Tények és tévhitek a koronavírussal és az oltásokkal kapcsolatban

A több mint egy éve tartó pandémia miatt felbolydult világunkban csak úgy áradnak a médiából az információk, mindenkinek van meglátása a járvány okairól és ideális kezelési stratégiájáról. Ezekből a hírekből/véleményekből nehéz kiszűrni, mi az, ami tudományosan megalapozott, és mi az álhír, mely a valódi helyzetet bagatellizálni hivatott, vagy épp ellenkezőleg: hatásvadász címekkel kelt pánikot.

dr. Schlick-Szabó Anna

Ebben a zűrzavarban kívánok mentőorvosként, valamint csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvosként laikusok számára érthető, lényegre törő magyarázatokkal segítséget nyújtani.

Mindenekelőtt javaslom a hiteles forrásból való tájékozódást: jó szívvel ajánlom a négy magyar orvosi kar honlapját, ahol aktuális, köznyelven íródott cikkek látnak napvilágot a koronavírussal és az oltásokkal kapcsolatban.

Lássuk a leggyakoribb tévhiteket!

1. A koronavírus kizárólag az idős, gyenge immunrendszerű emberekre veszélyes, mások egyszerű náthával átvészelik a betegséget.

A koronavírusok az 1960-as évek óta ismertek, főként felső légúti hurutos megbetegedések kórokozóiként tartottuk számon őket. 2003-ban az ázsiai és 2012-ben a közel-keleti járványok kapcsán már súlyos tüdőgyulladásos eseteket is észleltek. A 2019-ben Kínában megjelent új koronavírust hivatalosan SARS-CoV-2-nek keresztelték, az általa okozott betegség a Covid-19. A Covid-19 spektrumbetegség: ezzel a kifejezéssel gyűjtünk csoportba különböző súlyosságú, változatos tünetekkel járó betegségeket. Így válik érthetővé, hogy egyesek miért vészelik át akár tünetmentesen, vagy egyszerű náthával a kórt, míg mások életüket vesztik a megbetegedés következtében; netán a fellépő rövid- és hosszútávú szövődmények akár életre szóló hatásaitól szenvednek. Az első és második hullám idején a kritikus állapotú páciensek többségét az idős korosztály alkotta. Elterjedt az a nézet is, mely szerint a gyermekekre nem veszélyes a kórokozó. Sajnos a felgyűlt tapasztalatok, különösen a harmadik hullámban evickélve, ezeket megcáfolták. Észleltük, hogy vannak olyan betegcsoportok, akik fiatalok, mégis különös kockázatnak vannak kitéve: a várandósok, akiknél a betegség jellemzően súlyosabb lefolyást mutat. Hamar ismertté vált a PIMS (gyermekkorban a koronavírus fertőzést követő sokszervi gyulladás) betegség, ami ritka kórkép, de a betegeknél életet veszélyeztető állapot is kialakulhat. Még fel sem ocsúdtunk, érkeztek a különböző vírus-variánsok (pl. angol, dél-afrikai, brazil), melyek fertőzőképessége meghaladja az eddig ismert koronavírusét, és fiatalabb korosztályban (akár gyermekeknél) is jelentős arányban kórházi, sőt intenzív osztályos kezelést tesz szükségessé.

2. Felesleges maszkot hordani, hiszen az átereszti a vírusokat.

A koronavírus „mikrocseppek” útján terjed, a maszk a cseppekben (tüsszentés, köhögés) „utazó” vírus felfogására szolgál. A higiéniai intézkedésekkel (távolságtartás, zárt légtér kerülése, kézfertőtlenítés, tartózkodás arcunk érintésétől) kiegészítve a maszk alkalmas a fertőzés átviteli valószínűségének csökkentésére. A fertőzésveszély minimalizálása a védőoltások alkalmazásával lehetséges. Egyik egészségügyi felhasználásra hivatott maszk sem szűri ki az oxigént a belélegzett levegőből, így használatuk maximum kényelmetlen, de nem káros az egészségünkre.

3. Rendelkezésre áll, és a háziorvosok által receptre felírható a favipiravir hatóanyagú gyógyszer, így nem szükséges beoltatnunk magunkat.

A fenti gyógyszer és az oltások hatása nem megfeleltethető egymásnak. Az oltások jellemzően 90% feletti hatékonysággal megelőzik a fertőzést. Ha mégis megfertőződnénk, kevésbé súlyos kórlefolyásra számíthatunk. Az enyhe és közepesen súlyos esetek otthoni gyógyszeres kezelése nagyszerű lehetőség, elsősorban a kórházak és az egészségügyi dolgozók terhelésének csökkentése érdekében. Sajnos a favipiravir terápia önmagában nem garantálja az enyhe lefolyást; szövődmények, maradványtünetek az alkalmazása ellenére is kialakulhatnak. A járványkezelés kulcsa a megfertőződni és fertőzni képes lakosság arányának csökkentése, melyre az oltások adnak lehetőséget. 

