Egy mondat erejéig feltétlenül meg kell emlékeznünk arról, hogy a balatonlellei úttörőtáborban a ‘60-as, a ‘70-es és a ‘80-as években – nem túlzás – több ezer gödöllői és környékbeli „pajtás” szerzett felejthetetlen élményeket a küllemében és felszereltségében igencsak puritán, faházas környezetben. Abban, a Balaton partjától több száz méterre található Úszó utca 5. szám alatti létesítményben, aminek tulajdonjogát az önkormányzati rendszer megörökölte a tanácsi érától.
A gödöllői képviselőtestület tagsága már az első önkormányzati ciklusban egyetértett abban, hogy sokáig nem odázható el a gyermeküdülőként emlegetett objektum átfogó felújítása. Már csak azért sem, mert az ott kialakult körülményeket a szakhatóság is kifogásolta, és ezzel veszélybe került a tábor további működtetése. Az elképzelést 1995 nyarán tett követte: a települést irányító grémium öt szállásépület és egy főépület megépíttetéséről döntött. A beruházásra bruttó 130 millió forintot (104 millió forint + 25% ÁFA) szántak, és az átadás határidejének 1996. május 10-ét szabták meg. A lellei gyermeküdülő története azonban 1996 kora tavaszán jelentős fordulatot vett, miután látszott, hogy a győri székhelyű kivitelező nem tudja teljesíteni a vállalását, sőt a kínos ügy odáig fajult, hogy a vállalkozó 1996 augusztusában elállt a kivitelezési szerződéstől.
Tette ezt úgy, hogy addigra megkapta a vállalási díj kétharmadát, és a beruházás megvalósításához felvett hitel a kamatokkal együtt megközelítette az 50 millió forintot. Ebben a helyzetben nyilvánvaló volt, hogy az 1996-ra meghirdetett turnusokat vissza kell mondani, és az önkormányzatnak – a létesítmény értékesítését is mérlegelve – döntenie kellett a felújítás befejezéséről. Mindkét megoldás vagyonvesztést jelentett, főleg úgy, hogy a beruházás lezárásához további 90 millió forintot kellett biztosítani. Az üdülő-rekonstrukció végül 1997 nyarának elejére elkészült, és augusztusban megindulhatott a kvázi „próbatáboroztatás”.
A megújult balatonlellei üdülő első hat évében az objektum üzemeltetését a VÜSZI Kft. munkatársai végezték, 2003-tól pedig a Kalória Kft. vette át a tevékenységet. Az újdonság ereje egy ideig megfelelő kihasználtságot biztosított az üzemeltetőknek, ám az évek előrehaladtával csökkent a lellei gyermeküdülő vonzereje, így veszteségessé vált a működtetés. Ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy az önkormányzat 2012-től megszüntette az ott igénybe vehető kikapcsolódás támogatását. A botrányos felújítás és a gödöllőiek üdülési szokásainak változása egyaránt okozott fejtörést a városvezetésnek, amely időről időre felülvizsgálta a lehetőségeket. Így merült fel a balatonlellei gyermeküdülő értékesítése 2007 decemberében.
Az értékbecslésbe a nemzetközi hírű Pricewaterhouse Coopers Kft-t is bevonták, amely 400 millió forintos irányárat tartott reálisnak. Az eladásból nem lett semmi, mert – amint azt Gémesi György a 2014-es közmeghallgatáson hangoztatta – az üdülőt nem lehet annyiért eladni, amennyit ér.
2016-ra az idő vasfoga, valamint a vendégek által elvárt követelmények aktuálissá tették az akkorra már évről évre egyre növekvő mértékű veszteséget termelő üdülő részbeni felújítását, fejlesztését. Az illetékesek felmérték a legfontosabb teendőket, amik körébe bekerült a lakóépületek padlózatának megerősítése, felújítása, a padlóburkolatok cseréje, a főépület külső felújítása, a vendégszobák és az étterem klimatizálása, az épületek külső faszerkezeteinek felújítása, karbantartása, valamint a közös helyiségek, az étterem és a radiátorok festése, illetve a balesetveszélyes nyílászárók cseréje. A felsorolt munkálatokra közel 16,5 millió forintos fedezetet biztosított az akkori városvezetés.
Egy évvel később jelentős fordulatot hozott, hogy a Kalória Kft. igazgatója – a főszezoni alacsonyabb ágykihasználtságra hivatkozva – jelezte, hogy a balatonlellei objektum a jelenlegi vendégstruktúra mellett működési veszteséget termel, így megfontolandó a létesítmény bérbeadása.
A javaslatot újabb tett követte, az önkormányzat pályázatot írt ki, és 2018. március 1-jétől az egyetlen kandidáló, a budapesti székhelyű Villa Oliver Kft. három évre, éves szinten nettó 7 millió forintért bérbe vette a lellei üdülőt. Fél évvel később új fejezet nyílt az önkormányzat és a gazdasági társaság együttműködésében, miután a felek legkésőbb 2023. március 1-jéig érvényesíthető vételi jog gyakorlásáról egyeztek meg, és az ügylet keretében az üdülő ellenértékét bruttó 217 millió forint forgalmi értékben rögzítették.
Hogy is van ez?
- 2018 szeptemberében bruttó 217 millió forintért eladta volna a Lokálpatrióta Klubos többségű városvezetés az üdülőt, aminek csak az 1996-1997-es botrányos felújítására alaphangon 230 millió forintot költöttek?
- Mennyire életszerű az, hogy 2020. december 31-ével – a pandémiára hivatkozva – felmondja a bérlő a szerződést, majd eltelik egy-két hónap, és ugyanez a cég újra jó üzletet lát benne, és egyedüli pályázó lesz?
