Az államférfi 1754. április 28-án látta meg a napvilágot a Sopron közeli Fertőszéplakon, gróf Széchényi Zsigmond és gróf Cziráky Mária hatodik gyermekeként.
Széchenyi István édesapja Bécsben, a katolikus főúri ifjak nevelésére szolgáló akadémián, a Teréziánumban tanult, majd tanulmányai végeztével, 1776-ban bekapcsolódott a közéletbe, amikor is a kőszegi tábla ülnökének nevezték ki. A Mária Teréziát követő II. József (ur. 1780-1790) első éveiben rokonszenvvel fordult a jozefinista reformok felé Széchényi Ferenc, azonban a „kalapos király” Erdély és Magyarország germanizálását célzó rendeletei nyomán hátat fordított a királynak, tisztségeiről pedig lemondott.
II. József halála újra hivatalba lépett, csakhogy a konzervatív I. Ferenc ideje alatt ismét háttérbe szorult-vonult, mindazonáltal gyűjtőszenvedélye és adakozókedve megmaradt: miután a felvilágosult szellemű gróf meggyőződése volt egy nemzeti könyvtár és -gyűjtemény szükségessége, 1802-ben Széchényi a főként könyvekből (mintegy 15000 könyv), kéziratokból (1152 darab) és nyomtatványokból (körülbelül 12000) álló hungaricum-gyűjteményét a nemzetnek ajándékozta. Emiatt az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítását ez évre datáljuk. A múzeum és a könyvtár létrehozásáért a nagy mecénás számos elismerésben részesült. 1807-ben alapítói érdemét az országgyűlés törvénybe iktatta, illetve számos külföldi tudományos akadémia tiszteletbeli tagja lett (jénai, varsói, majd bécsi).
I. Ferenc a magyar alkotmányt veszélyeztető politikája miatt a gróf végleg visszavonult birtokaira, és 1820-ban, leverten távozott el az élők sorából – fia írása szerint „a nemzet jövője felett kétségbeesve, reménytelenül szállt sírjába”.Széchényi Ferenc – aki nem mellesleg családapaként is példaértékű életet élt; Festetics Juliannával 1777-től haláláig házasok voltak, 6 gyermekük született, köztük a legkisebb, István, a reformkor vezéralakja, „a legnagyobb magyar” – emlékét őrzi az országos könyvtár neve, továbbá szobra van nemzeti múzeumunk kertjében.
