40 éves Magyarország rebellis intézménye, a Gödöllői Művelődési Központ

A zenei életben az 1980-as évek kétségkívül áttörést hoztak az egész országban és Gödöllőn is. Gödöllőn 1981. április 1-jén átadták az országosan ismertté vált, lázadó „ellenzéki”-nek titulált Művelődési Központot. A Művelődési Központ kulturális téren újat hozott a város és az ország számára is, hiszen egyedülállót alkotott a Kádár-rendszer válságának éveiben.

Az építkezések 1977-1981 között zajlottak, az épület teljesen a Váci Művelődési Központ és a kőbányai Pataky István Művelődési Központ mintájára épült fel, azoknak az adaptációja. A terv tükrözi, hogyan gondolkodtak akkoriban a kultúráról. Volt egy nagy színházterem, továbbá teljesen egyforma méretű, 52 m²-es termek.

A termek bútorzata, berendezése nem volt éppen megfelelő. Az építtetők olcsó megoldásokat akartak, amelyek végül aztán mégsem lettek olcsók. Homályba vész, miért került a művelődési központ arra a helyre, ahol jelenleg is áll, hiszen a városközponttól elválasztja a HÉV és a 30-as főút. Ez több problémát is eredményezett: egyrészt a terület nem volt közművesítve, így a 30-as út túloldaláról kellett átvinni a közműveket. Ezért építettek egy közműalagutat, és akkor már egy aluljárót is csináltak, hogy a központból biztonságosabban meg lehessen közelíteni a művelődési központot. Ezekhez a történetekhez két városi legenda is kötődik.

Az egyik, hogy Cservenka Ferencné, az MSZMP Pest megyei pártbizottság egykori első titkára kocsival keresztülutazott a városon, kimutatott az autóból a következőt mondva: „Na, itt jó lesz a művelődési központ.” És ott épült meg.

Az aluljáró átadása 1981. augusztus 20-án

A másik szerint az aluljárót, amelyet meglehetősen nagy idegenkedéssel fogadott a város, sokáig „Cservenkáné luka”-ként emlegették.

Az új művelődési központban az első nagy ünnepség a felszabadulás ünnepe, 1981. április 4-e volt, amelyet abban az évben április 1-jén tartottak meg. A meghívottak között ott voltak a megyei társadalmi és gazdasági élet vezetői, kiváló dolgozói, veteránok, KISZ-esek, munkások, tsz-tagok és értelmiségiek. Az ünnepi beszédet Benke Valéria, az MSZMP KB tagja mondta. „Önök büszkék lehetnek városukra, a városukra büszke a megye, mert úgy élnek, dolgoznak, hogy általa öregbítik Pest megye hírnevét, gyarapítják az ország szellemi és anyagi javait.” Kitért a nemrégiben Lengyelországban lezajlott eseményekre, majd a témát lezárva azt mondta: „A szocializmus ellen fordulók nem győzhetnek!” Beszéde végén gratulált a művelődési házhoz, és az egész ország felvirágoztatását, az állampolgárok jobb életének a megteremtését állította célként a hallgatói elé. 

Ez volt a nagy csapat

A Művelődési Központ fenntartásáért a korszak szokásaihoz hasonlóan a város, azaz a Gödöllői Városi Tanács felelt. A költségvetést a Gödöllő Városi Bizottsággal kellett elfogadtatni, ami nem véletlen, hiszen a finanszírozó város természetesen beleszólást akart az intézmény működésébe. Ezenkívül a szakembereknek a Pest Megyei Járási Hivatal előtt kellett számot adniuk egész éves munkájukról. A kiadások egészét azonban ugyancsak a kor szokásaihoz híven a város nem tudta fedezni, hiszen, ha a Művelődési Központ csak ezeket a forrásokat használta volna fel, akkor az épület kifűtésén és a béreken kívül semmi pénz nem maradt volna a szakmai programokra.

A város a költségek hozzávetőlegesen 50 százalékát állta, míg a másik 50 százalékot a Művelődési Központnak kellett megtermelni az előadások, különböző programok és az egyre népszerűbb nyelvtanfolyamok szolgáltatási díjából.

A város ipari fejlődését követően aztán a cégek nagyságától és hozamától függően több támogatásban is részesült a közművelődés központja.

Dr. Varga Kálmán középen a földön ülve, tőle balra Juhászné Bankó Erzsébet és jobbra tőle mikrofonnal a kezében Kecskés József.

A Művelődési Központ nehézségeit talán Kecskés József igazgató szavai foglalják a legjobban össze:

„Magyarul, nagyon össze kellett szedni magunkat, hogy meg tudjuk finanszírozni a szakmai munkát. Ha végignézzük a műsorfüzeteket, rengeteg ötlet, gondolat van bennük, de mi mindent pénzért adtunk, differenciáltan ugyan, gondolva a nyugdíjasokra, diákokra, de az a kezdetektől eldőlt, hogy az ingyenesség, ami akkor eléggé általános volt, nem fog működni nálunk. Ezt kihagytuk az életünkből.”

A Művelődési Központ vezetéséért a következő szakemberek feleltek: Ferenczi Anna a komolyzenei programokért, Hintalan László a hagyományőrzés és folklór programokért, Horváth Péterné a munkás-közművelődésért és a szocialista brigádok programjaiért, Juhászné Bankó Erzsébet az ifjúsági közművelődésért, Kaposi László az agrár közművelődésért és a számítástechnikai programokért. Kapuszta Katalin a színházi, gyermek- és ifjúsági programokért, Kapuszta Zsuzsanna a gyermek rendezvényekért. Az intézmény igazgatója Kecskés József volt. Rajtuk kívül még Kincses Károly fotókiállításokkal, Varga Kálmán pedig a Gödöllői Galéria kiállításaival és programjaival járult hozzá a Művelődési Központ munkájához. 

