A fesztiválok, koncertek, zenés rendezvények helyzete a COVID időszakban – interjú Gazdag Balázzsal, a Double Rise Fesztivál főszervezőjével

Hogyan érinti a jelenlegi helyzet a zeneipart? Vajon lehet jövőre igazi fesztiválszezon? Interjúnkban többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A 2020-as évet a koronavírus járvány miatti bizonytalanság jellemezte, és jellemzi mind a mai napig. A világjárvány miatt az országoknak, így hazánknak is veszélyhelyzetet kellett bejelentenie, és szinte teljesen leállt az élet, megszűntek a személyes kapcsolatok. Ez a helyzet nagyon nehezen érint szinte minden szektort, így a szórakoztatóipart is. Alábbi interjúnkban a gödöllői származású Gazdag Balázst, a torockói Double Rise Fesztivál főszervezőjét kérdeztük a zenei- és fesztiválpiac átalakulásairól, kilátásairól. 

Hogyan érintette a Koronavírus-járvány a szórakoztatóipart, és van-e remény a jövő évre? 

GB: Elsősorban szervezői oldalról tudom megközelíteni a kérdést. Az idei évben minden nagyobb koncert és fesztivál elmaradt, és a jövő év is tervezhetetlen. Ezt igazolja az is, hogy az évnek ezen időszakában már minden nagyobb fesztivál árusítani szokta a következő évi jegyeit és bérleteit, karácsonyra rendszerint bérlet- és napijegy akciókkal készülnek a szervezők. Ilyenkor általában már több nagyobb előadó is bejelentésre kerül, hogy a fesztiválozni kívánó közönség ez alapján tudjon dönteni, hogy hova vegye meg bérletét, vagy napijegyét. 

Számunkra – és nyugodtan mondhatom, hogy mérettől függetlenül minden fesztivál számára – az idei év az életben maradásról szól. Ahhoz képest, hogy januárig minden rekordot megdöntött a jegyeladásunk, komoly pénzügyi veszteséggel zárjuk az idei évet. Mi egyébként egy kis méretű fesztivál vagyunk, de hallani a piacon olyan rendezvényekről is, ahol euro milliókat buktak a szervezők.

Egy fesztivál, egy-egy nagyobb koncert megszervezése egész éves feladat, és rengeteg humán erőforrást igényel. Az előkészületek rendszerint közvetlenül a rendezvény befejezése után elkezdődnek, hiszen a fesztiválterületeket rendbe kell tenni, fejleszteni kell, ami már kora ősszel megkezdődik, és hónapokon át tartó, költséges feladat.

Ezzel párhuzamosan a kreatív csapatok már az arculat újraszabásával, a fellépők kiválasztásával és szerződtetésével foglalkoznak, és rengeteg marketing költséget „égetünk el”, hogy eljussunk fesztiválozóinkhoz. Ez a tavalyi/idei évben sem volt másként, aztán tavasszal kiderült (vagy legalábbis kezdett kiderülni), hogy mindezt feleslegesen. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nyugodt éjszakáim voltak márciustól kb. májusig, és nem is feltétlenül csak a rengeteg elvesztegetett munka és befektetés miatt, hanem azért, mert felelőséggel tartozunk a munkatársaink megélhetése irányába is.

Azonban – igaz teljesen más formában – idén is megtartottátok a fesztiválotokat, mesélnél erről egy kicsit?

GB: Idén minden rendezvényt le kellett mondani, nem csak nálunk, hanem egész Európában, és bár sokan, bízva a változásban, próbálkoztak azzal, hogy későbbi időpontra halasszanak (mi is így tettünk), végül nem lehetett megtartani ezeket a tömegrendezvényeket. Ezzel nekünk, szervezőknek – minden rugalmasságunk ellenére – egy évnyi álmunkról és munkánkról kellett lemondanunk, a közönség pedig fesztiválok nélkül maradt idén. Mi vészmegoldásként egy 3 állomásos turnésorozattal rukkoltunk elő, hogy közönségünk idén se maradjon Double Rise élmény nélkül, azonban visszatekintve ezek az alkalmak korántsem tudták ugyanazt a hangulatot hozni, amit a fesztiváloktól megszoktunk. Az óvintézkedések maradéktalan betartása (ültetett koncertek 500 főig, távolságtartással, maszkban, stb) egy olyan steril környezetet teremtettek, ami elvette az igazi koncertélményt. Mi hisszük, hogy az együttlét és a zene összeköt, az idén pedig pont ez maradt el. Igaz, a mi rendezvényünk területileg Erdélyben kerül megrendezésre, mégis magyar közönségnek szól, és missziója, hogy hidat teremtsen a Kárpát-medence magyarjai között, azonban a szigorú utazási szabályok miatt idén ez sem valósulhatott meg maradéktalanul. 

Hogyan éli meg mindezt a zenésztársadalom? 

GB: Az idei évből tanulva bántóan nagy a csend a zeneiparban. A zenésztársadalom jórésze vegetál, szinte minden bevételüktől elestek, és sajnos ezen a különböző mentőcsomagok sem tudnak igazán segíteni. És ezt nem kritikaként mondom, hiszen Európában szinte egyedülállóak a magyar intézkedések, azonban gyakorlatban nem tudják pótolni az egész éves munkát és bevételeket. 

