A vagányságról

Milyennek látjuk elfogulatlanul a magyar fiatalokat? Természetesen sokfélének, de a hangos kisebbség ellenére a túlnyomó többség elfordul mindenféle devianciától. Az igazi vagány fiatalság bátor, merész, a kihívásokat vállaló, határozott fellépésű, talpraesett, leleményes, áldozatkész, gyakorlati dolgokban helytállást mutató, karakán, képes a káros, olykor pusztító közhangulat ellen bátran fellépni. A magyar fiatalság istenkereső, életigenlő, az elkötelezettség útját járja a társas kapcsolataiban és a nemzetben gondolkodva egyaránt.

A fiatalok pontosan tudják, hogy a silányság nem vagányság, csak a minőség az. Tudják azt is, hogy a kulturálatlanság sem vagányság, az olvasottság, a széleskörű ismeretek élethosszig való megszerzése viszont az. A minőség és a kultúra iránti vágyat egyre több törekvő fiatal ismeri fel, és fog össze a céljai elérése érdekében. Számtalan példáját látjuk ennek a tanulmányi versenyeken elért eredmények, a start-up vállalkozások sikerei alapján. Az önpusztítás – a drog, az alkohol és egyéb válfajai – nem vagányság, csak az önmagunk megőrzése és tudatos fejlesztése az.

A testi-lelki-szellemi edzés az igazi vagányság, ennek közösségi formája már-már forradalom…

Ezt látjuk a sportegyesületekben, ahol a gyerekek, fiatalok tíz- és százezrei (csak a labdarúgásban működő Bozsik-programban már 150 ezer gyerek vesz részt) nemcsak egy-egy sportágat űznek, de megtapasztalják a sport számtalan észrevétlen hatását is: a győzni és veszíteni tudást, a közösségért élést, a szolidaritást. 

A hitetlenség, az ateizmus és azok különböző válfajai, az egyházellenesség nem vagányság, hanem sajnos csupán a liberális média fősodor hangja. Egyre több fiatal ismeri el és fel azt a szentpáli buzdítást, hogy „hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan”. Az egyházi iskolák, az egyházi közösségek számtalan igazán elkötelezett fiatalt bocsátanak útjukra, olyanokat, akik készek és képesek a közéletben való részvételre is. A csíksomlyói zarándoklatok százezrei között is rengeteg a fiatal. A férfi és női létünk megkérdőjelezése – ezzel egyáltalán az emberi mivoltunk, a természeti törvények elutasítása – a média által Európában és az USA-ban támogatott gender-elmélet propagálása nem vagányság, hanem önpusztítás. Ezt bizonyítja az a sok tízezernyi fiatal, akik idén kötöttek házasságot (harminc éve nem fogadtak ennyien örök hűséget egymásnak!), hitet téve az elkötelezettség iránti vágyukról. A globalizmus nemzeteket megszüntetni szándékozó törekvései ellenére a nemzet tisztelete, értékeinek számon tartása, a szembeszállás a nemzetietlen megnyilvánulásokkal szemben igazi vagányság. Nekünk, magyaroknak különösen érzékeny jelzőrendszerünk kell legyen minden ilyen megnyilvánulással szemben. Az ifjúság pontosan ismeri a nemzeti szuverenitás értékeit, a magyar történelem tanulságait, a magyar kultúra mással összehasonlíthatatlan kincseit, a magyar táj, a Kárpáthaza különlegességét. 

A fiatalság pontosan tudja, hogy a tiszteletlenség nem vagányság, alapfokon udvariatlanság, az igazi vagány fiatal tisztelettudó. A fiatalság figyel, figyeli az őt megelőző generációkat, figyel az „idők jeleire” is, a rohamosan változó, új és új kihívásokra, keresi azokat a válaszokat, amelyekkel a meglévő értékeket megőrizve és újakat teremtve rendezheti be a maga világát. 

Milyen a mai magyar ifjúság? Egyáltalán nem olyan, amilyennek borús képpel láttatják! Az életigenlő, a hit kalandját vállaló, a törekvő, a hazaszerető fiataloké a jövő!

Ők vannak túlnyomó többségben, akikre lehet építeni a nemzet közelebbi és távolabbi megmaradását, boldogulását! Bátran építhetünk rájuk, a túlnyomórészt polgári és nemzeti, keresztény alapokon álló magyar fiatalságra!

László Tamás
építész, volt országgyűlési képviselő