Vissza kell ugranunk az időben egészen 2000-ig, amely év július 1-jétől, az első Orbán-kormány idején, a Széchenyi-terv keretein belül Nemzeti Lakásprogram nevet viselő bérlakás-építési lehetőség tárulkozott az önkormányzatok elé. Az akkor még országgyűlési képviselői mandátummal is bíró Gémesi György polgármester vezette önkormányzat 2001 februárjában kapva kapott is az alkalmon. A megvalósításhoz az állami program 350 millió forintjához a város a telket és 120 millió forint önrészt biztosított, így 70:30 százalék arányban azon örömteli eseményeknek nézhettünk elébe, hogy lakásokat épít a város. A Szent János és Lumniczer utcák találkozásánál található sarok tökéletesnek bizonyult a 43 lakás kialakítására, hiszen a szomszédos, szintén lakótelepi épületek (Kör és Szőlő utca) kivitelezését végző cég korábbi építési felvonulási területe környezetében is odaillett, s óriási igény mutatkozott a lakásokra. A közbeszerzési kiírásra két cég, összesen három ajánlatot nyújtott be. A legolcsóbb, 425 millió forintról szóló Contur-Bau Rt. ajánlata alaki és tartalmi hiányosságok miatt lett érvénytelennek minősítve a testület által. Végül a GÉV HUNIBER Kft. 499 millió forintos ajánlata nyert, amelynek vezetője, Csaba Antal tagja volt Gémesi mellett az első, szabadon választott képviselő-testületnek. A végül 523 millió forintos fejlesztés után, egy ünnepség keretében került átadásra a három épület 43 lakása (17 darab másfél szobás, 44-49 négyzetméteres, 10 darab kétszobás, 45 négyzetméteres, valamint 16 darab egy plusz két félszobás, 58-60 négyzetméteres). Idáig az építkezés története, azonban a teljesség megértéséhez fontos tisztázni, hogy milyen önkormányzati tulajdonú lakások vannak Gödöllőn, s azok milyen célt szolgálnak. Kár visszamenni az 1990 előtti szocializmus időkre, miszerint a „mindent szabad, ami nem tilost” áthágó „szabályok” mellett sokszor olyanok is öröklakáshoz jutottak, akiknek csak szerencséje volt, vagy párttagsággal rendelkeztek és fontos emberei voltak a pártnak. Gödöllőiek elbeszélése alapján sokszor csak erélyesebb fellépés kellett a tanácsnál, hogy mielőbb – a személygépkocsikhoz hasonlóan – kiutalásra kerüljön a lakás, amelyet fizethetett a tulajdonos. Van, akinek persze fizetni sem kellett (annyit), feltételezhetően ehhez elég volt a kis vörös könyv.
Gödöllőn rendelet rögzíti az önkormányzat tulajdonában álló lakások és helyiségek bérletére vonatkozó szabályokat. Településünk lakásgazdálkodásának megértéséhez fontos tudni: az önkormányzati lakások bérbeadásáról és a használati jogcím megállapításáról kizárólag a képviselő-testület hozhat döntést. A szociális célú bérbeadással és e célra rendelkezésre álló lakásokkal a rászorulókat kell segíteni. Az ilyen célú ingatlanokat meg kell hirdetni, azokat pályázat útján lehet elnyerni. A nyertes pályázó kiválasztásánál fontos szempont a rászorultság és a fizetőképesség. Összesen 11 ilyen ingatlannal rendelkezik a város (9 található a Harmat utcában, 2 pedig az Állomás úton). A leggyakoribb a költségelvű, illetve piaci elvű lakbér megfizetése melletti bérbeadás. Ezeket a Gödöllőn is népszerű ingatlanokat kétféleképpen lehet bérbe adni: pályázat útján vagy munkaköri lakás kijelölése által. A tények kedvéért: Gödöllőn 54 darab, 19 és 65 négyzetméter közötti mérettel rendelkező piaci elvű lakbért fizető lakás van, míg a költségelvű lakbér megfizetése melletti bérbeadásra éppen az ominózus Deák Ferenc téri ingatlanok használatosak. A 20 évvel ezelőtt első ízben meghirdetett Deák téri lakásokra csaknem 400 (!) beérkezett pályázatot kellett elbírálni. Ez is mutatja, hogy valóban óriási volt az érdeklődés, és azóta is sokan szeretnék megoldani a lakhatásukat. Lakások pedig nem nagyon épülnek, csak vállalkozók általi házak és társasházak, amelyek esetleges hitelfelvétellel történő megvásárlása esetén fizetendő havi törlesztési díj finoman szólva sincs köszönőviszonyban az önkormányzati lakások kedvezőbb és kiszámíthatóbb havi bérleti díjával. Gödöllő történetében egyedülálló időszak volt a 2002-2006 közötti önkormányzati ciklus szűk első fele, amikor is egyenlő arányban érvényesítették érdeküket a lokálpatrióta képviselők és a velük szemben más nézeteket valló városatyák. Így sikerült konszenzusra jutni a lakások odaítélési technikáját illetően. Egy bírálóbizottság előzetesen megszűrte a több száz jelentkezőt, végül a 147 kalapban maradt pályázót, lakástípusonként talán a legigazságosabb módon, sorsolással húzták ki, így elindulhatott az első 5 éves „ciklus” a vadonatúj ingatlanokban.
