A 2–2,5 méter körüli „sövényfalak” nem csak a kíváncsi pillantásoktól védenek meg, hanem jelentős mikroklíma-teremtő hatással is bírnak, ugyanis a lecsillapított szél a páratartalomra is jobb hatással van, és így a hőmérséklet is egyenletesebbé válhat kertünkben. A szél a párolgás révén növeli a vízveszteséget, ennek eredményeként a szél által fújt növények több öntözést igényelnek.
Nem szabad kétségbe esnünk, hisz számos olyan növény van, amelynek természetes élőhelye szélfútta, gondoljunk a prérikre, a hegyoldalakra vagy akár a tengerpartokra! A szélvédelem első lépésénél fontos tényező kertünk tájolásának megállapításával az uralkodó szélirány megfigyelése. Megelőzésként a nagyobb fák esetén érdemes alaposan átvizsgálni és karbantartani az ágrendszert, nehogy egy eleve korhadt, vagy sérült ágrész okozzon bajt egy-egy szeles vihar alkalmával.
A kisebb méretű, vagy fiatalabb fákat minimum kettő, de inkább három oldalról való karós kitámasztással tudjuk stabilizálni. Ez különösen fontos friss telepítés esetén, amíg biztonsággal be nem gyökeresedik kertünkben a növény. Ha pont a begyökeresedési időszakban (ültetés utáni 1-2 hónap) tépázza meg a szél, az addig kialakult hajszálgyökerek könnyen elszakadhatnak. Szerencsésebb esetben – ha nem csavarta ki teljesen az egész fát – kezdődhet elölről az egész begyökeresedés. Mindez nagyon sok energiát vesz el a növénytől, hisz eddig feleslegesen „dolgozott”. A növény folyamatos szél általi mozgatása, a stabilitáson túl, a későbbiekben is zavarhatja a gyökerek vízfelvételi képességét, ami rövidebb növekedést, abnormális fejlődést vagy akár a növény kipusztulást is okozhatja.
A jó szélfogó növény fontos tulajdonsága, hogy széles bokrú, gyors növekedésű és sűrű elágazású, legalább 2-2,5 méteres végmagasságú legyen. Ezek mind kulcsfontosságú paraméterek a jobb szélvédő hatás érdekében. A szélnek kitett kerteket érdemes örökzöld sövénnyel körbe ültetni, hogy télen-nyáron egyaránt védelmet biztosítsunk kertünknek. Az árnyékosabb helyekre tiszafák (Taxus) ültetését javasoljuk. Amennyiben nagy a rendelkezésre álló terület, akkor a leyland ciprus (x Cupressocyparis leylandii) is jó választásnak bizonyul. A kínai boróka fajtái (Juniperus chinensis) is tökéletesek lehetnek, hisz a szélállóságuk mellett kitűnő szárazságtűrőek és a betegségeknek is remekül ellenállnak. Az örökzöld növények egész évben színt, szerkezetet és árnyékolást kölcsönöznek bármely szeles helynek.
A lombhullatóak és télizöldek közül a fagyal (Ligustrum), az ezüstfa (Elaeagnus), a tűztövis (Pyracantha) és a gyertyán (Carpinus) fajtákat is bátran alkalmazhatjuk. Lombjukat sokáig megtartják, és szakszerű metszés mellett sűrűn elégazódnak. Hasznosak lehetnek a manapság egyre divatosabb magasabbra nővő díszfüvek is, tompíthatják a szelet anélkül, hogy sok árnyékot vetnének, vagy eltakarnák a gyönyörű kilátást. Ha nincs elegendő helyünk, akár egy biztos alapokkal rendelkező kerítésre felfuttatott borostyánnal (Hedera), vadszőlővel (Parthenocyssus), vagy kúszó lonccal (Lonicera) is tudunk némi szélvédelmet biztosítani egy-egy kertrésznek (pl. veteményes).
Összegezve elmondható, hogy azok a növények, amelyek képesek megbirkózni a szárazsággal, gyakran széltűrők is. Az egyre szelesebb időjárásunknak köszönhetően a szélfogó tulajdonság egy komoly tényezővé válhat a kertépítés fortélyaiban. Kertünk tervezésénél vegyük figyelembe ezt a tényezőt is a jövőbeli kedvezőbb viszonyok kialakításához!
Nemerkényiné Orosz júlia
Specialmix Kft.