A zenészek számára azért is nagyon nehéz ez a helyzet, mert ők a tömegekhez, és a szórakoztatáshoz vannak szokva, így nagy most a kontraszt ebben a kényszerű elszigetelődésben. Az első hullámban, amikor a bezárkózás volt a cél, elindult a Maradj Otthon! fesztivál, ami több mint 100 napig tartott. Ezalatt mindennap otthoni produkciókkal készültek az előadók, és ezeket online felületen lehetett követni, de azért persze ez nem ugyanolyan, mint színpadon állni, és megélni azt az óriási energialöketet, amit a közönségtől kapnak. Aki állt már színpadon több száz vagy több ezer ember előtt tudja, hogy miről beszélek. Ez a leírhatatlan energia az, ami a zenészeket élteti. 

Reményt adott azonban, amikor 500 fős limittel ugyan, de lehetett zenés rendezvényeket tartani, és újra megtelt egy kis élettel a Budapest Park és több szabadtéri helyszín is.

Jelenleg viszont erre sincs lehetőség, így a zenekarok életéből tulajdonképp kimarad egy teljes év, annak minden Arénás és Budapest Parkos koncertjével, kis- és nagyfesztiváljával együtt.

A járvány okozta bizonytalanság, és nehézségek miatt pedig egyre inkább vágynak az emberek egy kis szórakozásra, és kikapcsolódásra, a zenészek pedig arra, hogy újra színpadon állhassanak, de úgy tűnik, erre még várni kell.

Mik a kilátások, visszatérhet-e a „fesztivál-élet” a rendes, megszokott kerékvágásba, és ha igen, mikor?

GB: A járvány jelenlegi alakulása nem ad okot bizakodásra. A közeljövőben biztosan nem lehetnek tömegeket megszólító zenés rendezvények, de talán a jövő évi fesztiválszezonról még nem kell teljesen lemondanunk. Egyelőre azt látom a piacon, hogy mindenki kivár, és tényleg a megmaradásáért küzd. Biztosan lesznek olyan rendezvények, amik végleg lehúzzák a rolót, de – konkurencia harctól függetlenül – mindannyian közösen reménykedünk, hogy nem sok ilyen lesz. Van egy pozitív hozadéka is a jelenlegi helyzetnek: sokkal jobban összezártunk szakmai berkekben, próbáljuk egymást segíteni, hiszen tudjuk, hogy csak együtt lehetünk erősek. De azt senki nem tudja megmondani, hogy pontosan mikor. Óriási a tanácstalanság, és a legtöbb fesztivál még hozzá sem látott a jövő év megszervezéséhez.

Tanácstalanul, és talán kicsit reménykedve hívogatjuk most egymást napi szinten szervezők, zenei menedzsmentek, hátterszolgáltatók, hátha valakinek van valami bíztató friss információja. A reménykedés időszaka ez. 

Azt azért valószínűsíteni lehet, hogy amennyiben lehet fesztiválokat, és nagykoncerteket tartani jövő nyáron, ezek eltérőek lesznek a megszokottól. Előtérbe fognak kerülni az egészségügyi szabályozások és a résztvevők száma is korlátozva lehet, elkerülve ezzel a hatalmas tömegeket. Általában mind az előadók, mind a közönség egy része külföldi, így ezek az események a turizmus számára is jelentősek, és hiányuk hatalmas gazdasági kiesés, ezért is bízunk valami megengedőbb szabályozásban. A legrosszabb talán a bizonytalanság, ami ellehetetleníti a szervezést. Mint már említettem, ezeknek a rendezvényeknek a megszervezése hatalmas összeg, és rengeteg idő, és amíg nem látni, hogy megtarthatóak-e, és ha igen, pontosan milyen elvárásoknak kell megfelelnünk, addig nagy kockázatot jelent bármibe is belevágni. Így jelenleg csak reménykedhetünk abban, hogy a helyzet javulni fog, és jövőre nem maradunk kedvenceink nélkül.

Reméljük a legjobbakat, és mit üzennél a fesztiválozóknak, zenerajongóknak?

GB: Először is azt, amit már sok más szervezőtársam is elmondott előttem, hogy ők is tudnak segíteni, méghozzá azzal, ha nem váltják vissza a jegyeiket, bérleteiket, hanem a következő rendezvényen használják fel azokat.

Ez óriási anyagi segítség az amúgy is katasztrofális gazdasági helyzetben lévő rendezvényeknek, és sokaknak a megmaradást biztosíthatja.

Másodszor azt, hogy mi szervezők nagyon reménykedünk, ők se adják fel a reményt, és tegyenek is azért, hogy jövőre lehessenek rendezvények: tartsák be a szabályokat, hogy minél előbb legyőzhessük ezt a fránya vírust. Harmadszor pedig, hogy egy kicsit haza is beszéljek, azt, hogy reméljük, hogy 2021-ben újra találkozhatunk a Székelykő lábánál, az 5. Double Rise Fesztiválon! J

(A Double Rise fesztiválról, és Torockóról az alábbi cikkből többet is megtudhatnak: 
https://www.magyarhirlap.hu/kulfold/20190622-torockon-tamadnak-a-napfelkelok?fbclid=IwAR3u6LJ-sAO0JUutKQKpGXIFmoQ7v2Z5waQQpQf4RVKnhAyyzychzDockKo )

 képek: Facebook/ Double Rise fesztivál 

Legújabb cikkek a Közélet kategóriából

Gödöllői vizes (v)iszonyok

Vannak helyzetek, amikor Gémesi György sem tehet mást, mint mosolyog.
Pironkodhatna is, hogy három évtizedes polgármesteri…