Volt egyszer egy Ikarus

Hosszú évtizedeken keresztül az Ikarus név fémjelezte a hazai gépgyártást. Nem csak itthon, de a szocialista és KGST országokba exportáltuk tömegesen az autóbuszokat. Jó pár országban még ma is használatban vannak a retro darabok.

1984. november 6-án pezsgő durrant Székesfehérváron. Ezen a napon gördült ki a 200 ezredik Ikarus autóbusz a gyárból. Ez a mérföldkő is jelezte, dübörög az autóbuszgyártás kis hazánkban.

Uhri Imre 1913. június 12-én alapította Budapesten gépjárműgyártó üzemét a Gizella úton. Az első világháborúban megrongálódott járműveket javítgatta, idővel pedig fejlesztette cégét, egyre több embert foglalkoztatott. Ennek köszönhető, hogy 1926-ban, amikor a főváros és a MÁV eldöntötte, hogy favázas távolsági autóbuszokat gyártat, őt bízták meg 60 jármű leszállításával.

Az 1933-as világválság idején ugyan csődeljárás alá került a cég, de az Uhri család felvásárolta az eszközvagyont, és megalapította az Uhri Testvérek Autókarosszéria- és Járműgyárát.

Régi megrendelőiknek 1937-től már fémvázas buszokat gyártottak, amelyekhez az alkatrészeket Németországból és Csehszlovákiából szerezték be. A cég egyre csak bővült, ráadásul az ott dolgozók mentesültek a bevonulástól is. Mátyásföldön repülőgépgyártó részleg is létesült, buszok sorozatgyártása pedig rekordbevételeket hozott. Azonban jött a világháború. Hiába ért a csúcsra a megrendelés állomány, a gyár nem kerülte el a bombázást, s ez egyenes út volt az eladósodáshoz.

1949. február 23-án az államosítás után a már állami vállalat összeolvadt az Ikarus Gép és Fémgyár Rt.-vel, és megalakult az Ikarus Karosszéria és Járműgyár. Az első megrendelő Budapest volt. Az első ötéves tervben (1950-54) romániai és lengyel megrendeléseket kellett teljesíteni. 1951-ben elkészül az első saját, modern, nemzetközileg is bemutatott busz, majd egy év múlva az első trolibusz, az Ikarus 60-as.

1952-ben az Ikarus 55 és az Ikarus 66 farmotoros jellege miatt hatalmas nemzetközi sikereket ért el, népszerű volt még Afrikában is! 1955-ben az Ikarus feltűnt Egyiptomban, Burmában és Kínában is. Az Ikarus 55-öst sokan az autóbuszok Rolls-Royce-ának nevezték, hiszen több száz díjat nyert, amely a cég reputációját az egekbe repítette. Ezek a buszok több mint 1 millió kilométer megtételére is képesek voltak a hideg Szibériában és a forró sivatagban nagyobb javítás nélkül.

Az 50-es évek végére hazánk autóbusz nagyhatalom lett, gyakorlatilag csak az USA-ban és Ausztráliában nem volt jelen a márkánk.

1962-ben Székesfehérváron is gyárösszevonást hajtottak végre, a KGST-országok szocialista munkamegosztásának keretében hazánkat bízták meg a 11 és a 16 és fél méteres buszok gyártásával. Évente 8000 buszt exportálhattunk.

1964-ben kezdték el gyártani az első csuklós buszt, az Ikarus 180-ast, két évvel később pedig az Ikaruson belül megalakult az egyedi járművek gyártására szakosodott részleg.

A legnagyobb elismerést a gyár az 1970-es Nizzai, majd az 1971-es Monacói Buszkiállításon aratta, amikor a bemutatott egy-egy Ikarus 250-es távolsági és luxusautóbusz az ezüst fokozatig vitte (Monacóban a nagyherceg különdíját is elnyerte) a járműkiállításon.

1971-ben érte el a márka a százezres álomhatárt, 1973-tól pedig már csak a 200-as típusokat gyártották. Ebben az évben, a cég Irakban hozott létre egy összeszerelő-műhelyt az Avia vállalattal közösen. Természetesen az Ikarus szoros kapcsolatban volt a Rába, a Csepel, a Man, a Volvo és a Steyr gyárakkal. 1975-re a világ negyedik legnagyobb autóbuszgyára lett.
A 80-as éveket nyugodtan nevezhetjük az Ikarus fénykorának, 1984. november 6-án legördült a 200 000. jármű a gyárból. Az évtized második felétől azonban már lehetett látni, hogy a szocialista rendszer és vezetés nem a helyes irányba tereli a vállalatot. A cégvezetés a 200-as típusok gyártását preferálta, holott ekkor már rendelkeztünk például alacsonypadlós járatokkal is. Nagy veszteség volt az NDK elvesztése 1990-ben, és a Szovjetunióból is tizedére esett vissza a megrendelés – ráadásul az ellenértéket is sokszor késve kapta meg a vállalat.

1991-ben az egyedi buszgyártást kiszervezték, az Ikarus részvénytársasággá alakult, 30 százalékát egy török cég birtokolta és a cégvezetés fejlesztéseket sem nagyon kezdeményezett.1998-ban a francia Irisbus vásárolta meg a céget, és létrehozta az Ikarusbus Rt.-t. Nagy leépítések után 2000-ben a budapesti, 2004-ben a székesfehérvári cég szűnt meg, egyedül az egyedi járműgyár maradt meg. 2006-ban a Műszertechnika ismét megvette az Ikarusbus Rt. részvényeinek 100 százalékát. Nem sikerült a talpra állás, az Ikarus Egyedi Autóbuszgyárat 2007 decemberének végén felszámolták, az utolsó busz december 11-én gördült le a szalagról.

Legújabb cikkek a Közélet kategóriából

Gödöllői vizes (v)iszonyok

Vannak helyzetek, amikor Gémesi György sem tehet mást, mint mosolyog.
Pironkodhatna is, hogy három évtizedes polgármesteri…