Mikor mutatkozott meg először a történelem iránti szeretete?
Az az igazság, hogy mindig is vonzott a történelem: ahogyan a klasszikus családi legendákban van, már gyerekkoromban történész szerettem volna lenni, akkor még elsősorban régész. Följártam akkoriban a Budai Várba segíteni a régészeknek, akik adtak mindig valami értéktelenebb dolgot, török pipától kezdve a német rohamsisakig mindenfélét.
Az érettségi akkor adott nekem egy vegyésztechnikusi képesítést is, ezért elhelyezkedtem a Budapesti Vegyiműveknél. Körülbelül egy napig voltam ott. Felvettek, kezembe nyomták a munkavédelmi szabályzatot. Ültem felette, de aztán mondtam pár óra után, hogy ez elég is volt, így felmondtam, és beiratkoztam egyetemre. A munkakönyvemben még mindig benne van az az egy nap. A történelem mellett a népművelést is elvégeztem az egyetemen.
Gödöllőn elsőként az 1981-ben megnyílt Művelődési Központban kezdett el dolgozni, Kecskés József felkérésére. Hogy alakultak a városban töltött évei?
Hívott Kecskés József, hogy alapítsuk meg a Gödöllői Galériát, így aztán el is jöttem ide. Közben bedolgoztam Polonyi Péternek a Városi Múzeum jogelődjénél. Péter egy varázslatos személyiség volt, még a fényes szelek nemzedéke, hihetetlen dinamizmussal és intelligenciával volt megáldva. Mikor a gyűjtemény élére kerültem, akkor kezdtünk leltározni, múzeumi rendszert vezettem be: ezért is kapta meg a múzeumi rangot. 1993-ban Gémesi György kitette a szűrömet a múzeumból, amiért éveken át dolgoztam. Nem voltak soha politikai ambícióim, mindig a szakma és a gerinces, becsületes helytállás volt az első. Akkor egy évig vezettem egy könyvkiadót, ami nem volt épp a legjobb állapotban, de sikerült felfuttatni. 2002-ben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke lettem. Több mint 5 évig csináltam, én voltam a leghosszabb ideig elnök, de nagyon rámentem, az egészségem is megromlott, akkor őszültem meg teljesen. Én mindig arra vágytam, hogy kint lehessek a terepen, és dolgozhassak, kutathassak. Éppen ezért 2007-ben lemondtam, és kértem, hogy visszamehessek a Nemzeti Gondnoksághoz. A Nemzeti Gondnokságot 2012-ig vittem, akkor viszont utcára kerültem, de azért túléltük azt is.
Mikor kezdett el először a gödöllői kastéllyal foglalkozni?
Én alapvetően egy kurucos beállítottságú ember vagyok, és fiatalként mindig a középkorral és a Rákóczi-vonallal foglalkoztam. Erre idekerültem Gödöllőre, és kikaptam egy labanc kastélyt. Ez nyilván erős túlzás, de én úgy gondolom, hogy a feladat választja ki az embert. Amikor korábban a múzeum élén voltam, nem is gondoltam volna, hogy dolgom lesz a kastéllyal. 1994-ben néztem a TV-t, és láttam, hogy Baja Ferenc lett az egyik miniszter, már akkor tudtam, hogy ez lesz a küldetésem. Pár napra rá megcsörrent a telefon, és hívott, hogy vigyem a kastély ügyét. Teljes szabadságot kaptam, megküzdöttem a költségvetésért, és bármit mondtam vagy kértem, úgy volt. Megértettem, hogy a kastély ügye egy életmű lesz számomra.
Minek köszönhető, hogy soha nem látott mennyiségű, új kutatási eredményt tud közölni legújabb könyvében?
Nagyon sokat segített Dávid Ferenc, aki a műemlék-kutatás koronázatlan királya volt. Ő volt az, aki az épület jellegzetességeit vizsgálta, én pedig az összes levéltári anyagot néztem át. 1997-ben már írtam egy vékony könyvet a témában, és állandóan foglalkoztam a kastély történetével. Mindig is nagyon jó kapcsolatom volt a környező országok műemlékvédelmének vezetőivel, így rengeteg anyagot tudtam kapni a szűken vett határainkon túlról is. 2002-ben megírtam a kastély történetét bővebben is, de azóta is egyre több új anyagot gyűjtöttem az elmúlt csaknem húsz esztendőben.
Miért döntött úgy, hogy most áll neki élete fő tudományos művének megírásához?
Úgy gondoltam, hogy most már elég vén vagyok, és innen már csak lefelé tudok menni, de most még meg tudom csinálni. Több mint egy évet dolgoztam vele, de minden nap reggeltől estig ezzel foglalkoztam. Természetesen hatalmas segítséget jelent, ha valaki mindenkit ismer a szakmában, ennek köszönhetően mindenhonnan hihetetlen mértékű támogatást kaptam.
Miben jelent újat a most megjelenő könyv?
Ha bárhol felcsapunk egy kastélyról szóló könyvet, akkor ott mindig csak az építés történetéről írnak. Egyetlen olyan könyv sincs, ami a maga teljességében foglalkozik az épület történetével. A könyvemben maga az építéstörténet pusztán egy fejezet. Ez azért is fontos, mert legtöbbször az építéstörténet is a család és a kor históriája és története útján érthető meg. Mindenhol arra kerestem a választ, hogy az adott esemény miért történt úgy, ahogy. A könyvben olvasható minden, amit a családról tudunk, hiszen ez szorosan kapcsolódik az épület történetéhez is. Egy olyan kastélytörténetet szerettem volna összerakni, amiben az építéstörténet úgy íródik meg, hogy már tudjuk minden fontos történésnek a históriáját. Én nem csak egy képeskönyvet akartam letenni az asztalra.
Wisznovszky Tamás
A 2021 áprilisában megjelenő könyv kiadója az
ESTERHÁZY KASTÉLY KÁPOLNA ALAPÍTVÁNY
(Az Esterházyak és a barokk udvari kultúra örökségének ápolója) Adószáma: 18079227-1-08;
Számlaszáma: (OTP) 11737100–20004707
A kötet kiadói ára (ÁFÁ-val): 5.000 forint
Megrendelésre kizárólag elektronikus úton van lehetőség a kastelykonyv@gmail.com címen és a vételár átutalásával az Alapítvány számlaszámára.
Elkészülte után a kötetet átvenni a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központban (Gödöllő, Dózsa György út. 8.) lehet, kezdő időpontjáról értesítést küldünk.
Igény esetén, illetve távolabbi megrendelőink számára a könyvet postai úton (várhatóan 1.200 forint) küldjük el.
