Természetes jelenség, mondhatni, ez magától értetődő. Hajlamosak is vagyunk azt hinni, hogy a jó az természetes és csak akkor kell tenni valamit, amikor baj van. Pedig a jót is fenn kell tudni tartani. Ha nem figyelünk oda a rendben lévő dolgainkra, akkor azok is könnyen visszájára fordulhatnak.
Így van ez a gyerekneveléssel is. Nincs A hét és B hét, amikor az egyik héten szépen nevelem a csemetémet, a következőn pedig nem figyelek rá, hiszen az előző heti munkát egy pillanat alatt lerombolom, s kezdhetem elölről. Ha céget vezetek sem tehetek másképp. Ha kihagyok egy kis időre, akkor a saját bőrömön érzem a hatását, a kollégák elégedetlenségét és persze a konkurencia szorító hatását.
De mi a helyzet a lakókörnyezetünkkel? Gödöllőn élesen elkülönül a kertes házas övezet és a lakótelep kérdésköre. Míg a családias övezetben minden lakó kötelessége a portája előtt az úttest széléig rendet tartani, ugyanakkor egyéb korlátozások is vonatkoznak rájuk. Rendelet szabályozza a kötelmet, de ugyanakkor azt is, hogy – lévén közterület – mit szabad és mit nem. Mert hivatalosan például nem lehet bármilyen növényt ültetni – még úgy sem, hogy azt mindenki saját maga finanszírozza. Tehát elvárt dolog a rend fenntartása, de mindenki csak saját magára és anyagi lehetőségeire számíthat.
Lakótelepen nehezebb a helyzet, hiszen életközösségekről van szó, sokszor több tucat családról. Ennek ellenére az igényesség jellemző, hiszen a legtöbb lakóközösség törekszik a szépre, a jóra, az esztétikára. Mert egy lakótelep környezetet is kisebb-nagyobb mértékben zöldebbé, élhetőbbé, szemet gyönyörködtetővé lehet varázsolni.
Sajnos nem kerülhető meg a település felelőssége sem. Sokszor éri kritika a regnáló helyi hatalmat, hogy a központon és annak szűkebb övezetén túl kevesebb figyelem jut a többi városrészre. Legyen szó tavasszal a virágok ültetéséről vagy éppen autóbuszmegálló építéséről, valóban mostohagyerek benyomását keltheti egy peremkerület.
Hónapok óta sulykolja a fejünkbe az egyoldalú helyi propaganda, hogy Gödöllő előkelő helyet foglal el a különböző települések közötti összevetésekben, s már-már rekordokat döntögető eredményekkel büszkélkedhet. Az egyik legélhetőbb kisvárosnak aposztrofálják, ahol minden szép és jó, az emberek szeretnek itt élni és otthonuknak gondolják a települést. De vajon belenéznek-e a dolgok mélyére azok, akik ezt állítják, egyúttal formálják ennek megítélését?
November 16., Gödöllő, Szőlő utca. A fotók akkor és ott készültek. Egy lakótelep, amely nagyon közel van a városközponthoz, legkevésbé sem városszéli terület. Rengeteg családdal és szolgáltatásokkal. Van itt fodrász, kozmetikus, üveges, állatorvos. Rengetegen jönnek ide más városrészekből is igénybe venni a fent említetteket. Kérdés, hogy ezt a képet kell, hogy lássa az idelátogató? Ez az a környezet, amely még vonzóbbá teszi? Az itt lakók az ablakukon kinézve ezt a képet várják cserébe azért, hogy nekik kötelességeik vannak a várossal szemben? Ez vajon mennyire járul hozzá a komfortérzetükhöz?
A lakótelep ezen részén hat lépcsőház található, amelyekben 86 család él. Három kommunális hulladékgyűjtő edényzetben határozták meg az igényeiket, amely már önmagában is elgondolkodtató. Az önkormányzat által létesített és fenntartott szelektív hulladékgyűjtő szigeten négy papír, négy műanyag és két üveg gyűjtésére használatos edény van.
Persze, lehet mondani, hogy a szemét szállítást egy állami cég végzi. Csakhogy ezt a település megrendelése alapján teszi. Mert azt senki nem tiltja meg a településnek, hogy jelezze a megnövekedett igényeket és kérje az edényzet számának növelését. Amíg ezeket nélkülözzük, maradnak a már-már nápolyi mindennapokat is megszégyenítő állapotok, a hallgatás és apátia a dolgok rendezése iránt, hiszen a statisztikák mindent eltakarnak.
Pedig nem volt rossz ötlet a szelektív hulladékgyűjtés bevezetése. Évről-évre tapasztalható a lakosság pozitív hozzáállása, a szemlélet kialakulása. A megtapasztalt dolgokkal azonban visszavetjük, közömbössé tesszük a lakosságot és több évet lépünk visszafelé. Ha pedig ez sem lenne elég a hátrafelé haladáshoz… Ha már kifolyik a hulladék az adott fajta edényzetből, jön a keveredés, fittyet hányva a szelektivitásnak.
Hab a tortán pedig, ha valaki még így is veszi a fáradtságot és bátorságot, hogy a teli üvegkonténer mellé leteszi a sajátját, határozott összeggel támogathatja a helyi büdzsét. Ugyanis a bekamerázott gyűjtősziget esetén büntetés járt nem egy esetben a környezettudatos gondolkodású, ám szelektív gyűjtést az állapotok miatt megvalósítani nem képes állampolgárnak.
Itt tartunk ma, 2020-ban, Gödöllőn.
