A városka főterén – ahogy kell – ott volt a templom, a piactér és a kicsinyke városháza, a Rathaus. Még állt a templom előtt a betlehem, a pásztorok egyikének kezébe borosüveget tettek, a háromkirályok is mintha kapatosak lettek volna. A városháza tárva-nyitva állt, a polgárok ki-be jártak ezen a „nyílt napon”, a polgármester a kapuban mérte nagy lelkesen a gőzölgő forralt bort. Vidáman beszélgettek az emberek a havas hidegben, a sapkák, kucsmák feltolva, az arcok kipirultak, a kabát kigombolva. Időnként doboló, trombitáló csoportok húztak át a téren, a polgármestert is ijesztgetve, aki kényszeredett mosollyal tűrte az őt ért atrocitásokat. A látvány és a hangulat lefegyverző volt. Sötétedés előtt autók gyűltek össze a főtéren, a kocsikba kicsit többen szálltak be a megengedettnél, üvegek a kézben, hangos éneklés, kurjongatás, nyitott ablakon át ordítva üdvözölték a farsang utolsó estéjét. És a kocsik elindultak a hegyek felé, a magasabban lévő hüttékbe, ahová nem tudtam követni a mulatságot, ami ott aztán egész biztosan még magasabb fokozatba kapcsolt. Ebben a farsangi élményben benne volt a görög-római mulatságok kereszténység előtti felszabadult vadsága, valami a bacchanáliákból, szaturnáliákból is.
Most járvány van, nincsen mód farsangi mulatozásra. Viszont ez az időszak az ünnep olyan bensőséges mélységeinek a megélésére késztethet bennünket, amiket a zajosság, az önfeledt vidámság elfed. Azt mondják, hogy a bohóc valójában egy tragikus személyiség, a tréfái akkor hatásosak, ha az emberi lét tragikus voltára is figyelmeztet. A farsang is ilyen: el akarunk felejtkezni a tél miatti bezártságról, a sötétről, a hosszú éjszakákról, a lassan elfogyó életünkről. A gondűzés, a tavaszvárás is a szerepel a farsang filozófiájában. Ezt meg tudjuk élni a családi, szűkebb baráti körben is, annak a bensőségében, amit ezek a kisebb közösségek nyújtanak. Elő lehet venni a társasjátékokat, azokat, amik izgalmat, örömet, versengést is nyújtanak. Le tudnak ülni egymás mellé nagyszülők, gyermekek és unokák is. És közben meglephetjük egymást a farsanghoz kötődő finomságokkal: a farsangi fánkkal (amit a nagymama és unokája közösen készítenek), főzhetünk illatos forralt bort. Ezzel meg lehet kínálni a szomszédokat is, a kapuba kiszólítva egymást. Számtalan lehetősége van a kisebb közösségekben való mulatságnak: hallgathatunk zenét, amit ki lehet vinni az utcára, megszólítva ezzel az arra haladót is. A lényeg, hogy bátran nyissunk a többiek felé, higgyék el, hogy ez a farsang is kínál – csak másfajta – élményeket. Éljünk az új lehetőségekkel, legyünk találékonyak!
A járványnak reményeink szerint húsvét után vége szakadhat, ünnepeljük ezt meg például egy jól sikerült polgári bállal! A bál ünnep, célja az, hogy fesztelenül találkozzunk, bemutatkozási, részvételi alkalom is. A mai „középosztály” nem nagyon jár szórakozni, ünnepelni – elszokott ezektől az alkalmaktól, kicsit kikopott ez a találkozási forma. Szálljunk szembe ezzel a „hagyományhiánnyal”, legyen alkalma mindenkinek, a magányosaknak, az időseknek is, hogy eljöjjenek egy bálra! Hívjunk meg fiatalokat is, adjunk nekik feladatot, tartsák ők is szívügyüknek, hogy a szülők, nagyszülők generációjával együtt legyenek! Persze legyen tere az ő más ritmusuknak, szemléletüknek is! A nemzedékek összekapcsolása is lehet a bál célja. Olyanokat is meg kell hívni, akiknek esetleg nincsen elég pénzük arra, hogy egy bálon részt vegyenek – nekik van talán a legnagyobb szükségük rá, ezért a tehetősebbek finoman támogassák őket! Fontos, hogy legyen a bálnak konkrét témája, kerete, legyen benne színvonalas, a résztvevők által előadott műsor, szépen felkínált vacsora, ahol a „lakoma” mellett fontos a beszélgetés lehetősége is. Kell teremteni csendesebb zugokat, például gyertyafényes teaházat. Szükség van tréfás és színvonalas vetélkedőkre is.
Készüljünk, és bízzunk benne,
hogy lesz még lehetőségünk farsangi mulatságra is!
(LT)
