Merre tovább, Uram?

November utolsó napján, Szent András apostol ünnepén írom ezt a cikket, az adventi szent idő kezdetén. Nagyon sok kérdés fogalmazódik meg bennem, bennünk, ezekben a napokban.

Milyen lesz a karácsonyunk? Tudunk-e éjféli szentmisét ünnepelni? Csak a szűk család lehet együtt az ünnepi asztalnál, vagy a tágabb család is közösen ünnepelhet? Ezek mélyen emberi kérdések, és ennél vannak még nehezebb kérdések is, amelyeket most nem írok le, mert úgyis ott zakatolnak a fejünkben. 

Hívő emberként, lelkipásztorként lelkiismereti kötelességem, hogy feltegyem a következő kérdéseket: Uram Jézus, Te hogy látod a mi küzdelmeinket? Mit akarsz üzenni nekünk ebben a történelmi helyzetben? Hogyan, milyen lelkülettel ünnepeljük meg a születésed titkának áldott napjait? Nem gondolom, hogy ezekre a kérdésekre lehetséges pontos és biztos válaszokat adni. Inkább arra hívlak, kedves Olvasó, hogy gondolkodj el ezeken a kérdéseken, és próbáld keresni a válaszokat, mert ez a gondolkodó keresés már maga kegyelem, vagyis ingyenes ajándék, amit az irgalmas Atyától kapunk. 

Nekem ebben a keresésben Nagy Szent Leó pápa gondolatai segítenek. „Amikor tisztelettel ünnepeljük Megváltónk megjelenését, kiderül, hogy saját kezdetünket ünnepeljük.” Isten Fia azért jött el közénk, hogy helyreállítsa azt a kapcsolatot a Jóistennel, amit a bűn miatt az ember szétszakított. Mi azért létezünk, mert az irgalmas Isten akarta, hogy legyünk. 

A szent pápa következő gondolata pedig már kijelöli a feladatunkat is. „Keresztény, ismerd fel méltóságodat! Részesedtél az isteni természetből. Ne térj vissza régi nyomorúságodhoz, ne élj méltóságod alatt!” Karácsony ünneplése abban segíthet bennünket, hogy még tudatosabban éljük meg azt a méltóságunkat, hogy Isten szeretett fiai és leányai vagyunk. Úgy kell élnünk, ahogyan arra Krisztus Urunk példát adott nekünk. És ez nemcsak a karácsonyi ünnepek idejére szóló feladat, hanem egész életünkben ezt kell gyakorolnunk. Mire érdemes figyelnünk az új esztendőben? Vegyük észre, hogy igazából minden ajándék, vagy azzá válhat. 

A járványt önmagában nem tartom ajándéknak, de mégis azzá válhat. Egy bölcs jezsuita, Nemes Ödön atya gondolatát hívom segítségül. „Ha Isten megenged az életünkben valami rosszat, akkor abban valami kincset rejtett el, amit fel kell fedeznem. A járvány okozta nehézségek megkeményíthetik a szívemet, de ugyanakkor abban is segíthetnek, hogy kilépjek az önzésemből, és segítsek annak, aki sokkal nehezebb helyzetben van, mint én. Még több figyelmességre, önzetlenségre, az irgalmas szeretet gyakorlására kapunk meghívást. Ez nem lehet az én magánakcióm. 

Csak azzal a Jézussal vagyok képes hitelesen és tevékenyen szeretni, aki emberré lett; és ezzel vállalta az emberlét minden szépségét és nehézségét. 

Merre tovább, Uram? „Csak utánam.” Megújult lelkesedéssel kövessük tehát a mi Urunkat, aki azért jött, hogy „életünk legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10b).

Hugyecz János
Szentháromság templom plébánosa