Miért érezte fontosnak, hogy elvállalja a kuratóriumi tagságot?
Földműves, gazdálkodó családból származom, és az elmúlt években megint egyre több minden köt a magyar agráriumhoz. A vidékfejlesztést, a vidéki emberek életlehetőségeinek a kibővítését már kancelláriaminiszterként és a Dél-Alföld országgyűlési képviselőjeként is a munkám legfontosabb részének tekintettem. Miniszterelnök úr megtisztelő felkérésében, hogy legyek az újraalapított Nemzeti Agrár- és Élettudományi Egyetem egyik kurátora, lehetőséget láttam arra, hogy a két említett cél teljesüléséért egyszerre dolgozhassak. Ahhoz ugyanis, hogy vidéken jobban éljenek az emberek, és Magyarországon mindenütt a szülőföldön lehessen maradni, hogy javuljon az ország önellátó képessége, és ne csak a jelen, hanem a jövő nemzedék javára is gazdálkodjunk a legnagyobb természeti kincseinkkel, a termőfölddel és az édesvízkészlettel, 21. századi tudásra van szükség, illetve arra, hogy ehhez a tudáshoz minden tehetséges magyar fiatal egyenlő eséllyel hozzáférjen. Ez az egyetem erről szól majd.
Emiatt került képbe az Ön neve, mert földműves családból származik és a vidéket képviseli?
Akár az agrárvállalkozások felől érkező kurátorokat vesszük, mint Csányi elnök úr, akár az oktatási-akadémiai világból érkező tagokat, mint a rektor úr és professzor úr, vagy a kormányzatot képviselő szakembereket, mint miniszter úr, két dolog közös mindannyiunkban: az agrárium és a vidékfejlesztés ügyéért való elkötelezettségünk és az azokkal összefüggő területeken szerzett szakmai tapasztalatunk. Fölteszem, az én felkérésem esetében is ezek nyomtak a latban Miniszterelnök úrnál.
Az agrárium miatt fontos Önnek e feladat ellátása vagy van bármi más hozadéka is?
Közvetlen és közvetett céljaink is vannak azzal, hogy a Kárpát-medence legjobb és a világ egyik legjobb agrár- és élettudományi egyetemét akarjuk megcsinálni. A közvetlen cél nyilván az, hogy a versenyképes tudás révén versenyképessé tegyük a magyar agráriumot, azaz a nemzetgazdaságunkban még egy lábat „növesszünk” – a hagyományainkat tekintve: „növesszünk vissza” – a járműipar mellé, méghozzá a tágan értelmezett agrárbizniszt, amibe a mezőgazdaságtól az élelmiszeriparon át sok minden beletartozik. A közvetett céljaink pedig azok, amelyekre már az előbb is utaltam: a nemzeti önellátó képességünk helyreállítása, a vidéki Magyarország fölemelése. Magyarország kormányának világos és reális víziója van arról, milyen országgá szeretné tenni hazánkat 10, 15 vagy 20 év múlva. Ennek a jövőképnek érdemi támogatása van az emberek között. Mindennek a megvalósítása azonban nem képzelhető el új típusú agrár- és élettudományi felsőoktatás nélkül. Ma a világban egy modern agráregyetem csak 50 százalékban jelent agrártudományt, a másik fele gazdaság- vagy társadalomtudomány. Az a célunk, hogy az újraalapított Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem is ilyen komplex, versenyképes tudást adjon. Ennek köszönhetően az itt végzett diákok 10 év múlva már nem csak a növénytermesztésben és állattenyésztésben tudnak elhelyezkedni, hanem más fontos munkahelyeket is képesek lesznek a gazdaságban betölteni.
Miért volt szükség ekkora változtatásra?
A „szükség” régóta adott, csak a világjárvány és a klímaválság mára mindezt azok számára is egyértelművé tette, akik korábban még kételkedtek abban, hogy a globalizáció korában kell-e, lehet-e egy országnak a nemzeti önellátás megteremtésére törekedni, illetve alkalmazhat-e helyben olyan technológiákat és módszereket, amelyek egy globális probléma, a klímaváltozás kihívásaira válaszolnak. Nem az a kérdés tehát, hogy szükség van-e ezekre a nagy változásokra, hanem az, hogy miért épp most van lehetőség ezek végrehajtására? A válasz pedig: azért, mert a következő uniós költségvetési ciklus kínálja talán az utolsó lehetőséget Magyarország számára arra, hogy – egy történelmi mértékű nemzeti kiegészítéssel – végre megcsinálja a nemzeti agrárium 30 éve elmaradt fölzárkóztatását. Ennek az agrárfordulatnak a része az is, hogy a magyar állam újragondolta az agrár felsőoktatás legfontosabb intézményét, a gödöllői egyetemet, és azt egy közérdekű vagyonkezelő alapítvány fenntartásába adta. Hazánk Brüsszelből vagy Berlinből nézve ma járműipari ország, Lengyelország vagy Szlovákia viszont élelmiszerelőállító ország, miközben Magyarországot a kivételes természeti adottságai és gazdag kulturális, szakmai hagyományai alkalmassá tennék arra, hogy a térség vezető agrárországa legyen. Ez egy hatalmas, emberöltők óta kihasználatlan ziccer az életünkben. Az utolsó órában vagyunk, ha nem akarjuk ezt az esélyt végképp elveszni hagyni. Az agráriumot és a magyar vidéket érintő számos, egymással összehangolt fejlesztés erről szól. Az Egyetem újraalapítása pedig az egyik legfontosabb ezek között.
