Dühbe kell jönnünk!

A Miniszterelnök a 2020-as évnyitó nemzetközi sajtótájékoztatóján rendkívül ambíciózus tervet jelentett be azzal, hogy „két éven belül fel kell számolni az illegális szemétlerakóhelyeket”.

Gödöllő, szárítópusztai buszmegálló

Az illegális hulladéklerakók felszámolása 

A „Tisztítsuk meg Gödöllőt!” programunkkal a  „Tisztítsuk meg Magyarországot!” kormányprogramhoz csatlakozunk. Ennek a ráhangolásaképpen fogadja a kedves olvasó a következő cikket, ami a Magyar Hírlap Vélemény rovatában jelent meg. Minden sorát tudatosan fordítsuk le Gödöllőre!

Orbán Viktor miniszterelnök a 2020-as évnyitó nemzetközi sajtótájékoztatóján rendkívül ambíciózus tervet jelentett be azzal, hogy  „két éven belül fel kell számolni az illegális szemétlerakóhelyeket”. Mire elég két év, ha a rendszerváltoztatástól eltelt harminc év nem volt elég erre, sőt a helyzet e téren csak rosszabbodott. Ezt a témát érdemes körbejárni: mekkora a feladat, mennyire összetett, milyen magatartás húzódik meg e káros jelenség mögött, milyen eszközök állnak rendelkezésre a feladat végrehajtásához, mi hiányzik, mit kell konkrétan tenni a kitűzött nemes cél eléréséhez?

Hány illegális hulladéklerakó van az országban? A Hulladék Munkaszövetség szerény becslése szerint a csaknem 3200 önkormányzat égisze alatt kb. 15-20 000 helyszín található, az országban keletkező összes hulladék mintegy 1 %-a végzi az erdőszélen, patakparton, földutak mentén, töltésoldalban. Ez nagyjából 150 ezer mállandóan újratermelődő mennyiséget jelent a mai körülmények között. Veszélyeztetett a mintegy 30 000 kilométernyi közút, a 7 700 km vasút, a bő 10 000 km turista és földút közvetlen környezete, ahol eldobált, kiborított, kisebb-nagyobb konténernyi mennyiségben odaszállított építési törmelék, elhagyott, földdel kevert, fák, bokrok alatt megbújó szemét található mindenütt. Böjte Csaba pontosan fogalmazza meg a közállapotokat Szent István-terv című írásában: „… nagyon sok seb éktelenkedik szülőföldünkön. Gaz, mocsok, rendezetlenség rútítja az utak, patakok mentét. Felhagyott földek, düledező tanyák, gondozatlan, letarolt erdők, sok-sok olyan látvány várja a jövő-menő embert, ami szomorúsággal töltheti el. Sajnos úgy terjed ez a gondozatlanság, mint egy fertőző betegség.”

Télen  a lakó- és a természeti környezetbe nem illő, oda nem való  jobban látszik a köztérben, a növényzet nem takarja el az autógumit, a boltok körül a féldecis üvegek százait, a bokáig érő csikkhegyeket a busz- és villamosmegállókban, az „elegáns félrenézéssel ottfelejtett” kutyapiszkot, az elhajított sörösdobozokat… Hiába az országról készült remek és igaz imázsfilmek, amik a hazánk szépségeit mutatják be, ha az illegális hulladéklerakás Magyarország egyik legszembetűnőbb problémája.  Tegyük hozzá, hogy köztisztasági, közegészségügyi, közrendvédelmi szempontból már egy cigarettacsikk eldobása, vagy a hátrahagyott kutyapiszok is illegális hulladéklerakásnak tekinthető, úgy is kéne kezelni ezeket. A szemetes környezet súlyos közbiztonsági deficit, a szeméttel teli környezet elbizonytalanító, sőt félelmet is kelthet.

