Jézus virágvasárnap vonult be Jeruzsálembe, a kereszthalála előtti vasárnapon. Ez a nap a húsvét előtti vasárnap, a Nagyhét kezdete és a farsangi ünnepkör vége utáni 40. nap. Ezen a napon tilos a munka, de a mulatság is, hisz nagyböjt utolsó, legszentebb hetében vagyunk. Különböző népszokások is tartoznak az ünnephez, pl. Mátraalján úgy tartják, hogy ekkor nem szabad táncolni, mások szerint ilyenkor kell elvetni a virágmagvakat, mert így szépek és illatosak lesznek.
Az útvonal és Jézus ünneplése
Jézus bevonulásának útvonala Betániából az Olajfák hegyén keresztül és a Kedron patak völgyében vezető országúton át, majd az Aranykapun keresztül vezetett, célja pedig a jeruzsálemi templom volt. Az út végét szamárháton tette meg és így érkezett meg a városba. Az ókori Közel-Keleten ismert szokás volt, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Az akkori emberek mind a négy evangélium szerint megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be és arról ír, hogy a nagy ünnepre érkező tömeg pálmaágakkal a kezében indult Jézus üdvözlésére, és így köszöntötték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!”. A pálma az élet, a reménység és a győzelem jelképe volt. Emiatt az ünnep neve több nyelven pálmavasárnap. De sok európai országban, ahol a pálma nem tűri a klímát, ott ünnepléskor a pálmaágakat gyakran tiszafa, fűzfa vagy más fák ágaival helyettesítették. Azokban az országokban, ahol nincs pálma (így hazánkban is), a korán virágzó fűzfa ágát, a bimbózó fűzfa vesszejét (pontosabban a fűzfa virágát), vagyis a barkát szentelik meg a katolikus templomokban. Innen az ünnep másik magyar neve is, ami a barkaszentelő.
A liturgia története
Az egyházi liturgiában már az első századoktól voltak bevonulást felelevenítő szertartások. Jeruzsálemben 400-ban ünnepi menetben vonultak a pálmaágakat lengető hívek az Olajfák hegyéről a városba. Kicsivel később Konstantinápolyban, majd a 11. századtól Rómában is szokássá váltak a virágvasárnapi szertartások, a pálmaágak megáldása pedig bizonyíthatóan még a 8. század közepére nyúlik vissza.
A katolikus egyházban régen a vasárnapi szentmiséket délelőtt tartották, mert szombat éjféltől szentségi böjt volt érvényben. A virágvasárnapi szentmise evangéliuma a jeruzsálemi bevonulásról szólt. A barokk kortól a nagyhétre való készület jegyeként már oratóriumokat, passiókat is előadtak. A liturgikus reformtól számítva virágvasárnap bármikor lehet szentmisét tartani. Emiatt a virágvasárnapi szentmisében már mindkét evangéliumi szakasz, a jeruzsálemi bevonulás és a szenvedéstörténet is elhangzik. Ezután kapta az ünnep hivatalos nevét is, ami „Urunk szenvedésének vasárnapja” lett.
A barkaszentelési szertartáshoz a barkák beszerzésére az ünnep vigíliáján, virágvasárnap előestéjén, azaz szombaton kerül sor. Vannak települések, ahol ez még a harangozó feladata, máshol lányok, legények és gyerekek szedik. A megszentelt barkát a következő év hamvazószerdája előtt égetik el, ezzel jelöli meg a hívek homlokát jövőre a pap. A körmenet is megváltozott: eredetileg a templomon kívül találkoztak a hívek és a celebráló pap, majd a pálmák, nálunk barkák szentelése és megáldása után vonultak együtt a templomba, jelképezve Jézus bevonulását is. Hivatalosan ma is a templomon kívül kellene kezdeni a körmenetet, de ez nem mindig van így. Az utóbbi két évben a pandémia miatt bizonyosan, ezáltal idén sem lesznek hívek a templomokban és online közvetítik majd sok helyen a szentmisét.
A virágvasárnap tehát valójában a Nagyhét ünnepélyes kapuja, ez a nap nyitja meg az év legszentebb és liturgikus oldalról nézve is a legszebb, legtartalmasabb hetét, a nagyhetet.
Szentmise közvetítés a Gödöllői Szentháromság templomból!
Az öröm és a fájdalom kettős jelenléte
Ez egy olyan nap, amelynek üzenetében és hangulatában az öröm és a fájdalom egyaránt jelen van. Jeruzsálem kapujában Jézust királyként ünnepelték, örömujjongásokkal fogatták, pálmaágakat lengettek. Azonban néhány nap múlva a tömeg, ugyanolyan egyöntetűen azt kiáltja: feszítsd meg őt. A virágvasárnap a hívő ember számára az üdvösség-történet teljes képét rajzolja ki. Isten ünnepélyesen felelősséget vállalt az emberért, de az ember nem ismerte fel üdvössége nagy pillanatát!
Virágvasárnap ünnepeljük az ifjúságot is
A keresztény egyházban virágvasárnap egyben az IFJÚSÁGI VILÁGNAP is, melyet még Szent II. János Pál pápa vezetett be 1985-ben. Ez a nap azóta az új nemzedékek ünnepévé is vált.