Milyen időtávban lehet gondolkodni, amikor elmondhatjuk, hogy lesz ennek eredménye?
Magyarország legnagyobb felsőoktatási beruházásának a megvalósítása és egy 150 hektáros egyetemi város felépítése „csupán” néhány év. A tartalom, a tudás, a tanmenet és gondolkodás megváltoztatása viszont egy évtizedes munka. Három éven belül az egyetemi épületek részben megújulnak vagy éppen befejezés előtt állnak majd, de a belső „rendszerváltás”, átalakítás, ami az elmúlt 30 év óriási adóssága az egész felsőoktatásban, hosszabb menetelést igényel.
Mit tud Gödöllő a legjobban profitálni az új egyetemből?
Érdemes tudni, hogy Kaposvár és Kecskemét is versenyzett ezért az egyetemi városi rangért, a kormány pedig alapos mérlegelés után döntött úgy, hogy Gödöllő lesz a kampusz központja. Ez világos üzenet minden gödöllői polgárnak: a város földrajzi, szociokulturális adottságai, vagyis az a kettősség, hogy egyszerre van közel a fővároshoz és a vidéki élethez, illetve a település felsőoktatási, egyetemi hagyományai egyaránt abba az irányba mutatnak, hogy az agrárfordulat „fővárosa” legyen. Közép-Európában találunk párhuzamot arra a fejlődésre, ami itt hamarosan a kezdetét veszi. A 2007-2020 közötti két európai uniós ciklusban Lengyelország lett az európai élelmiszergyártás legnagyobb nyertese; ma az élelmiszerüzletek polcán sokszor lengyel élelmiszer van. Ez egy tudatos politika és döntés eredménye: felépítették a lengyel agrár- és élelmiszeripart, újjászervezték a termelést, nem függetlenül attól, hogy közben a varsói lett az egyik legjobb agráregyetem a világon. Hasonló dolgot akarunk véghez vinni Magyarországon, illetve Gödöllőn is.
A város ellenzéki vezetésű. Nem fogja ez hátráltatni a folyamatot?
A kuratórium részéről, vagy személyesen az én részemről egészen biztosan nem. Minden várossal, ahol van együttműködési készség és képesség, akarunk és fogunk is együtt dolgozni. Azt szeretnénk, hogy a városok külön-külön is fejlődjenek és gyarapodjanak. Olyan városvezetőkre van szüksége az országnak, akik képesek arra válaszolni, hogy 10 év múlva milyen lesz egy város, és nem olyanokra, akik csupán önmagukat építik. Sajnos a városvezetők 2019 októbere óta sok helyütt olyanok, akik elsősorban önmaguk építésével és nem a városépítéssel vannak elfoglalva. Mi Gödöllőn városépítő képviselőtestületet és lokálpatrióta vezetőket keresünk, akik segítik majd az egyetem ügyét. Abban bízunk, hogy Gödöllőn ilyen partnerekre találunk. Hiszen előbb vagyunk magyarok vagy épp gödöllőiek, mint kormánypártiak vagy ellenzékiek.
Az egyetem eddig állam volt az államban. Lehet-e, kell-e és tudnak-e változtatni?
Lehet és kell is. Kétségtelen, ha a nagy angolszász egyetemvárosokat nézzük, akkor az egyetem meghatározó az életükben, elég csak Oxford, Cambridge vagy bármelyik nyugat-európai kampuszra gondolni. Wageningen (Gödöllő testvérvárosa – a szerk.) alapvetően az egyetemről szól, ami ugyancsak jó példa. A wageningeni nem csupán a legjobb agráregyetemek egyike a világban, hanem egyenesen a legjobb holland egyetem. Mi a térség legjobb agráregyetemévé, a világ egyik legjobb ilyen felsőoktatási intézményévé akarjuk tenni a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemet. Gödöllő városával ebben partnerségre törekszünk. Olyan emberek vannak a kuratóriumban, akik mindig az együttműködést keresik, akik nem egy bezárkózó, ahogy ön fogalmazott „állam az államban” intézményi működést képzelnek el. Szimbiózisban akarunk élni, létezni, fejlődni a várossal. Az egyetem Magyarországé, de természetesen Gödöllőé is: minden gödöllői polgár saját magáénak érezheti, és szeretnénk, ha majd minél több gödöllői diák járna ide. Az ország nagyon erős gimnáziumai közül jó néhány Gödöllőn van. Jelen pillanatban az agrár felsőoktatás ezeknek a gyerekeknek nem vonzó, ezen is szeretnénk változtatni.
