogy ő segített, csak mi nem éltünk a lehetőséggel.

Akkor ez egy patthelyzet?

A fent elmondottak alapján sem ma, sem az elmúlt években nem voltunk és vagyunk abban a helyzetben, hogy a gödöllői önkormányzatnak bármit is elhiggyünk. Természetesen ez bármikor változhat, és mi nyitottak vagyunk a tárgyalásra, amit megpróbáltam tavaly novemberben is, de a tárgyalás végére gyakorlatilag rosszabb helyzetbe kerültünk, mint mielőtt bementünk volna az egyeztetésre. Polgármester úr elmondta nekem, hogy ez a projekt egyáltalán nem a szívügye, és ne is higgyem azt, hogy valaha is a szívügye lesz. Megértettem, csak sajnos ez nem az ő szívügyéről, hanem több, mint kétszáz fiatalról, családokról, valamint Gödöllő sportszerető lakosságáról szól, akik első osztályú sportcsapatok közül ma egyedül a röplabdás lányoknak szurkolhatnak a városban. Ha közösséget építünk – a városháza bontásakor (nem az építéskor!) ez volt a főtéren kiírva több helyen –, akkor a valódi lokálpatriotizmus ott kezdődik, amikor egy Gödöllőn született vagy több évtizede itt élő személy egyedül vagy a családjával kimegy szurkolni az első osztályú csapat bajnoki mérkőzésére, és büszke tud lenni a helyi csapatra ugyanúgy, mint a nemzeti együttesre, ha a fővárosban rendeznek egy világversenyt, ahol már magyar szurkolóként van jelen.

Adott a kérdés: van alternatíva?

Ezen dolgozunk, ezért vagyok a klub vezetője, mert a csapatnak otthonra van szüksége, pláne egy ilyen sikeres év után nem lehet hitegetni a stábot és a lányokat. Nem titok, hogy Veresegyházon van a klub tulajdonában három egymás melletti telek, közel hatezer négyzetméteren, ami ideális egy nagy sportcsarnok építésére. Már ott tartunk, hogy a város oda tudja adni az épület önrészét, ami nem kevés, összesen 250 millió forint, továbbá jelezte felénk alpolgármester úr, hogy szívesen segítenek feltölteni a TAO-t veresi vállalkozásokon keresztül. Ez több mint korrekt ajánlat, és gondoljunk bele, hogy akár Gödöllői Röplabda Club névvel, annak változtatása nélkül is tárt karokkal vár egy sportszerető kisváros minket a szomszédban, amiért hálásak vagyunk. A napokban kapunk egy másik ajánlatot is csarnoképítésre, ami egyelőre még nem publikus, így a két helyszín közül fogunk választani. Bízunk benne, hogy lesz jó hírünk, és ezzel nagy meglepetést is okozunk majd. Sok egyéb ígéret is érkezett támogatás oldalról, de tudjuk, hogy az ígéret akkor ér valamit, ha be is tartják. Egyelőre nincs konkrét vállalás, sem az Extraliga indulás tekintetében, sem az építkezés ügyében. Reméljük, hogy hamarosan lesz döntés és bejelentés. Emiatt is szeretnék újfent köszönetet mondani az összes korosztály edzőjének és a stáb minden tagjának, aki a klubért eddig tett, tesz vagy éppen tenni fog. Azon gyermekeket pedig nagy szeretettel várjuk, akik szívesen kipróbálnák a röplabdát: egy igazán fordulatos, izgalmas, és jó közösséget építő játékról van szó.

SZG

U21 bajnoki döntő május 28-30 között!
A MECCSEK ÉLŐBEN NÉZHETŐK A LINKRE KATTINTVA:
hunvolley.tv