4. Mindenki magánügye, beoltatja-e magát.

Nem csak saját sorsunkról határozunk, amikor arról döntünk, felvesszük-e az oltást. A gyermekpopuláció, a várandósok és egyes alapbetegséggel élők – eddigi ismereteink szerint – a rendelkezésre álló vakcinákkal nem olthatók. (Ez az idő előrehaladtával változhat, ám ez évekbe telhet). A nyájimmunitás kialakítása mindannyiunk érdeke. Így a lakosság kellőképpen nagy aránya lesz védett a koronavírussal szemben – vagy az oltások révén, vagy a fertőzés során a szervezetben létrejött ellenanyagok következtében – ahhoz, hogy a fertőzésláncok megszakadjanak. Minél tovább tombol a pandémia, a vírus annál többször képes szaporodni. Ez lehetőséget teremt új mutációkra, melyek tovább nehezítik a járványkezelést. Emiatt is fontos a gyors és minél szélesebb körű lakossági átoltottság.

5. Az oltásokban abortált magzati szövetdarabok vannak.

Az oltások kifejlesztéséhez, teszteléséhez „sejtkultúrákat” használnak. Ezek standardizált, nagy tisztaságú, osztódni képes törzsek (sejttenyészetek). Szükségesek, mert a vírusok paraziták, csak élő sejtben képesek szaporodni. Az 1960-as, 1970-es évek óta nevelt sejtkultúrákkal végzett kutatások a világ minden táján összehasonlíthatóvá, mérhetővé teszik a tudományos munkát. A bárányhimlő, gyermekbénulás, hepatitisz-A, és az ebola elleni oltások kifejlesztése során például MRC-5-nek nevezett tüdőszövet sejtkultúrát használtak. Az AstraZeneca vakcina kutatása során pedig a HEK293 (veseszövet) sejtvonalat vették igénybe. Minden fenti oltás fejlesztésekor a kísérletben szereplő sejtvonalaktól az oltásokat megtisztították, így azok nem tartalmazzák a szóban forgó sejteket!

6. Az alkalmazott oltások hatásmechanizmusa és következményei nem ismertek, mert azokat túl gyorsan „dobták piacra”, még kísérleti stádiumban vannak. Akár a DNS-ünkbe is épülhetnek.

A kínai Sinopharm vakcinában elölt kórokozó van, mely fertőzést nem képes okozni. Az oltás technikája régóta használt, rövid- és hosszútávú ismeretekkel rendelkezünk például a hasonló elven működő járványos gyermekbénulás- (polio) és influenza elleni (Fluart 3) oltás utánkövetése kapcsán. Az Oxford-AstraZeneca és az orosz Sputnik-V vakcinában vivőanyagként az adenovírus (ez okozza többek között a közönséges náthát) legyengített, szaporodásra képtelen genetikai állományát használták. Feladata, hogy a sejtbe juttassa a koronavírus egyik fehérjéjét kódoló gént, mely hatására az említett sejt a koronavírus egy felszíni alkotóelemét (tüskefehérjét) kezdi termelni. A szervezet a tüskefehérjét idegen anyagként felismerve aktiválja az immunrendszert, és a koronavírus ellen immunválaszt hoz létre. Az ebola-
vírus ellen már alkalmaztak adenovírus vektor alapú oltást, így a fenti két vakcina tudományos módszere sem újdonság. A német Pfizer/BioN-Tech és a Moderna oltás a tüskefehérjét kódoló gén mRNS-sé íródott információját foglalja magában, vírust nem tartalmaz. A genetikai üzenet az immunrendszer stimulálására „átadott értesítés” után lebomlik. A technika a tömeges felhasználás előtt számos klinikai és biológiai próbát „kiállt”, a kísérleti stádium lezajlott, a hosszútávú utánkövetés szakasza zajlik. Sem az adenovírus sem az mRNS nem képes az örökítő anyagunkba (DNS) ágyazódni. Az összes fenti oltás végeredményeként az immunrendszerünk a koronavírussal való találkozás előtt megismeri a kórokozó valamely alkotórészét, így a betegség fellángolása előtt lépéselőnybe kerülünk a vírussal szemben. A gyors fejlesztés oka: a világjárvány összefogásra késztette a laboratóriumokat, más kutatások háttérbe szorultak, kimeríthetetlen anyagi keret állt rendelkezésre. A versengő emberi szellem, valamint a régi életvitelünk visszaszerzésének reménye nagy ösztönző erővel hatott. A tudomány mai állása szerint nem feltétlenül kell évtizedeknek eltelnie egy bizonyítottan hatásos gyógymód kifejlesztéséhez, tökéletesítéséhez.