Voltak még reformernek számító művelődési házak, de a legjobb és legszélesebb körű programokat Gödöllő nyújtotta, ami egyszerre volt köszönhető a szakembergárda fiatalos lendületének és a markáns vezető – Kecskés József – kiállásának is.

Juhászné Bankó Erzsébet így emlékezik vissza ezekre az évekre:

„Az egész Művelődési Központnak a nyitottság volt a koncepciója, így például az előtérbe is bárki bejöhetett, és nagyon könnyen lehetett kapcsolatot teremteni az oda betérő fiatalokkal.”

Az újszerű jelenség azonban már 1981-ben szemet szúrt a pártnak, és erőteljesen ki is fejezte egyet nem értését (Varga Kálmán visszaemlékezése alapján):

„1981-ben az első előadásra a Művelődési Központba Pestről özönlött a polgári ifjúság. Lejött a Pest megyei párttitkár „Csiccsai-elvtárs”, és ott ordított velünk, ami nagyon megmaradt bennem. Azt ordította, hogy ilyet nem lehet csinálni, és megtiltja, és különben is, mit képzelünk magunkról.”

Ezekben az években a Művelődési Központ többször szembe került az MSZMP irányvonalával, Varga Kálmán szerint azonban ezeket a terheket leginkább az intézmény vezetője viselte:

„Kecskés József egy rendkívül csendes, visszafogott ember, és akkor is az volt. Jóska tartotta a hátát, így nekem meggyőződésem, hogy nagyon sok minden nem is jutott el hozzánk a pártnyomásból, kritikából és feddésből, mert ő vitte a hátán ezt a nehézséget, és állta a sarat. Ő volt a mi pajzsunk, és én tűzbe mennék érte ma is.”

Az Európa Kiadó együttes, ami alternatív zenekarként nem léphetett fel Budapesten

Mindez az 1980-as évekre odáig vezetett, hogy az 1981-ban megnyílt Petőfi Sándor Művelődési Központ egyedülálló intézmény volt az egész országban, és már akkor megkapta az „ellenzéki bázis” kitüntető jelzőt.

Az együttesek lázadó szelleműek voltak, a zenében azt fejezték ki, hogy már nem bírják tovább a hazug, önáltató rendszert. A gödöllői tanácsnak fogalma sem volt akkor arról, hogy mi az a Bizottság együttes, akkor értették meg, micsoda jelentőségű esemény a fellépésük a városban, mikor Budapestről a HÉV nem tudott elindulni, mert nem fértek fel rá az emberek.

A Kontroll csoport, amely Gödöllőn a Bizottság együttessel is fellépett együtt

Az első Bizottság koncert hatalmas nyomással nehezedett a művelődési központra. Ugyanebben az időben zenélt Gödöllőn a Kontroll Csoport, az Európa Kiadó, akik zeneileg fogalmazták meg, hogy a szocialista rendszer hazug, elnyomó rendszer. Ezek az underground együttesek ekkor, a ’80-as évek elején alakultak, és tulajdonképpen Gödöllőn kezdték el a pályafutásukat, itt mutathatták be első lemezeiket, sőt volt olyan underground együttes is – mint a punk Vágtázó Halottkémek –, amelyik itt tartotta a próbáit is.

Működött azért a hatalmi kontroll, de Kecskés József igazgató mindig meg tudta magyarázni a dolgokat, egy idő után pedig már akkora hírneve, tekintélye lett a háznak is, hogy emiatt nem kerülhetett sor egy-egy darab betiltására.

Az itt koncertező együttesek később országosan ismertté váltak, és a rendszerváltás éveiben hatalmas népszerűségre tettek szert, Gödöllő pedig mindezen eseményeknek a bölcsőjévé vált.

Egy nagy korszak a végéhez ért

A 2000-es évekre a Művelődési Központ nagy átalakuláson ment keresztül, a korábbi hatalmas szakértelemmel és a kommunista diktatúrával is szembeszálló páratlan vezetők és szakemberek lassan eltűntek az intézményből. Volt, akinek a munkájára nem tartottak igényt többé, néhányan meg önként távoztak.

Kecskés József félreállítása ellen tiltakozó tüntetési táblák a Művelődési Központ aulájában.
Gémesi György viszont Németh Kristóf mellett döntött.

Így például Varga Kálmán, aki akkor már az általa felfuttatott Gödöllő Városi Múzeum élén volt, 1993-ban távozott:

1993-ban Gémesi György kitette a szűrömet a múzeumból, amiért éveken át dolgoztam, és később Kecskés Jóska fondorlatos eltávolítására is sor került.”

Kecskés Józsefet is hamarosan más váltotta fel az intézmény élén a városvezetésnek köszönhetően, és ahogy Varga Kálmán fogalmazott: „ezzel véget ért a Gödöllői Művelődési Központ két évtizedes tündöklése, hiszen ami ma történik, az már nem nevezhető népművelésnek.”

A Művelődési Központ két évtizeden keresztül képes volt a horatiusi elvet megvalósítani, hogy egyszerre szórakoztasson és adjon át értéket, így a országos hírű előadásokon és koncerteken kívül komolyzenei és művészeti kiállításokat is szerveztek, segédkeztek a tehetséges diákok fejlődésében, közéleti vitákat és beszélgetéseket szerveztek, felkarolták a rászorulókat, szórakozást nyújtottak a fiataloknak és idősebbeknek egyaránt, valamint szellemi mentsvárat jelentettek az ideológiai elnyomatás alatt.

Wisznovszky Tamás