Szétszabdaltság helyett, egy kézbe kerül a kastély.
Hogy nézett ez ki korábban?
A kastély mint állami ingatlan a Magyar
Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-hez tartozott.
A működési támogatást a Miniszterelnökség biztosította.
A működési engedélyét, szakmai felügyeletét az EMMI adta ki/látta el, közfeladat ellátási szerződést az EMMI-vel kötött.
A cégben a többségi tulajdonosi joggyakorló a Magyar Turisztikai Ügynökség Zrt. volt.
Milyen szempontok alapján került képbe a vagyonkezelő számára a Gödöllői Királyi Kastély fejlesztése?
A kastély bekerült az állam által létrehozott közérdekű vagyonkezelő alapítványba. Ez is közös nevező tehát a város és az egyetem között: mindkettőnk érdeke, hogy az épület visszanyerje régi fényét és jelentőségét. A kastély ugyanis a város számára a legfőbb turisztikai attrakció, az egyetem számára pedig a kampusz, az új egyetemi negyed szíve. A félkész állapot senkinek sem jó. A kastélyt tehát fel kell és fel is fogjuk újítani. Ez a beruházás is szervesen kapcsolódik majd ahhoz a 150 hektáros egyetemi fejlesztéshez, amely kb. 10 ezer diák elhelyezését, egyetemi polgári életét fogja jobbá tenni az 5 ezer fős kollégiummal vagy a 10 ezer fős oktatási- és sportlétesítménnyel. Ez a magyar felsőoktatás legnagyobb infrastrukturális beruházása, amely legalább 200 milliárd forintnyi fejlesztést, munkát, megrendelést hoz a térségbe. Előkészítésre már kaptunk is 20 milliárd forintot. Ez hatalmas induló lépés, amivel még az idén szeretnénk eljutni odáig, hogy elkészüljön a koncepcióterv, és elkezdhessük az építkezést. Rástartolunk az európai újjáépítési forrásokra is. Akik ismerik a professzor urak, az agrárminiszter úr vagy Csányi Sándor elnök úr tevékenységét, azok tudják, hogy ők garanciát jelentenek arra, hogy amiről beszélünk, az meg is valósul.
Mik az eddigi benyomásai, tapasztalatai Gödöllőről?
Nagyon szeretem ezt a várost, és azt hiszem, ismerem is valamennyire. Amikor a polgármester úr még jobboldali és polgári értékeket vallott, rendszeresen voltam én is meg néhai elődöm, Rapcsák András is Gémesi György vendége, úgyhogy a polgármester urat személyesen is ismerem. Ugyan nem is olyan régen ellenem kampányolt Hódmezővásárhelyen, és a kormánynak aktív kritikusa, én mindig igyekszem a köz szolgálatában álló emberektől elvárható profizmussal állni az ilyen helyzetekhez: nem személyes, hanem közügyként, sőt nemzeti ügyként tekinteni az együttműködésre. A pályám során azt tanultam meg, hogy egy politikusnak nem szabad szűk látókörűnek, sértődékenynek vagy kisszerűnek lennie. Bár én vagyok a fiatalabb, de nagy tisztelettel azt javaslom polgármester úrnak, ő se engedje, hogy az esetleges személyes sérelmei a város és az egyetem közé álljanak. Én a magam részéről mindenesetre közös munkára készülök, mert abban hiszek, hogy helyi ügyekben az akár országos dolgokban egyet nem értő emberek is együttműködhetnek. Az ajtóm mindig nyitva áll majd minden gödöllői előtt. Kifejezetten várom a közös munkát. Ebben egyébként nem is vagyok egyedül. Vécsey László országgyűlési képviselő úr, akit még frakcióvezető koromban ismertem meg, ugyancsak azon lesz, hogy a gödöllői egyetemfejlesztés egyúttal gödöllői városfejlesztés is legyen, gyarapítson minden itt élőt. Nagyon bizakodó vagyok a jövőt illetően. Ez egy olyan város, amelyben sokkal több van, mint amit eddig közösen kihoztunk belőle. Gödöllő nyertese lesz az egyetemfejlesztésnek, a következő évtizednek.
(szerkesztőség)
