Néhány évvel később a lakások jó részét kedvező áron értékesítették, újak azonban csak a 2000-es évek elején épültek városunkban. Időutazásunkban – a teljesség igénye nélkül – összefoglaljuk, honnan indult és hova jutott napjainkra a gödöllői önkormányzat tulajdonában lévő bérlakásokkal való gazdálkodás, különös tekintettel a kiutalásukkal kapcsolatosan alkalmazott módszerekre.
Gödöllőn 1994-ben kezdődött el a korábban tanácsi, majd önkormányzati bérlakások privatizációja. Az egyfajta elővásárlási joggal rendelkező bérlők kedvezményes áron, a forgalmi érték 40 százalékáért, vagy akár 25 évre szóló részletfizetéssel vásárolhatták meg bérleményüket. A lakások eladásából befolyt bevételt a település vezetése a helyi lakáshelyzet javítására tervezte elkölteni. Sokat nyomott a latban, hogy Gémesi György polgármester országgyűlési képviselőként egyike volt azoknak, akik 1998 végén elérték, hogy a parlament megváltoztassa az addig hatályban lévő lakástörvényt. Ennek köszönhetően lehetővé vált, hogy a privatizáció bevétele ne csak bővítésre és lakásvásárlásra, hanem akár fejlesztésre és az emberi életvitelre alkalmatlan ingatlanok felszámolására, kiváltására is felhasználható legyen. Ennek hatására és szellemében született meg 1999 tavaszán a gödöllői önkormányzat rendelete, ami meghatározta a lakásprivatizációból származó, több 100 millió forintnyi bevétel sorsát.
A bérlakások odaítélésére vonatkozó, az elmúlt években többször módosított önkormányzati rendelet – a törvényen alapuló elhelyezési és bérbeadási kötelezettséget leszámítva – meghatározta, hogy lakásbérleti jogviszony szociális bérbeadás céljából (10 db), vagy költségelvű (később piaci elvű is) lakbér-fizetés mellett (103 db), vagy munkakör ellátásának elősegítése érdekében jöhet létre Gödöllőn.
Az privatizációs folyamat hatására, valamint a gazdaságosan fel nem újítható lakások kijelölését követően a kétezres évek elejére 70, hasznosításra alkalmas lakás maradt köztulajdonban Gödöllőn. Komfort nélküli (1 db), félkomfortos (1 db), komfortos (45 db) és összkomfortos (23 db) egyaránt. Ez az állomány egészült ki 2003-ban a Deák téren épített 43 darab összkomfortos lakással.
Történt ugyanis, hogy a Széchenyi-terv lehetőséget biztosított az önkormányzatoknak hogy pályázati úton csatlakozzanak a Nemzeti Lakásprogramhoz. A gödöllői városvezetés ezt megtette: a 70 százalékos támogatás (közel 350 millió forint) mellé 30 százalékos önrészt (telek és 120 millió forint) biztosítva, sikerrel kandidált arra, hogy három épületben összesen 43 darab, 45 és 61 négyzetméter alapterület közötti bérlakás létesüljön a Szent János utca és a Lumniczer Sándor utca találkozásánál található önkormányzati tulajdonú telken, amit időközben Deák Ferenc térre kereszteltek, korábban pedig a lakótelep építését végző állami cég használta felvonulási területként.
Sorsolástól a pontozásos rendszerig
A megközelítőleg 550 millió forintból megvalósult épületegyüttest 2003 tavaszán adták át. Az új építésű hajlékok iránt óriási volt az érdeklődés, a túljelentkezés minden lakásnál sokszoros volt. Hogy a kiutalás igazságos legyen (és a szerencsén is múljon), az önkormányzat pályázatot írt ki, amiben meghatározta az alapfeltételeket (négyzetméterenként 390 forintos lakbér, beköltöző családok létszáma, jövedelmi elvárások), tudatva az érdeklődőkkel, hogy nem szociális alapon adják bérbe a lakásokat. Ráadásul nem örök időre, hanem egyfajta átmeneti segítséget nyújtva a lakhatásukat hosszabb távon önerőből megoldani tervezőknek.