- Ha 2007-ben az ingatlant 400 millió forintra értékelték, akkor 2018-ban miért 217 millió forint került a szerződésbe? Tíz év alatt az ingatlanárak megduplázódtak, a balatoni turizmus fellendült, a szóban forgó üdülő mégis kevesebbet ér?
- Miért jó az Gödöllőnek, ha bérleti díj címén kevesebb bevételt vár el, mint amennyit a bérlőnek más címen kifizet a városi kasszából?
A döntés megosztotta a gödöllői képviselőtestület akkori tagságát: a Gémesihez hű körök helyes vagyongazdálkodásnak, a Fidesz-KDNP-s képviselők vagyonvesztésnek titulálták a történteket. Teltek-múltak a napok, hetek, hónapok, mígnem kiderült, hogy a Villa Oliver Kft. illetékesei 2020. december 31-i hatállyal felmondták a bérleti szerződést. 78 nappal a felmondás dátumát követően Gémesi György aláírta azt a pályázati felhívást, ami alapján a városvezetés új bérlőt keresett.
Méghozzá, úgy, hogy erre – írd és mondd – 11 naptári napot (7 munkanapot) adtak az érdeklődőknek! S láss csodát, megtalálták! A felhívásra újra egyetlen kandidáló jelentkezett, a budapesti székhelyű Villa Oliver Kft., de akinek ismerősen cseng a név, az nem téved, néhány sorral fentebb már olvashatta ezeket a szavakat.
A gazdasági társaság az új pályázatban – a korábbi díjra havi nettó 10 ezer forintot rápakolva – éves szinten nettó 7.120.000 forintos bérleti díj megfizetésére tett ajánlatot, féléves fizetési ütemezéssel. Az üzlet így összejött: április 15-től két évig, további két évre szóló meghosszabbítási lehetőséggel ismét a Villa Oliver Kft. bérli a város balatonlellei üdülőjét.
Érdekes megvilágításba helyezi a történteket, hogy Gémesi György polgármester idén február 11-én a költségvetési konzultáció keretében tájékoztatta a Szövetség Gödöllőért képviselőcsoport tagjait, miszerint: a bérlő a pandémiára visszavezethető bevételkiesésre hivatkozva felmondta a szerződést.
„A polgármester hozzátette, hogy van egy új jelentkező a bérletre, és segítsünk abban, hogy ne kelljen pályázati felhívást kiírni, mert úgy bérlő nélkül is maradhat az ingatlan. Ha mi belemegyünk, akkor egyszerűen megoldható a történet.” – emlékezett vissza Kolozs Csaba. – Ekkor információkat kértünk a felmondásról, az új bérlőről és a feltételekről. Másnap kaptunk egy biankó szerződést Bárdy Péter alpolgármestertől, amely semmilyen bővebb információt nem tartalmazott, sem az előző megszűnéséről, sem az új bérlőről nem volt szó benne, viszont a bérleti díj 8 millió forintról szólt. Mivel nem kaptuk meg az általunk kért információkat, február 14-én a hét fős ellenzéki képviselőcsoportunk levélben reagált az alpolgármesternek, hogy biankó szerződést nem tudunk jóváhagyni, különben pedig veszélyhelyzetben a polgármester saját hatáskörben, a város érdekeit szem előtt tartva egyedül dönthet. Ő ezek után még várt öt hetet, majd kiadta az üdülőt 7.120.000 forint éves nettó bérleti díjért.
Nem tudunk másra gondolni, mint arra, hogy az önkormányzat és a bérlő már a december végi felmondáskor megállapodhattak, és azt akarták elérni, hogy ne legyen pályáztatás. Mi azonban nem kívántunk ehhez asszisztálni, és nem is akartunk részt venni ebben – fogalmazott Kolozs Csaba.
Frakciótársa, Török Sándor azzal egészítette ki Kolozs Csaba szavait, hogy az alpolgármesternek írt levélben felhívták a figyelmet olyan feltételekre, amiknek mindenképpen teljesülni kell a szerződéskötés kapcsán. Ezek a tulajdonjog megőrzése, a bérlő által végrehajtott fejlesztések korrekt beszámítása és a gödöllőiek részére nyújtott kedvezményes pihenési feltételek biztosítása voltak.
És még valami! Idestova egy évtizede Nemzetközi Ifjúsági Tábort szerveznek a város balatonlellei üdülőjében. Gödöllő testvérvárosi kapcsolatait felhasználva találkoznak a fiatalok egymással, és a különféle országokból érkező diákok vegyes csoportokban szereznek közös, főleg kulturális, gasztronómiai élményeket, és kötnek barátságokat.
Az „Európa a Polgárokért” program által is támogatott esemény előkészítésének és lebonyolításának motorja nem más, mint L. Péterfi Csaba, a polgármesteri kabinet vezetője. Túl azon, hogy a nemzetközi tábor a lellei létesítmény kihasználtságát növeli, többmilliós bevételt jelent a bérlő számára.
Ez a város idei évre elfogadott költségvetésében, a több éves kihatással járó döntések között köszön vissza: az építőipari munkák finanszírozására biztosított 5.627.596 forint mellett, a nemzetközi ifjúsági tábor résztvevőinek szánt meleg ételek ellenértékeként 5.814.000 forintra tarthat igényt a Villa Oliver Kft.
Vagyis: az előirányzat szerint 2021-ben közel 11,5 millió forintos bevétellel számolhat a várostól a régi-új bérlő, miközben bruttóban alig több mint 9 millió forintos bérleti díjat tesz le a gödöllői közkassza asztalára. Világos, ugye?
-efgé
