1909-ben jelent meg az első közgazdaságtannal foglalkozó cikke a “The Economic Journal”-ban, ahol az indiai válság globális gazdasági következményeiről számolt be. 1913-ben Keynes már nem csak írt az előbb említett lapba, de annak szerkesztője is lett, ezen szerepet közel három évtizeden keresztül töltötte be.
Az első világháború során a brit kormány nagyban támaszkodott Keynes szakértelmére. Ezen a téren a Versailles-i békekonferencia hozott változást. Keynes szembement az általános vélekedéssel, mely szerint egy Németország rehabilitációját ellehetetlenítő jóvátételi szerződés kifizetődő lenne. Ahhoz, hogy a szerződésben érdemi változást érjen el nem rendelkezett elegendő befolyással, de az 1919-ben kiadott “The Economic Consequences of the Peace” című könyvében leírta milyen káros gazdasági és társadalmi hatásai lehetnek az említett szerződésnek, nem csak Németországra, de az egész világra nézve. Sokan ezt tartják Keynes legjobb és legnagyobb befolyással bíró művének.
A nagy gazdasági világválság során Keynes elméleti tanulmányokat végzett, melyeknek központi témája lett a munkanélküliség, a pénz és az árak közötti kapcsolat. 1930-ban publikálta, két kötetben a “Treatise on Money” című művét. Megfigyelte, hogy magas kamatlábak mellett a megtakarított pénzösszeg gyakran meghaladja a befektetett mennyiséget, ami sok esetben a munkanélküliség növekedését eredményezi. A válság tetőpontján Keynes nem értett egyet a brit kormány válságkezelési stratégiájával, így publikálta a “The Means to Prosperity” című munkáját, melyben konkrét irányelveket fogalmazott meg a válság miatt nehéz helyzetben lévő kormányok számára a munkanélküliség redukálásának érdekében. Többek között a frissen megválasztott Roosevelt elnök is kapott egy másolatot a könyvről.
A második világháború kezdetére Keynes már nemzetközileg elismert közgazdásznak számított. Kiemelkedő szolgálatáért 1942-ben nemesi ranggal tüntette ki VI. György király. Mikor a háború kimenetele kezdett biztossá válni Keynes kulcsszerepet töltött be a Bretton Woods-i rendszer kialakításában, ő volt a brit delegáció vezetője a tárgyalások során. Ezen rendszer lényege az volt, hogy szabályozta a világ legerősebb ipari hatalmainak kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatait. A háború lezárultával Keynes továbbra is képviselte az Egyesült Királyságot különféle nemzetközi tárgyalásokon, romló egészségügyi állapota ellenére. Végül 1946-ben hunyt el szívinfarktusban.
John Maynard Keynes nagy hatással volt a 20. századi elméleti közgazdaságtan fejlődésére és a kor politikai gondolkodására. Zsenialitása tovább él művein és az általa bevezetett közgazdaságtani fogalmakon keresztül, mint például a likviditási függvény vagy a beruházási multiplikátor. Az amit a válságkezelés terén letett az asztalra, a mai napig szolgál iránymutatásul a pénzügyi krízisben lévő országok számára.
Pólik Ádám