A folyamat idestova 18 évvel ezelőtt elindult. Az önkormányzati tulajdonú gödöllői bérlakásokra vonatkozó rendelet bizonyos feltételei, illetve a lakbér mértéke időről időre változtak. Az egyik jelentős módosulás 2018 őszén következett el, amikor a pályázók kiválasztására bevezették a pontozásos rendszert, mondván: ez egzaktabb, több szempontot vesz figyelembe (a Gödöllőhöz kötődés és a gyermekek száma mellett nagyobb hangsúly helyeződik a jövedelemre, amitől a fizetőképesség növekedését remélték). Megfogalmazódott, hogy a munkakör ellátásának elősegítése érdekében történő bérbeadással továbbra is támogatni szeretnék a helyi humánpolitikai célokat, azonban ehhez mennyiségi (a bérlakás-állomány legfeljebb 40%-a) és időbeli (legfeljebb 2+2 év) korlátokat határoztak meg. A lakbér mértékének megállapításánál preferálták a progresszív lakbér-sávokat, hogy ösztönözzék a bérlőket az önálló lakástulajdon megszerzésére.
Idén tavasszal újabb csavart jelentett, hogy mind a költségelvű, mind a piaci elvvel bérbe adott lakások esetében létrehozták a négyzetméterenként 2.000 forintos lakbéralapot. Emellett különválasztották a régebben bentlakókat az újonnan beköltözőktől azzal, hogy a lakbéralap és a lakás alapterülete szorzatának eltérő százalékában határozták meg a tarifákat. Íme:
A már bentlakó és költségelvű lakbért fizetők lakbére a lakbéralap 50%-a (első 5 év) és 100%-a (15 év után) között mozog.
Az április 1-je után beköltöző és költségelvű lakbért fizetők lakbére a lakbéralap 80%-a (első 5 év) és 110%-a (15 év után) között mozog.
A már bentlakó és piaci elvű lakbért fizetők lakbére a lakbéralap 30%-a (első 5 év) és 70%-a (15 év után) között mozog.
Az április 1-je után beköltöző és piaci elvű lakbért fizetők lakbére a lakbéralap 70%-a (első 5 év) és 100%-a (15 év után) között mozog.
„Csodaképlet” is segíti a humánpolitikai célok elérését
Az utóbbi években lassan nincs olyan hónap, hogy ne kerüljön a képviselőtestület tagjai elé valamelyik önkormányzati bérlakás bérlőjének kiválasztása, vagy a benne lakó szerződésének meghosszabbítása.
Akár pályázatok elbírálásáról, akár munkakör elősegítése céljából történő bérlőkiválasztásról van szó, nem csak a hoppon maradt kandidálókban, hanem a döntéseket békésen, kívülről szemlélőkben is támadnak kétségek.
Hogy milyen szabályozás alapján működik a munkakör betöltéséhez kötődő bérlakás-kijelölés Gödöllőn? Ezzel kapcsolatosan mintegy két évvel ezelőtt dr. Kiss Árpád jegyző azt válaszolta: írásba foglalt szabályozás nincs! Van viszont kialakult gyakorlat, aminek az a menete, hogy a közintézményben dolgozó kérelmező először közvetlen felettesének (például: intézményvezető, irodavezető) jelzi ez irányú igényét, aki továbbítja azt a jegyzőnek, aki konzultál a polgármesterrel, majd – amennyiben alapos az indok – előterjesztés születik, és a képviselőtestület tagjai szavaznak.
A válaszból az is következik, hogy néhány ember igencsak szubjektív megítélésén, majd a testületi többség adta előnyök kihasználásán alapszik a gödöllői gyakorlat.
Ráadásul segítségül hívva a „csodaképletet”, nem egy esetben olyan, akár arcpirítónak nevezhető bérlőkijelölés is előfordult, hogy az „objektív mutatókon alapuló pályáztatás” égisze alatt öt megpályáztatott lakásból négybe városvezetés-közeli személyek költözhettek be: két polgármesteri hivatali dolgozó, a helyi szociális otthon vezetője, valamint egy lokálpatrióta klubos képviselőjelölt (azóta képviselő) találtatott a legalkalmasabbnak arra, hogy lakáskulcsot kapjon a „főnökségtől”.
Rajtuk kívül – többek között – bölcsődevezető, önkormányzati cég igazgatója és munkatársa, középiskolai tanár, polgármesteri hivatali dolgozók, illetőleg a művészeti csoport irányítója kerültek olyan élethelyzetbe, ami meggyőzte a polgármesterrel konzultáló jegyzőt, hogy szerezzék meg a szavazattöbbséget a képviselőtestület tagjaitól.
A sok kérdést felvető témát nem is zárhatnánk mással, mint a polgármester tavaly tavasszal elhangzott „beszédes” gondolatával. Gémesi György úgy fogalmazott, hogy a 2003-as évben lezajlott sorsolást a képviselőtestületben akkoriban fennállt, szavazategyenlőségből eredő patthelyzet tette szükségessé.
Szavaival élve: az akkori politikai helyzet ezt az objektivitást követelte meg. Most azonban más a helyzet…
FEGA