7. Az oltásba bele lehet halni. 

Az eddig dokumentált, oltásokhoz időben közel lezajlott, sajnálatos halálesetek hátterében az anafilaxiás reakció állt. Ez a szervezet generalizált túlérzékenységi reakciója, mely keringésösszeomláshoz, légzésleálláshoz is vezethet. A jelenség lefolyása jól ismert, előjelei könnyen észlelhetők, a végállapotig kiválóan kezelhető. A túlérzékenységi reakció ritka, felkészült ellátókkal könnyen orvosolható, emiatt szükséges az oltás utáni 30 percig tartó megfigyelés. Az AstraZeneca és a kóros vérrögképződés között nem találtak ok-okozati kapcsolatot. Nem gyakoribb a trombózis az oltást felvettek körében, összehasonlítva az átlag populációval.

8. Nem szükséges felvennem az oltást, ha már átestem a Covid-19 betegségen.

A koronavírus-fertőzés nem törvényszerűen hagy maga után védettséget, mert a kórokozó elleni antitestek termelése nem mindenkinél egyformán kielégítő. Ennek okát még elhivatottan kutatják. Akinél megfelelő antitest-termelés alakult ki a fertőzés hatására, annál is lecseng pár hónap alatt a védettség, így ismét megfertőződhet. Fokozottan igaz ez az új variánsok megjelenése mellett. A 2 oltásból álló oltássorozat hatására megfelelő immunmemória alakul ki. Reménykeltő, hogy a Janssen (Johnson & Johnson) adenovírus vektor alapú vakcina már egy adag oltóanyag után is megfelelő védettséget nyújt. Ebből az oltásból azonban leghamarabb csak április közepén szállítanak az Európai Unió területére. 

9. Már csak a koronavírust ismerjük, az influenza és más téli betegségek nem is léteznek.

A koronavírus-fertőzés megelőzése érdekében hozott intézkedések nagyban átrajzolták az eddig ismert betegség-térképünket. A korábban gyakori szezonális és/vagy cseppfertőzéssel terjedő megbetegedések száma jelentősen redukálódott: pl. influenza, mononucleosis (csókbetegség). Ennek oka, hogy a maszkhasználat, a távolságtartás, a higiéniai óvintézkedések, a társadalmi kontaktusok számának csökkenése a többi cseppfertőzéssel vagy szoros kontaktus útján terjedő kórokozó átadását is megelőzik. Ráadásul ebben a téli idényben a felhívás hatására sokan beoltatták magukat influenza ellen. Az ugyanis már 2020 őszén bizonyított tény volt, hogy a koronavírus és az influenza együttes fertőzése súlyosabb kórlefolyásra hajlamosít. Amikor ezen intézkedések a koronavírus terjedésének lassulása után (mert örökre eltűnni vélhetően nem fog) háttérbe szorulnak, a korábban megszokott esetszámokhoz hasonló influenza megbetegedési arány várható. A koronavírus nem csak fertőzőképességét tekintve károsabb az influenzánál. Hosszú- és rövidtávú szövődményei gyakrabban lépnek fel, sokszor súlyosabbak is. Elnyújtott lappangási ideje lehetővé teszi a tünetmentes időszak alatt mások megfertőzését. A pandémia társadalmi és szociális hatásai évekig meghatározóak lesznek életünkben. A világszintű elsődleges probléma az egészségügyi hálózat olyan fokú túlterhelése, melynek nemcsak a koronavírusos betegek, hanem bármely más egészségügyi problémával küzdő egyének is kárát láthatják.

Összefoglalva: a Covid-19 betegség olyan orosz rulett, amiben nem érdemes részt venni. Politikai meggyőződéstől függetlenül, az újdonságtól való félelmeinket félretéve, az intézkedések betartásával és az oltás felvételével nyerhetjük vissza régi életünket. Bátorítom az olvasókat, hogy kérdéseikkel szégyenérzet nélkül forduljanak kezelőorvosaikhoz, felkészülve a kapott válasz értő befogadására. Legyenek elnézőek egymással, hiszen ebben a nehéz élethelyzetben nem egyformán bírjuk a terheket. 

Köszönetemet szeretném kifejezni dr. Trethon András infektológus főorvos úrnak és dr. Vidov-
szky Márton virológusnak a cikk lektorálásáért. Hála az összes egészségügyi dolgozó fáradhatatlan kitartásáért, mellyel az elmúlt több mint egy évben folyamatosan helytállnak mindannyiunkért.

dr. Schlick-Szabó Anna

Legújabb cikkek a Covid kategóriából

Ne féljünk az oltástól!

Úgy gondolom, az utóbbi hetekben a közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdés a koronavírus (COVID-19, SARS2) és természetesen…