/

Árpád-házi Szent Erzsébet

Királylány volt, egy szerelmes asszony, aki a feleségek és fiatal anyák védőszentje lett, és vált a szolgáló szeretet jelképévé.

Árpád-házi Szent Erzsébet II. András magyar király és Merániai Gertrúd lánya, 1207-ben született Sárospatakon, öt gyermek közül harmadikként. Bátyja, később IV. Béla néven lett magyar király. A kor szokásainak megfelelően Erzsébetet már négy éves korában eljegyezték a türingiai tartománygróf fiával, Hermann-nal, és attól kezdve a kislány jövendőbelije családjában élt, először Eisenachban, majd Wartburg várában. Betegeskedő vőlegénye 1216-ban meghalt, így Erzsébet annak öccsével, Lajossal lépett frigyre 1221-ben, aki gyermekkori jó pajtása volt. Bár a házasság anyagi és politikai alapon köttetett a fiatalok boldogok voltak és a rajongásig szerették egymást.  

    Erzsébet kivételes teremtés volt. Vallotta, hogy „a vagyon nem növeli belső értékünket, csak lehetőséget ad, hogy sok jót tehessünk”. A szíve tele volt jóindulattal, elfogadással és az elesettek, a szegények iránti szeretettel. Első gyermekének, Hermann-nak születése után menedékhelyet alapított árva gyerekek részére. Fáradhatatlanul szolgált szeretetből, enni adott az éhezőknek, inni a szomjazóknak, ruhát adott a ruhátlanoknak. Második gyermekének, Zsófiának születése után hálából 28 ágyas kórházat alapított, ahol maga is segített a betegek ápolásában.

    Amikor 1225-ben Lajos, II. Frigyes oldalán hadba indult, Erzsébet vette át a tartomány kormányzását. Az éhínség és járvány sújtotta országban, kinyittatta Wartburg éléstárait és élelemmel látta el a szegényeket. Maga is mértéktartóan élt. Férje családja rosszallóan nézte Erzsébet „pazarló” intézkedéseit, Lajos azonban megértette felesége jótékonykodásait és mindig támogatta őt.

    Boldogságuk nem tartott sokáig. Lajos 1227-ben részt vett a keresztes hadjáratban, a Szentföldre tartva, útközben megbetegedett és szeptember 11-én meghalt. Harmadik gyermekének, Gertrúd lányának születését már nem érhette meg.

    Erzsébet, a 20 éves özvegy még inkább Isten felé fordult. Hű férje oltalma nélkül tarthatatlanná vált az élete Wartburgban. Lajos öccsei keményen bántak vele, megfosztották vagyona kezelésének jogától és férje birtokainak jövedelmétől. A kialakult helyzet miatt gyermekeivel elhagyta Wartburgot. Fonással tartotta fenn magát, gyermekeit maradék ékszereiből neveltette. Hányattatásai ellenére sem fogadta el II. Frigyes házassági ajánlatát, örökké hű maradt Lajoshoz. Egy idő után barátai segítségével visszakapta férje vagyonának özvegyi részét és a gyermekei is az örökségüket. Magára maradva belépett Assisi Szent Ferenc harmadrendjébe és ettől kezdve egyszerű szürke köntösben járt. Javait és rövidke életének hátralévő néhány esztendejét a betegek és rászorultak gondozásának szentelte. Erzsébet 24 éves volt, amikor teste nem bírta tovább a megpróbáltatásokat, megbetegedett és meghalt. 1231. november 17-én bekövetkezett halálát három nappal előtte megjósolta.  A legenda szerint utolsó óráiban magyarul énekelt. 

Edmund Leighton: Magyarországi Szent Erzsébet jótékonysága (1900 körül)

      Az általa alapított marburgi kórház kápolnájában ravatalozták fel és itt helyezték örök nyugalomra. Koporsójánál II. Frigyes császár levéve koronáját e szavakkal helyezte Erzsébet fejére: ”Ha nem tudtalak császárnővé koronázni ezen a földön, fogadd tiszteletem jeléül ezt a koronát, aki Isten országában már királynő vagy!” 

      Erzsébet sírja mellett számos csodás esemény történt. IX. Gergely pápa 1235-ben, négy évvel halála után szentté avatta Erzsébetet. II. András magyar király még megélhette leánya megdicsőítését. Marburgi sírja fölé 1236-ban elkezdték építeni a Szent Erzsébet templomot, amely 1283-ban készült el. Emlékére Európa szerte templomokat neveztek el. Tiszteletére Magyarországon az első templomot testvére, IV. Béla építtette a Heves megyei Kápolnán. Európa egyik legszebb dómját, a kassai főszékesegyházat is Szent Erzsébetről nevezték el. Budapesten a Rózsák tere és az ott álló templom, illetve az őt ábrázoló szobor őrzi az emlékét.

     Ünnepét 1670-ben, temetésének napjára november 19-ére vették föl a római naptárba. A magyar katolikus egyház Erzsébet ünnepnapjához közel eső vasárnapon minden évben gyűjtést rendez a rászorulók javára.

     Árpád-házi Szent Erzsébetet a szegények hercegnőjének is szokás nevezni. Alakját gyönyörű legendákba öltöztették. Legtöbbször rózsákkal a kötényében vagy kosarában ábrázolják. Ennek eredete az a legenda, mely szerint egyik alkalommal kenyeret vitt a szegényeknek, amikor sógorával találkozott. / Más elbeszélések szerint apjával vagy férjével./ Annak kérdésére, hogy mit visz a kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást így válaszolt: rózsákat. A sógor azonban nem hitt neki, a kosár tartalmának megmutatására kényszerítette. Isteni csodának köszönhetően a kenyerek rózsává változtak. 

      Erzsébetet mindenki szerette a német rokonságán kívül, akik halála és szentté avatása után egyenesen féltek tőle. Amikor 1241-ben fia, Hermann mérgezés áldozata lett, apja mellé helyezték örök nyugalomra, mert féltek, ha az anyja mellé temetik, Erzsébet feltámasztja fiát, tíz évvel saját halála után.

       Erzsébet kultusza a 13. századtól kezdve szinte egész Európában elterjedt. A feleségek, a fiatal anyák, a ferences harmadrend és a szeretetszolgálat, a karitász védőszentje lett. Erzsébet egyik legvonzóbb tulajdonsága, hogy tökéletes összhangot tudott teremteni az Isten és a férje iránti szeretet között. Élete, fáradhatatlan szolgáló szeretete szent példa, hogy a „hatalom gyakorlását mindig úgy kell felfogni, mint a jóságra és az igazságosságra irányuló tevékenységet a közjó keresésének érdekében”. Alakja nemcsak a keresztények, hanem minden humánusan gondolkodó ember számára példa.

      Áldozatos élete a századok során számos művészt megihletett, irodalmi alkotások, festmények, zeneművek tisztelegnek előtte.

Legújabb cikkek a Hitélet kategóriából