A Magyar Opera Napja, 210 éve született Erkel Ferenc

1810. november 7-én, 210 évvel ezelőtt született egy gyulai tanító fiaként Erkel Ferenc, Magyarország himnuszának zeneszerzője. A nemzeti romantikus opera megteremtőjének születésnapja 2013 óta a magyar opera napja is: ezen az estén nyitották meg újra Közép-Európa legnagyobb ültetett nézőterű színházát, a főváros II. János Pál pápa terén álló Erkel Színházat.

Erkel Ferenc (Németgyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.) sokszínűségét jellemzi, hogy a zeneszerzésen kívül karmester, zongoraművész, sakkmester, illetve a Pesti Sakk-kör első elnöke is ő volt. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsvárott, de alkalmilag vezényelt is, és a zeneszerzéssel is megpróbálkozott. Pesten 1834-ben mutatkozott be, majd a következő esztendőben véglegesen ott telepedett le. 1837-ben a Pesti Magyar Színházhoz, a későbbi Nemzeti Színházhoz került előbb ügyelői, majd első karmesteri minőségben. Itt mintegy három évtizeden át munkálkodott.

1840 fordulópont volt az akkor 30 éves Erkel Ferenc, valamint a magyar opera- és kultúrtörténetben. Ebben az évben mutatták be Erkel Ferenc első operáját (Bátori Mária), amely az első európai színvonalú magyar opera volt, és a bemutató színlapján szerepel először a Nemzeti Színház név a Pesti Magyar Színház megnevezés helyett. Ezzel megjelentek a nemzeti érzelmek a magyar operaszínpadon. Erkel összes többi operája is a magyar történelemből meríti témáját, ami meghatározta munkásságát. 4 évre rá készült el újabb darabja, a Hunyadi László elsöprő sikert aratott. Ebben az évben volt életének, és talán az utókor számára is egy másik fontos mérföldköve is, amikor 1844-ben megnyerte a Kölcsey Himnuszának megzenésítésére hirdetett pályázatot. Először Erkel nem is gondolt rá, hogy zenét írjon Kölcsey soraira; de a legenda szerint, a határidő letelte előtti napon a pályázati felhívást aláíró Bartay Endre színházigazgató bezárta a színház egyik zongorás szobájába, tollat, tintát, kottapapírt adott neki és figyelmeztette, hogy addig nem engedi ki, míg meg nem írja a Himnuszt. Azért lehet ez csupán egy legenda, mert Erkel műve az egyes sorszámot kapta, eszerint nem az utolsó pillanatban készült el, hanem éppenséggel legelsőnek. De Erkel pályázási szándékára vallott eleve az a tény is, hogy ezúttal nem volt tagja a zsűrinek, míg egy évvel korábban, a Szózat megzenésítésére kiírt pályázat zsűrijében részt vett, ahol emiatt Erkel nem pályázhatott, de a költeményt azért ő is megzenésítette. Különben elképzelhetetlen lett volna, hogy kedves muzsikusát, színházának első karmesterét, Bartay kihagyja a bírálóbizottságból. A bírálóbizottság 1844. június 15-én hozta meg döntését: a tizennégy beérkezett pályamunka közül Erkel Ferencét nyilvánította győztesnek.

Erkel Ferenc: Himnusz

Az 1848-as forradalom Erkelre súlyos terheket rótt, ugyan nem vett ugyan részt a harcokban, de zenéje gyújtó szimbólum volt. Március 15-én vígjáték volt a műsoron, de a közönség csak magyar művet kívánt hallani, és a Rákóczi indulót, a Hunyadi Lászlót és a Himnuszt követelte. A szabadságharc elbukása után Erkel művei közül csak a népszínmű-zenék maradtak műsoron, „rebellis” operáit nem volt szabad játszani. Erkel azonban ezeket is lassan, óvatosan visszacsempészte a Nemzeti Színház műsorára. A várt retorzió szerencsére elmaradt. Erkel a forradalom utáni években csak apróbb, jelentéktelen munkákon dolgozott. Összességében tizenhét esztendő telt el a Hunyadi emlékezetes sikere óta, de ez idő alatt Erkel nem alkotott jelentősebb operát. Amikor viszont újra megszólalt, akkor életműve legértékesebb darabjával, a Bánk bánnal lépett a közönség elé, és igazából az 1861-ben készült háromfelvonásos opera volt a szerző művészetének csúcspontja és egyúttal betetőzése. A Bánk bán duplán kultúrkincs: Katona József történelmi drámájának éppúgy alig van párja a magyar irodalomban, mint Erkel operájának a magyar történelmi dalművek sorában.

Erkel munkásságának harmadik szakaszában más műfajt is kipróbált a vígoperától a zenedrámáig, de ezekben a stílusokban akkora sikert már nem tudott elérni az operáival (Sarolta, Dózsa György és Brankovics György), mint előtte. Az utolsó éveiben pedig már csak egy színpadi művet komponált, aki államalapítónk és első királyunk történetét dolgozta fel. Az István király az egyetlen Erkel opera, aminek ősbemutatóját már az újonnan megnyílt Magyar Királyi Operaházban tartották. Ekkor Erkel Ferenc már öreg volt és besegítettek neki fiai, így ennek az operának a partitúrája már szinte teljes egészében elsőszülött gyermeke, Erkel Gyula keze munkája, de az irányítást végig még édesapja tartotta kézben. Érezhető volt, hogy a történelem ihlette darabok álltak hozzá közel leginkább, mert ez a mű közönségsikere még a Bánk bánét is felülmúlta, hiszen az 1885 március 14-én történt ősbemutatója után még ugyanebben évében tizenháromszor került színpadra a budapesti Operaházban.

130 évvel ezelőtt, 1890. november 7-én, kereken 80 esztendős korában adta utolsó hangversenyét a Filharmonikusokkal. Erkel egészségi állapota utána jelentősen megrendült, felhagyott kirándulásaival és gyulai látogatásaival. 1893-ban a zord időjárás következtében tüdőgyulladást kapott, amiből átmenetileg ugyan kigyógyult, de szervezete nagyon legyengült és június elején már annyira gyenge volt, hogy a kertbe sem tudott kimenni. Környezetét már alig ismerte fel, pedig gyermekei: Lajos, István és Mária az utolsó percig mellette voltak, végül 1893. június 15-én este hunyt el. Halálhíre mélyen megrázta a fővárost. Nekrológok hosszú sora emlékezett meg arról, hogy ki volt és mi mindent köszönhet neki „hálátlan” nemzete. A Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra június 18-án, ahol a Himnusszal búcsúztatták. Az Operaház előcsarnokában, magas emelvényen állt ezüstszínű érckoporsója.


Az Opera új stream-sorozata

Kamarakoncertek élőben, online megtekinthetőséggel

Péntek esténként 20 órától az Opera Facebook-oldalán kamaraprodukciókat közvetítünk élőben az Eiffel Műhelyházból, ahol énekkari művészek zongorával kísért előadásai (művészeti vezető: Csiki Gábor), zenekari művészek kamarakoncertjei (művészeti vezető: Kocsár Balázs), illetve balettművészek szóló- és pas de deux-koreográfiái (művészeti vezető: Solymosi Tamás) kapják a főszerepet. Az egy-másfél órás estek nemcsak lehetőséget adnak az Opera művészeinek, de bizonyítékul is szolgálnak, hogy az intézmény soktagú együtteseiben kiváló szólisták foglalnak helyet.

A sorozat házigazdája az Opera Café műsorvezetőjeként is ismert Gyüdi Melitta.

Rendező: Aczél András