Egy járványidőszak sok szempontból rá tud világítani mindarra, hogy egy város vezetésének ilyen helyzetben mi a legfontosabb, hogyan tud példát adni mindannyiunk számára, mely lépéseket teszi meg annak érdekében, hogy egy kisváros majd minden polgára érezze azt, hogy itt valóban ők a fontosak.
Március 12-én a „városháza fedezetére történő kötelezettségvállalás” napirendi pontjánál kifejtettük, hogy az egy nappal korábban életbe lépett veszélyhelyzet milyen következményekkel járt már eddig Európában és a világ más tájain, ezért mi várható hamarosan hazánkban is. Előrevetítettek egy alternatív költségvetés elkészítését, hogy úgy várja Gödöllő az új helyzetet, ami alapján felelősségteljesen tudjuk átvészelni nem csupán a kialakuló válságot, hanem annak következményeit is. Akkor a polgármester úr és képviselői mosolygások közepette gyakorlatilag dilettantizmussal vádolták a Szövetség Gödöllőért képviselőit. A körülöttünk lévő helyzetet a világban azóta látjuk, sajnos, igazunk lett, nem is szeretnénk ezt kommentálni. Majd jött április 24-e, és – ugyan mosolygás nélkül – nyilvánosságra került a gödöllői költségvetés számos területet érintő módosítása. Gémesi György saját hatáskörben 800 millió forintot volt képes átcsoportosítani a költségvetésben, amire előtte a lokálpatrióta klubos képviselők nem láttak lehetőséget.
Április 22-én Gödöllő Város Önkormányzata nevében a polgármester aláírta a szerződést a polgármesteri hivatal kivitelezéséről a GENERALBAU CENTER Kft-vel, mely megállapodás alapján az épület 999.786.886 forint + ÁFA értékű vállalkozói díj ellenében valósulhat meg 2022 elejéig.
Kérdezzük: polgármester úr miért ragaszkodik ennyire a városháza projekthez, és ehhez miért a gödöllői önkormányzatnál dolgozó emberektől veszi el a pénzt? Miért fontos egy irodabővítés a veszélyhelyzet idején a 33 ezer fős Gödöllőért „élő” és „munkálkodó” városvezetőnek?
A jelenlegi lokálpatrióta klubos prioritás, hogy polgármesteri hivatalra van bruttó 1,27 milliárd forint (ebből 700 millió forint az idei büdzsében), de Gödöllő körzeteire nincs 40 millió forint, vagyis 10 körzettől elvesz egyenként, átlagosan 4-4 millió forintos járda-felújítási keretet, ami minden gödöllői embert szolgálna! Egy budapesti székhelyű (tehát az iparűzési adót is a fővárosnak fizető) céggel építteti a városházát, miközben már sok gödöllői érzi saját bőrén a válságot. Valaki úgy, hogy csökkentik a bérét, vagy fizetés nélküli szabadságra küldik, mások a városi intézményeken keresztül kénytelenek elszenvedni a spórolást, de vannak, akik közvetlenül egy-egy civil szervezet vagy sportklub támogatásának csökkentése miatt kerülnek nem várt helyzetbe. Egyszóval, Gémesiék a polgármesteri hivatal építését mindenek elé helyezték.
Már előre bejelentették sok városi alkalmazottnak is, hogy idén nem lesz jutalom. A szükséghelyzet idején a város vezetése tehát mindenkin spórol, szinte csak önmagán nem. A polgármester új terepjáró autót vesz, a Testőrlaktanyába soron kívül gyorsan betervez 80 darab széket mintegy 4,5 millió forint értékben, arra hivatkozva, hogy valamikor, egyszer majd lesznek rendezvények, amihez kell a darabonként 55-60 ezer forintos szék. Az autóés székvásárlást már az év elején, a költségvetés felelős és hosszan tartó elkészítésénél is figyelembe lehetett volna venni, de Gémesi inkább a válság alatt lépte meg a nem létfontosságú beszerzéseket.
Továbbá, üresen áll a gödöllői tulajdonban lévő, de a piac üzemeltetésében álló piaccsarnok galériáján található 445 m2 alapterületű helyiség, ami pár lépésre található a városházától. Ezzel egy időben a gödöllői költségvetés havonta közel egymillió forint közpénzt fizet egy tehetős vállalkozásnak bérleti díjként (lásd 2020 május XXIV/5. 15. oldal!).
Mit tesz Gödöllő város vezetője a fentiekkel párhuzamosan a politikai fronton?
Gyakorlatilag heti szinten, a szebb napokat látott MÖSZ elnökeként megjelenik az ATV stúdiójában. Ott megtámadottnak beállítva és sértőnek érezve a jelenlegi helyzetet, az önkormányzatok vezetői nevében elmondja, hogy kivéreztetik a településeket, és inkorrektnek tartja, hogy az ország vezetése kéri az önkormányzatokat, hogy fogjanak össze és legyen közös a teherviselés. A 2011-2014 közti időszakban ugyanez a kormány mintegy 1.369 milliárd forint értékben konszolidált több mint háromezer hazai önkormányzatot, ebből Gödöllőnek akkor 7,8 milliárd forintos „fellélegzés” jutott. Ekkora összeget vállalt át az állam a várostól a hitelekkel és annak kamataival együtt. Most a veszélyhelyzet idején a teljes országra vetítve 34 milliárd forintot kér az állam az önkormányzatoktól, melyből Gödöllőnek mintegy 150 millió forintos „szelet” jut, de ebből is elsősorban a gépjárműadó (115 millió forint) megy vissza a központba, míg az idegenforgalmi adóból és a parkolásból kieső összeg közvetlenül a gödöllői polgároknak jelent könynyebbséget. Ha konjunktúra idején Gödöllő kapott 7,8 milliárd forintot ugyanettől a jobboldali kormánytól hitelei kiváltására, akkor baj esetén nem lehet probléma egy Gödöllő méretű település számára 150 millió forint közös teherviselés, amit egy újabb gazdasági fellendülés esetén valószínűleg újra visszakaphat a város. Még ebben a helyzetben is inkább az államra mutogat a város vezetője, kivéreztetésről és az 1990-es évek előtti pártrendszerről beszél mindenhol. Ne legyünk naivak, a közös teherviselést érti a polgármester, de politikailag mégsem akarja megérteni.
Feltesszük hát újra a kérdést: milyen felelőssége van egy polgármesternek veszélyhelyzet idején? Miért nem tudunk ebben a helyzetben összefogni, és kizárólag a gödöllői emberek érdekében cselekedni? Miért az a projekt a legfontosabb ilyenkor is, amivel saját városházáját építi, miközben forrásokat vesz el emberektől közvetlen vagy közvetett formában? Egy vezetőnek ebben a helyzetben példát kell mutatni a város polgárainak, határozottan és rendíthetetlenül azt üzenni, hogy számára csak és kizárólag a gödöllői emberek a fontosak, nem másokra mutogatni. Hasonlóan, mint egy igazi családfőnek, olyan döntéseket kellene hoznia, ami elsősorban a család biztonságáról szól, hogy jöhet bármi, összetartunk és együtt átvészeljük.
Örülnénk, ha az ellenzéki képviselőknek nem kellene még ilyenkor is tükröt tartani a város vezetésének, mert ha valamikor fontos lenne a gödöllői polgárok mindennapjaiért történő összefogás, akkor az itt és most van.
Kolozs Csaba
és Török Sándor