Elemzők véleménye összegződik abban a kijelentésben, hogy itt is a liberalizmus a ludas, amelyik elnéző a vétkesekkel szemben, őket védi és nem a törvénytisztelő, rendszerető túlnyomó többséget. Ez ugyanaz a magatartás, ami pl. a „börtönbiznisz”-nek mondott események mögött is tetten érhető. Ezt ráadásul egy – még a szocializmusban gyökerező – mentalitás is támogat, miszerint a köz-zel kezdődő dolgokkal nem kell törődni, nem kell védeni a közparkokat, a közutakat, a közösséget szolgáló erdőket, árvízvédelmi töltéseket – hiszen a „zemberek szemetelnek, nem lehet mit tenni ellenük”, ahogyan egy több cikluson át regnáló peremkerületi, szocialista, majd DK-s polgármester következetesen hangsúlyozza. Ezért néz ki úgy az ország, mint amit a hátsókertek mellett futó vasútból látunk: mintha az ottani felhalmozott rendetlenség, összegyülemlett szemét, limlom szinte az egész országot kietlen „hátsóudvarrá” tenné. 

Ma a törvénytisztelő lakosság hallgat, már csak azért is, mert azt a sajnálatosan kevés bátor honpolgárt a szemetelő letorkollja, megfenyegeti, ezért inkább meg sem szólalnak, bár nagyon sok esetben tanúi a kihágásoknak. A jóérzésű, jóakaratú emberek egyedül érzik magukat, az ott lévők hallgatnak, nem támogatják, nem állnak melléjük, így a deviancia erősebbnek tűnhet. Miért van ez, milyen érzéseket kell felszabadítani a magyar emberekben a cselekvés érdekében? Hankiss Elemér fejtegeti részletesen Társadalmi csapdák című könyvében a viselkedésformák defektjeit, a közöny indítékait, aminek a mélyén az áll, amit 1978-ban megfogalmazott: „… gazdasági, életszínvonalbeli gyarapodásunknak nincs meg a megfelelője, az ellensúlya az emberi-közösségi együttélés terén. Létünknek, fejlődésünknek korcs és satnya ma még emberi-közösségi dimenziója”. Ezekből a tényezőkből adódik a közérdek hitelvesztése, a közönyösség, apátia, a társadalom atomizálódása és az elvaduló individualizmus. Az illegális hulladéklerakás megfékezése a környezeti állapotunk alapvető javításán túlmenően jelentős társadalmi célokat is kitűzhet.

Erről a helyzetről Sidney Lumet Hálózat című filmje juthat az eszünkbe, ahol az egyik szereplő a film kulcsjelenetében a következőket mondja: „Nem kell mondjam, hogy rosszul állunk, mert rosszul állunk… kész őrület, mintha mindenhol mindenki megveszett volna, ezért inkább ki se mozdulunk, ülünk a lakásban, egyre kisebb lesz körülöttünk a világ, de mi csak annyit mondunk, nem érdekel, csak legyen meg itthon a nyugalmam, … csak hagyjanak békén! Hát én nem hagylak titeket békén, azt akarom, hogy dühösek legyetek, nem azt, hogy tiltakozzatok, nem azt, hogy lázadjatok, vagy írjatok levelet a kongresszusnak, mert nem tudnám megmondani, hogy mit írjatok, azt se tudom, mit lehetne tenni …, csak azt tudom, hogy először is jöjjetek dühbe, és mondjátok, ember vagyok, az istenit neki, nekem fontos az életem! Ezért most azt mondom, álljatok fel, álljon fel mindenki a karosszékéből, álljatok fel most rögtön, menjetek az ablakhoz, nyissátok ki, álljatok oda és ordítsátok: Iszonyúan dühös vagyok! És egy perccel sem tűröm ezt tovább! Álljatok fel ebben a szent percben, álljatok oda és ordítsátok: Iszonyúan dühös vagyok!” 

Ez a szenvedélyes beszéd kéne az eszébe jusson minden jóakaratú embernek, aki emberhez méltó, tiszta, vonzó környezetben szeretne élni! Ez a „düh” kell ahhoz, hogy végre cselekedjünk mindennemű illegális hulladéklerakás, de a legkisebb szemetelés ellenében is! József Attila örökbecsű versét, a Számokról-t idézve: „Vegyetek erőt magatokon / És legelőször is / A legegyszerűbb dologhoz lássatok – / Adódjatok össze!” Jelentsük ki közösségben, mintegy „összeadódva” hangosan és határozottan: Nem akarunk „hátsóudvar-Magyarországot”, lefogjuk közösen az illegális hulladéklerakók kezét! Egy perccel sem tűrjük tovább ezt az állapotot!

(lt)