Értékeink farsang idején

Albert Gábor evangélikus lelkész gondolatai a farsangról

Arra kaptam felkérést, hogy leírjam pár gondolatomat a farsangról. Egy olyan szokásról, időszakról, amelynek a kereszténységgel nem igazán van kapcsolata. Jelzi ezt például, hogy a farsang kezdete a karácsonyi ünnepkört követően van, zárása pedig a húsvéti ünnepkör előtt, konkrétan a böjt előtt. Sok hagyományt ismerek magam is, ami kapcsolódik ehhez az időszakhoz.

Jelmezek, ételek és mulatságok jutnak eszembe. Megéltem iskolai,
sportegyesületi, munkahelyi és gyülekezeti farsangot. A legnagyobb kihívást minden farsang esetében a jelmez kitalálása és (vagy) megvalósítása jelentette. Még alsó tagozatos voltam, mikor édesanyám súgott, hogy legyek krumplis zsák. A jelmez megalkotása nem volt túl bonyolult feladat, harminc kilós krumplis zsák lettem. Volt az iskolában egy zsűri, akik rangsorolták a bemutatott jelmezeket, harmadik lettem.

Legemlékezetesebb jelmezötletem spontán született harmincöt évvel ezelőtt egy sportegyesületi farsangon. A mulatságra a Budapesti Honvéd Sportegyesület Lovardájában került sor. Nem volt kötelező, de lehetőségünk volt jelmezben lóra szállni. Volt, aki már úgy érkezett a helyszínre, hogy tudta, mi lesz, egy műanyag lavórt hozott, és teknősbéka jelmezben szállt lóra. Nem készültem jelmezzel, s már úgy volt, nem is szállok így lóra, amikor megpillantottam a lovarda öltözőjében egy nyeles felmosófát. Kész lett a jelmezem. Felvettem a lovas felszerelésem, majd a felmosó fának kiszedtem a nyelét, amit beledugtam az utcai lódenkabátom két ujjába, és a végeire tűztem a lovas kesztyűmet. Kalapom és sálam is volt, melyeket felöltve készen álltam, mint madárijesztő. A lóra szállásnál kicsit szerencsétlenkedtem, de segítettek. Természetesen a kezeimmel a kantárt meg tudtam fogni, igaz, a kabát alatt elrejtve. A jelmezes bemutatóra a fedett lovardában került sor, amihez felsorakoztunk, majd következett a bevonulás. Közben éppen a bejárat környékén lődörgött egy idegen arra járó ember, akinek a tekintete megakadt rajtam, mármint a madárijesztőn. Hosszan nézett, majd elég hangosan a következőt mondta: „Milyen nehéz lehet lóháton az embernek ilyen sokáig oldalt tartani a kezét!”. Mindenki gurult a nevetéstől, jó móka volt.

Farsangkor közösség teremtődik, öröm, vidámság, ötletesség, spontaneitás, humor és szeretet közössége. Így összegezve nem is áll olyan távol a farsang a kereszténységtől. Krisztus urunk is közösséget teremtett – ezzel kezdte tevékenységét – és teremt ma is, elsősorban szeretet közösséget. Előreláthatóan a farsangi együttlétek megszokott formái idén nem lehetségesek. De közösségek, ha szűkebb körben is, teremtődhetnek például úgy, hogy valaki a családból, vagy mindenki elmeséli egy-egy farsangi élményét.

Áldott napokat kívánok! Erős vár a mi Istenünk!

Albert Gábor evangélikus lelkész

Legújabb cikkek a Hitélet kategóriából