Négy évente az Amerikai Egyesült Államokra szegeződik a világ szeme, méghozzá mindig november első hétfőjét követő kedden, hiszen 1845 óta ezen a napon kerül sor az amerikai elnök megválasztására. A választás napjának kiválasztása a 19. századi közlekedési viszonyok figyelembe vételével történt meg. Egyrészről fontosnak tartották, hogy a választópolgároknak elég ideje legyen a vasárnapi istentisztelet után eljutni a hozzájuk legközelebb eső szavazókörhöz. Másrészt pedig sokat nyomott a latban az is, hogy a lakosok szavazatuk leadása után képesek legyenek visszaérni a legtöbbször csütörtökön kezdődő hétvégi vásárra.
Érdekesség még az amerikai választási rendszerrel kapcsolatban, hogy az Egyesült Államokban nem közvetlenül az állampolgárok választják meg elnöküket, hanem az úgynevezett „elektori kollégium”, amely 538 elektorból áll, és a tagállamok lakosságarányosan delegálnak bele tagokat. A legtöbb elektorral (55) a hagyományosan demokrata Kalifornia rendelkezik, a második Texas 38-cal, a harmadik pedig holtversenyben New York és Florida 29-29 elektorral.
Az elektori rendszernek köszönhetően történhetett meg a legutóbbi elnökválasztáson, 2016-ban, hogy hiába szerzett Hillary Clinton összességében majdnem 3 millióval több szavazatot Donald Trumppal szemben, mégsem tudott nyerni, hiszen a győzelem feltétele 270 elektori szavazat megszerzése. Márpedig ez nem mindig van összhangban a leadott szavazatok számával, mivel a tagállamok győztesei az azokhoz tartozó elektorok mindegyikét „viszik”, tehát nem számít, hogy 51 vagy éppen 80 százalékkal győz az adott párt.
Négy évvel ezelőtt tehát a Republikánus Párt elnökjelöltje, Donald Trump került ki győztesként egy elképesztően szoros és kiélezett csatából a Demokrata Párt által jelölt ex-külügyminiszter, Hillary Clinton ellen. Történt mindez annak ellenére, hogy 2016-ban gyakorlatilag minden közvéleménykutatás (New York Times, BBC, TPM stb.) a demokraták sikerét jósolta. Ez ma sincs másként, azzal a különbséggel, hogy a szakértők többsége már korántsem tulajdonít akkora jelentőséget a felméréseknek, illetve manapság már az újságírók sem kezelik nevetség tárgyaként az újrázó Trumpot.
Utóbbiért sokat dolgozott kormányzása négy éve alatt a hivatalban lévő republikánus honatya. A pandémiát megelőző időszakban nagyrészt biztató gazdasági eredmények jellemzték az Egyesült Államokat. A GDP-növekedés üteme 2020 elejéig évente átlagosan két százalék felett volt, nagy mértékben csökkent a személyi jövedelemadó és a társasági adó, új kereskedelmi szerződések születtek, a amerikai nagyvállalatokat tömörítő Dow Jones tőzsdeindex pedig a vírus megjelenése előtt rekordokat döntött. Habár ezeket az eredményeket egyelőre felülírni látszanak a koronavírus idején elkövetett hibák és a magas halottszám.
Donald Trump aktuális kihívója Barack Obama volt alelnöke, Joe Biden. A kettejük közötti verseny főképp az ún. „csatatérállamokban” dőlhet majd el, melyekben általában szoros verseny van a két nagy párt között. A legszorosbb csata Georgia, Texas és Ohio államokban várható. Utóbbi azért is különösen izgalmas, mert sosem győzött még republikánus elnökjelölt Ohio megnyerése nélkül.
Egy dolog bizos: A választópolgárok most döntik el, milyen irányvonalat képzelnek el a 21. századi Amerikának, az ő mai döntésük pedig mindenképpen nagy hatással lesz az egész világra, így az Európai Unióra és benne Magyarországra is.
