Hadd kezdjem egy személyes gondolattal: anyaggyűjtés közben olvastam, hogy Carlo Acutis a milánói Leone XIII jezsuita humán gimnáziumba járt. Meglepődve konstatáltam, hogy én épp ennek a középiskolának voltam cserediákja néhány osztálytársammal együtt a ’90-es években (akkor Carlo még egészen kicsi volt). Ez az információ új lendületet adott nekem, hogy közelebbről is megismerjem őt…
Carlo Acutis hétköznapi, mégis rendkívüli élete példaképül szolgálhat a fiataloknak, és most, amikor Magyarország a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készül, jó olyan tanúságtételeket látnunk, melyek középpontjában az Eucharisztia áll.
Carlo Acutis, miközben egy átlagos fiatal életét élte (iskolába járt, focizott, zenélt, kirándult, videójátékokkal játszott, honlapot szerkesztett, fotózott, nyomozós filmeket nézett, és maga is készített kisfilmeket), a beszámolók szerint különösen is vonzódott az eucharisztikus Jézushoz, napi szentáldozó volt, mindennap imádkozta a rózsafüzért, és programozási tehetségét arra használta, hogy a világhálón sokaknak bemutathassa az eucharisztikus csodákat. Saját állítása szerint az Eucharisztia volt az „ő autópályája a mennyország felé”.
Ferenc pápa szavait olvasva érthetővé válik, miért nevezik Carlót az internetezés védőszentjének:
„…igaz, hogy a digitális világ abba a veszedelembe sodorhat, hogy magadba zárkózol, elszigetelődsz vagy üres élvezeteket hajszolsz. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy vannak olyan fiatalok, akik ilyen környezetben is találékonyak, és néha zseniálisak. Itt van a fiatal Tiszteletreméltó Carlo Acutis.
Ő az új kommunikációs technikákat az evangélium továbbadására, értékek és a szépség közlésére tudta használni.
Nem esett bele a csapdába. Látta, hogy sok fiatal, bár látszatra különböznek egymástól, valójában egyformák lesznek, mert az után futnak, amit a hatalmasok dobnak eléjük a fogyasztás és a kábítás mechanizmusai által. Így nem engedik kibontakozni az Úrtól kapott ajándékokat, nem adják ennek a világnak azokat a személyes és páratlan képességeket, melyeket Isten ültetett mindegyikükbe. Ezáltal történhet meg – mondta Carlo –, hogy »valamennyien eredetiként születnek, de sokan fénymásolatként halnak meg«. Ne engedd, hogy ez történjék veled!” („Christus vivit” (Krisztus él) kezdetű apostoli buzdítás, 104–106. ford. Diós István)
Carlo Acutist 2020. október 10-én Assisiben avatta boldoggá Ferenc pápa. Az olasz fiú, aki érezte, hogy fiatalon fog meghalni, egy videóüzenetet hagyott a szüleinek, amiben kérte őket, hogy majd Assisiben temessék el (farmernadrágban, tréningfelsőben, sportcipőben, kezében pedig egy rózsafüzérrel). Így is lett, ma a Szent Ferenc ruhái levetéséről (Spogliazione) nevezett Szűz Mária-templomban nyugszik, Szent Ferenccel együtt, akit példaképének tekintett.
Vajon miért volt neki annyira fontos Szent Ferenc? Milyen volt kisfiúként? Milyen csoda köthető a nevéhez? Miért készítette a virtuális múzeumot? A válaszok kiderülnek az alább idézett interjúkból, melyek Carlo édesanyjával, Antonia Salzanóval készültek.
Milyen kisfiú volt Carlo?
Carlót egész kicsi korától, már három-négy éves kisfiúként nagyon érdekelte minden, ami a templommal, a szentekkel, az evangéliummal kapcsolatos. Emlékszem, egyszer például egy templom előtt mentünk el, és ő be akart menni, hogy köszöntse a keresztre feszített Jézust, a tabernákulumot. Kirándulásokon is sokszor megállt: azért akart virágokat szedni, hogy elvigye a Szűzanyának… Azt akarta, hogy olvassuk neki a Szentírást, a szentek életét.
Melyik csodát ismerte el a Szentek Ügyeinek Kongregációja?
Egy brazil kisfiúét, aki hasnyálmirigy-rendellenességgel született. A kicsinek gyakran voltak fájdalmai, hányingere, nem evett semmit. Az egyetlen megoldás a műtét volt, egy nagyon nehéz beavatkozás várt rá… Kilencedet hirdettek meg a templomban, melynek során Carlóhoz imádkoztak a kicsi gyógyulásáért. A kisfiú már a harmadik napon, akkor először, szilárd ételt kért, és ez nem okozott nála hasnyálmirigypanaszokat. Az orvosok megvizsgálták, és azt látták, hogy a hasnyálmirigy teljesen megújult. Ezek után az orvosok is támogatták a csodává nyilvánítási eljárást.
Carlo és Assisi között szoros kapcsolat van. Miért?
Carlo végtelenül egyszerű fiú volt, még úgy is, hogy egy jómódú nemesi családból származott. (…) Neki két pár cipő már túl sok volt. Segítenie kellett a szegényeket, arra gyűjtötte a zsebpénzét, hogy mindenkin segítsen, feleslegesnek tartotta, hogy sok holmija legyen. Lényegretörő volt. Ezért szerette Szent Ferencet. Vonzotta Szent Ferenc szegénysége, különösen az alázata. Ezenkívül pedig Szent Ferenc az Eucharisztia szentje, az Eucharisztiáé, melyet Carlo annyira szeretett.
Valóban, Carlo szerette azt mondogatni, hogy az Eucharisztia az ő autópályája a mennyország felé…
Jézus nagy alázata nem elsősorban az, hogy egy barlangban született, hanem az, hogy a megtestesülés által a végtelenből végessé lett. Ezt értünk tette, hogy megváltson minket. Carlo ezt úgy mondta, hogy ez a megtestesülés újra meg újra megtörténik, amikor részt veszünk a szentmisén.
Áldozáskor Jézus alázatra tanít minket. Carlo úgy tartotta, hogy nagy szükség van erre a túlzott ego társadalmában, fontosnak tartotta, hogy a boldogság ne a lájkoktól függjön.
Ma összeomlik az ember, ha nem nézik meg elegen az oldalát stb. Beszélnünk kell Istenről, mert ha saját magunkat helyezzük a középpontba, hamar érezni fogjuk a korlátainkat. A semmivel találjuk szembe magunkat. Carlo tudta, hogy a mi kincsünk ezen a földön az Eucharisztia.
Ezért is akart Carlo megvalósítani egy kiállítást az eucharisztikus csodákról?
Ezzel az ártatlan ötlettel pont azt akarta bebizonyítani, hogy valóban ott van Krisztus teste. A saját kevés erejéből kezdte, és most már az egész világon ismertté vált. Carlo a laptopjával evangelizált. Ebből világos, hogy amikor mindenki javára használjuk az internetet, akkor a világháló egy nagyon hasznos eszköz lehet.
A cikk folytatását IDE kattintva olvashatják
Péterfi Eszter
Forrás: ujvarosonline.hu
