120 éve alakult és 100 éve szűnt meg a gödöllői művésztelep

A századfordulón szerveződött magyarországi művésztelepek egyik legjelentősebb példája volt a gödöllői. Indulása 1901-re tehető, amikor Körösfői-Kriesch Aladár Gödöllőre költözött. A képző- és iparművészet egységére törekedve olyan művészetet akartak létrehozni, amely a magyar nép ősi motívumkincséből táplálkozva, a hagyományos polgári művészet helyébe lép.

Az Erdő utcában vásárolt ház köré hamarosan egy tolsztojánus – preraffaelita eszméket valló művészkolónia szerveződött, mely – akárcsak az erdélyi Diódon, a Boér család birtokán nyaranta együtt alkotó művészközösség – a művészetet a munka és az élet összekapcsolásával, a kereszténység otthon-, szeretet- és családeszméjére alapozva kívánta megújítani. A művészek közül mások is Gödöllőre is költöztek családjukkal együtt. A csoportra főként a preraffaelitizmus, tolsztojánizmus hatott, művészetük mozgatórugója pedig a kereszténység otthon-, szeretet- és család eszméje volt.

A művésztelep tagjai a képzőművészet és iparművészet egységére törekedtek, olyan művészetet akartak létrehozni, amely a magyar nép ősi motívumkincseiből táplálkozva megszünteti a hagyományos polgári művészetet. Állami támogatással gobelin-, szőnyegszövő- és szobrásziskolát alapítottak.

1904-ben a művésztelepen szövőműhely kezdte meg működését, ami később a művésztelep központjává, fő szervező erejévé vált. 1905-ben feleségével a városba költözött Juhász Árpád, példáját a következő évben követte Zichy István. A szövőműhely 1907-től az Iparművészeti Iskola tanműhelye lett. Ekkor már Gödöllőn élt Nagy Sándor feleségével, Kriesch Laurával, valamint Thoroczkai Wigand Ede és Belmonte Leo. Találkozunk Frecskay Endre, Undi Mariska és testvérei, továbbá a bácskai Frey-testvérek nevével. Majd az ezt követő három évben itt telepedett le Mihály Rezső, Charles de Fontenay, Sidló Ferenc, Vas Béla, Raáb Ervin, Remsey Jenő és Rózsaffy Dezső. A közösség csaknem valamennyi tagja részt vett a szőnyegtervezésben.

Undi Mariska zsákruhában 

A gödöllőiek egységes csoportként csupán egy alkalommal, 1909-ben a Nemzeti Szalonban megrendezett csoportkiállításon léptek fel. Sikerrel szerepeltek a torinói, St. Louis-i és a milánói világkiállításokon, 1909-ben a Nemzeti Szalonban mutatták be a művésztelep tevékenységét. A háború kitörése után a kolónia szétzilálódott, tagjai elköltöztek, vagy katonai szolgálatukat töltötték. 

Körösfői-Kriesch Aladár 1920-ban bekövetkezett halálával megszűnt a művésztelep. Nagy Sándor és Remsey Jenő életük végéig Gödöllőn maradtak és az időközben államosított szövőműhely munkáját irányították.

A Gödöllői Városi Múzeum kiállítása emléket állít a telepnek: A Magyar Örökség-díjas (2005) gödöllői művésztelep kiállítás a múzeumbeli gyűjteményből,  a Nagy Sándor-ház, valamint a Remsey-család műalkotásaiból készült válogatást mutat be. Mivel a művészek az összművészet jegyében dolgoztak, a kiállításon festmény, grafika, szobor, üvegablak, mozaik- és freskóterv, bútor, szőnyeg és egyéb alkotások is láthatók.

Legújabb cikkek a Kultúra kategóriából

A himnuszokról

Január 22-én ünnepeltük a magyar kultúra napját, amelyről rögtön a himnusz ugrik be mindenkinek. De mi…

132 éve született Sík Sándor

132 éve született Sík Sándor költő, író, műfordító, irodalomtörténész, a Piarista Gimnázium tanára és cserkészvezetője, az…