A nyugati egyházban a liturgikus év ünnepeitől függetlenül, mégis azokkal párhuzamosan fejlődött a Boldogságos Szűz iránti tisztelet és szeretet egy adott hónapra kiterjedő megnyilvánulása. A Szűzanyának két hónapot szentelünk hagyományos módon: májust és októbert. Május hónapban a loretói litánia imádkozásával köszöntjük mennyei Édesanyánkat, októberben a szentolvasó, vagyis a rózsafüzér imádság segítségével elmélkedünk az Úr Jézus életéről úgy, hogy Máriát kérjük segítőnek az elmélkedés és szemlélődés során. Azért fordulunk hozzá, mert ő maga is „megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.” (Lk 2,19), valamint „megőrizte szívében mindezeket a szavakat.” (Lk 2,51)
Ilyen értelemben a rózsafüzér imádsága az Úr Anyját szólítja meg, hogy segítsen nekünk is látni (szemlélni) és megérteni azon eseményeket, amelyeknek ő is részese volt Fiával kapcsolatban.
De mi is a Rózsafüzér (latinul Rosarium), és hogyan alakult ki ez a nagyon is fontos és megszentelt imamód? Kezdetben a keleti szerzetesek ajánlották 150 Miatyánk imádkozását a nép számára a zsolozsma helyettesítése gyanánt. A XI-XII. században a Lukács evangéliumából szerkesztett Ave Maria imádság egyre inkább közkedvelt lett. Dominikus von Preussen karthauzi szerzetes ötven záradékban foglalta össze Jézus életének eseményeit, amely záradékokat az Üdvöz légy, Mária imádsághoz csatolta. 1483 körül alakult ki a ma ismert 15 titokból álló rózsafüzér, amelyhez 2002-ben Szent II. János Pál pápa csatolt még ötöt (világosság titkai). Megjegyezzük, hogy a koszorú-imák (imafüzérek) a világ szinte minden nagyobb vallásában megtalálhatók (buddhizmus, iszlám, stb.). Mindegyik imaforma lényegi eleme a benső nyugalom és összeszedettség. Pl. a keresztény lelkiség kialakulása során az úgynevezett sivatagi atyák révén terjedt el a keleti egyházban igen tisztelt Jézus-ima.
A Rózsafüzér tehát az úgynevezett koszorú- vagy corona imádságok családjába tartozik, ennek során hússzor tíz Üdvöz légy, Mária imát mondunk, a tízes sorozatok között az Úrtól tanult imádságot, a Miatyánkot iktatjuk, valamint a kis doxológiát (Dicsőség az Atyának…). Az imádság bevezetője az Apostoli hitvallás, a Miatyánk és három Üdvöz légy, Mária – amelybe általában a három isteni erény felindítását iktatjuk úgynevezett titokként. A tízes sorozatok imádságaiba is iktatunk “titkokat”, amelyek valójában az Úr életének legfontosabb eseményei. Ma négy sorozatot ismerünk: örvendetes, világosság, fájdalmas, dicsőséges.
Az örvendetes titkok a következők:
akit te, Szent Szűz a Szentlélektől fogantál – Lk 1,26-38 – ünnepe március 25. az Úr születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony)
akit te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatván hordoztál – Lk 1,39-45 – ünnepe Magyarországon július 2. Sarlós Boldogasszony
akit te, Szent Szűz, a világra szültél – Lk 2,1-7 – ünnepe december 25. az Úr születése (Karácsony)
akit te, Szent Szűz, a templomban bemutattál – Lk 2,22-39 – ünnepe február 2. az Úr bemutatása a templomban (Gyertyaszentelő Boldogasszony)
akit te, szent Szűz, a templomban megtaláltál – Lk 2,41-50 – ünneplése háromévente Jézus, Mária, József: a Szent Család ünnepén
A világosság titkai az alábbiak:
aki a Jordán vizében megkeresztelkedett – Mt 3,13-17 és a szinoptikusok, valamint Jn 1,29-34 – ünnepe Urunk megkeresztelkedése
aki a kánai menyegzőn kinyilvánította isteni erejét – Jn 2,1-11 – ünneplése január 6. a zsolozsmában és háromévente az Évközi 2. vasárnapon
aki meghirdette Isten országát – Mt 4,23-25
aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét – Mt 17,1-9 és a szinoptikusok – ünnepe augusztus 6. Urunk színeváltozása
aki az Eucharisztiában nekünk adta önmagát – Mt 26,20-29 és a szinoptikusok – emlékezete Nagycsütörtök és minden szentmise
A fájdalmas olvasó titkai:
aki érettünk vérrel verítékezett – Lk 22,39-46 – emlékezete Nagycsütörtök
akit érettünk megostoroztak – Jn 19,1-5
akit érettünk tövissel koronáztak – Mt 27,27-31
aki érettünk a keresztet hordozta – Lk 23,26-31
akit érettünk keresztre feszítettek – Lk 23,33-46 – az utóbbi négy titok emlékezete Nagypéntekhez kapcsolódik
A dicsőséges rózsafüzér titkok pedig:
aki halottaiból feltámadt – Mt 28,1-8 és a szinoptikusok valamint Jn 20,1-13 – ünneplése az Úr feltámadása (Húsvét)
aki a mennybe fölment – Mk 16,19; Lk 24,44-53 – ünneplése Urunk mennybemenetele
aki nekünk a Szentlelket elküldte – ApCsel 2,1-4 – ünneplése Pünkösd
aki téged, Szent Szűz, a mennybe fölvett – ünnepe augusztus 15. Mária mennybevétele
aki téged, Szent Szűz, a mennyben megkoronázott – emlékezete augusztus 22. Boldogságos Szűz Mária királynő
A hagyományos rózsafüzér iránti tisztelet megmutatkozik a hozzá kapcsolódó ünnepléshez. Október 7-én ünnepeljük a Rózsafüzér Királynője, régebbi nevén Olvasós Boldogasszony emlékezetét. A pápák mindig különös figyelemmel kísérték ezt az imádságot, ezért is fontos kiemelnünk XII. Piusz pápa Mediator Dei kezdetű enciklikáját a liturgiáról, amelyben felszólítja a liturgikus mozgalom tagjait, hogy támogassák a hívő nép számára nagyon is kedves imaformát. Legutóbb Szent II. János Pál pápa adott ki enciklikát a rózsafüzérről Rosarium Virginis Mariae címen.
Október folyamán a rózsafüzér imádsága arra késztet bennünket, hogy összeszedetten és bensőleg lenyugodva szemléljük Krisztus életének eseményeit és azokat az imádság révén tegyük életünk részévé. Ezt segíti elő a szentírási részletekkel kiegészített forma. Egyébként a Cantus Catholici (1651) énekeskönyvben találjuk az egyedülálló „Rosarium. Christus Urunknak eleteböl kötött Bóldog Aszízony Koszoruja” éneket.
Teljes búcsút nyerhet az a hívő, aki a rózsafüzért templomban vagy kápolnában, családban, közösségben mondja, vagy a Szentatya által mondott rózsafüzérhez az élő médiaközvetítésen keresztül csatlakozik. A rózsafüzéreket kiváltképp Rózsafüzér Királynőjének emléknapján, de Mária-ünnepeken, kegy- és zarándokhelyeken ünnepélyes formában szokás megáldani.
Dr. Sztankó Attila atya (plébános)
