Az advent (a kifejezés a latin „adventus Domini” kifejezésből származik, jelentése: „az Úr eljövetele”) eredete az 5–6. századba nyúlik vissza, amikor ez heti három napos böjttel volt összekötve. XIV. Kelemen pápa az adventi szerdákra és pénteki napokra rendelt böjtöt, szombatra pedig megtartóztatást, a századfordulón még megmaradt az idősek emlékezetében ez a szokás. Az 1611. évi nagyszombati zsinat advent első vasárnapjától Vízkeresztig a házasságkötést is püspöki engedélytől tette függővé. Ezért az adventi időszak alatt lakodalmat, táncmulatságot nem tartottak. Az adventi időszakban minden nap a kora reggeli órákban tartották meg a hajnali miséket (roráte, latin kifejezés, „harmatozzatok” igéből), amelyekhez több hiedelem is fűződik hozzá. Például néhány helyen az első hajnali misére harangozáskor a férjhezmenő lány a harang köteléből három kis darabot szakított, és azt a hajfonó pántlikájában viselte, hogy a farsangban sok kérője legyen. Erdélyben azt tartották, hogy a mise alatt minden ajtót, ablakot, különösen az ólat be kell zárni, mert ilyenkor a boszorkányok állati alakban a harangozás elől a házakba, az ólakba húzódnak, és ott kárt okoznak.
Ez az időszak olyan jeles napokat foglal magában, mint András (nov. 30.), Borbála (dec. 4.), Miklós (dec. 6.) és Luca (dec. 13.), melyekhez termékenységvarázslás, termés-, időjárás-, férj-, sőt haláljóslás is kapcsolódott. Az volt a cél, hogy mágikus módon segítsék elő a következő esztendő sikerét mind a földművelésben, állattartásban, mind pedig az emberek egyéni életében. Az advent időszakában szerveződtek és készültek fel a betlehemesek, kántálók, ostyahordók és egyéb karácsonyi játékok előadói. Némely vidéken már advent idején megkezdődött a kántálás és a betlehemezés.
Az adventi időszak egyik kellékéről nem szabad megfeledkeznünk: mit is jelképez az adventi koszorú? Kevés szokásunkat tudjuk konkrét évszámhoz kötni, ám ebben a témában szerencsések vagyunk, hogy lejegyezték az első adventi koszorú megjelenését. A gyertyákkal díszített koszorút legelőször Johann Hinrich Wichern (1808–1881) misszióalapító evangélikus lelkész készített az általa alapított hamburgi Rauhen Haus gyermekotthonban. Mivel írástudatlanok voltak az emberek, akik sem a naptárt, sem a számokat nem ismerték, az idő múlását akarta szemléltetni a lelkész gyertyagyújtással. Először a gyermekotthonban 1838-ban, majd a következő évben a templomban is. Minden nap a hajnali misék előtt meggyújtottak egy-egy gyertyát, míg végül karácsonykor 24 gyertya fénye jelezte, hogy elérkezett Jézus születésének napja. A templomban 1839-ben a gyertyákat egy két méter átmérőjű, örökzölddel díszített fakerékre helyezte, ezzel megalkotva a mai adventi koszorú elődjét: 20 piros gyertya jelképezte a hétköznapokat, 4 fehér pedig az advent vasárnapjait (1839-ben a karácsony szerdára esett, így az adventi időszak 24 napos volt).
A keresztény szimbolika szerint az adventi koszorú formája Isten örökkévaló szeretetét jelképezi, az örökzöld ágak (leggyakrabban fenyő) a reményt és az életet, a gyertyák pedig a növekvő fényt, Jézus eljövetelének közeledtét.
Majd száz évig csak evangélikus ifjúsági körökben terjed el az adventi koszorú szokása, majd leegyszerűsödve (immáron 4 gyertyával az adventi vasárnapokat jelölve) terjedt el a katolikusok körében feltehetőleg az első világháború után.
A négy piros gyertya helyett a katolikus területen a három lila és egy rózsaszín színkombináció terjedt el. A lila a bűnbánat és a megtérés színe, a rózsaszín (amelyet advent harmadik vasárnapján gyújtanak meg) pedig az örömöt és a közelgő ünnepet jelképezi. Ezt a vasárnapot hívjuk örömvasárnapnak, ami idén éppen december 13-ra esik majd, ami egyébként Luca napja is. A harmadik héten, amikor felgyulladnak a három gyertya lángjai, arra a világosságra gondolhatunk, ami a pásztorokat is megvilágította. Eljött a világ világossága, és a sötétségből szabadulást hozott mindannyiunknak. Gaudete, örvendjetek! Amikor pedig a negyedik gyertya lángja is felragyog, eszünkbe juthat a napkeleti bölcseket vezető betlehemi csillag ragyogása.
Egyes koszorúkon megjelenik egy ötödik, fehér gyertya is, az úgynevezett Krisztus-gyertya, melyet karácsony előestéjén gyújtanak meg. A 20. században egyes görögkatolikus és ortodox családok is bevezették a szokást. Mivel náluk a karácsonyt 40 napos böjti időszak előzi meg, az adventi koszorún hat gyertya van, az időszak hat hetét jelképezve.
2020-ban érdekes módon november 29-én gyújtjuk meg az első gyertyát az adventi koszorún, ám a legkisebbek majd csak két nap múlva kukucskálhatnak bele az adventi kalendárium első ablakocska mögé. Az első adventi kalendáriumot a 19. század második felében egy német anyuka készítette kisfiának, aki már hetekkel korábban türelmetlenül kérdezgette édesanyját, hogy mikor lesz már karácsony. Egy kartonlapot 24 részre osztott, majd mindegyik kis négyzetbe feltűzött egy-egy kis csokoládét, minden nap egyet ehetett meg Szentestéig. A kisfiú felnőve sem felejtette el ezt a kedves szokást, a legenda szerint egy egész vállalatot épített fel az adventi kalendáriumok készítésére.
Források:
Magyar Néprajzi Lexikon, Magyar Néprajz VII. Népszokás, Néphit, Népi vallásosság
National Geographic https://ng.24.hu/kultura/2011/11/26/az_adventi_koszoru_regenye/ (hozzáférés 2020.11.27.)
Új Ember https://ujember.hu/advent-kivul-es-belul/ (hozzáférés 2020.11.27.)
https://www.evangelikus.hu/evangelikus-eredetu-az-adventi-koszoru-hagyomanya (hozzáférés 2020.11.27.)
https://karacsony.blog/az-adventi-naptar-eredete/ (hozzáférés 2020.11.27.)