Ezt egy életen át kell játszani?
Fontos szempont volt az induláskor az úgynevezett „fészekrakó” program, hogy a fiatalok helyben maradhassanak, így minél több ifjú párnak legyen lehetősége az olcsó lakbér mellett annyi pénzt megtakarítani, hogy legkésőbb a bérleti szerződés lejártával saját, önálló ingatlanban gondolkozhassanak és az általuk használt lakás ismét bérbe adható legyen másik házaspárnak. Húsz év alatt sok minden változott. Ebbe beletartozik a polgármester családpolitikája is, hiszen a számára folytonos többséget biztosító lokálpatrióták (2019 óta a körzetében 34 szavazatot kapott, kompenzációs listáról egészen az alpolgármesteri székig becsúszó Bajkó Norberttel kiegészülve) mindent megszavaznak, amit eléjük tesznek. Így a politika győzött a család ellenében, ahol nem számít a fiatalok helyzete és az sem, hogy hányan szeretnének legalább egyetlen ötéves időtartamra pályázni ezekre a lakásokra. Persze jogi út(vesztő) mindenre van, így a helyi rendelet szabályozza, hogy a lakások határozott időtartamú bérleti jogviszonya meghosszabbítható (piaci lakbér elvű lakásnál 3 évvel, a Deák térieknél 5 évvel), ezért az előterjesztésekkel szemben az ellenzék sem tud mit kezdeni. Így történhet meg, hogy a nagy érdeklődés ellenére sokszor a lakásokban élő személyek bérleti szerződés hosszabbítására irányuló kérelmét a polgármester vagy jegyző előterjesztésére úgy szavazza meg a testület, hogy az el sem jutott a pályázatig. Törvényes? A helyi rendelet értelmében mindenképpen, de az erkölcsi része nem egy esetben erősen megkérdőjelezhető, igazságosnak pedig semmiképp sem nevezhető. Hogy mennyire fittyet hány a városvezetés az eredeti célokra és a Deák tér igazi jelentőségére, arra a 2023. március 16-i képviselő-testületi ülésen történtek mutatnak rá, amikor négy olyan lakás bérleti viszonyának újabb öt évvel történő meghosszabbításáról döntöttek, amelyek bérlői a kezdetek óta, azaz 2003-tól folyamatosan, immáron 20 éve élvezik a kedvező bérleti feltételeket. Köztük van olyan is, amely családnak nem egy ismert és jól működő vállalkozása van. Magyarán nem számít, hogy egyáltalán szeretnének-e a gödöllőiek pályázni, mert a városvezetés javaslata azt juttatja lakáshoz, akit csak szeretne.
Azt beszéli már az egész város
Az érdeklődők és pályázni szándékozók csak mérgelődnek egy-egy pályázat nélküli, „modernkori lakáskiutalás” kapcsán, amely nem sokban különbözik a kommunista időktől. Sőt a zuhanyhíradóban olyan hírek is napvilágot láttak, hogy nem feltétlenül a rendeletben foglaltak szerint szabályozott módon és rendeltetésszerűen használnak több ingatlant. Rossz nyelvek szerint raktárként vagy albérletként is üzemeltettek lakást. Ha ez utóbbi igaz, az az ügyeskedés kategóriáját bőven kimerítő dolog, hiszen az önkormányzati lakbér mértéke és a piaci albérleti árak között kettes szorzó van, így nem kevés tiszta hasznot lehet realizálni. Persze ezek is ellenőrizhetők (lennének), amennyiben erőforrás és akarat társul ehhez. Ugyancsak szándék kérdése ellenőrizni a szintén rendelet által szabályozott életvitelszerű lakhatást. Persze tudjuk, a papír, illetve a kaputelefon és postaláda névtáblája sok mindent elbír, s ez utóbbiak valószínűleg alkalmazkodnak is a szerződésben foglaltakhoz. Azaz, ha valaki egy, netán több gyermekkel kapott nagyobb lakást, akkor ennek legalább a szerződésben és egyéb papírokon eleget tesz. Még akkor is, ha a Deák tértől egy utcányira egy másik ingatlan postaládáján is ugyanazon vállalkozó családnevei szerepelnek, mint az önkormányzati bérlakásnál, s akire fentebb már tettünk utalást. Mondhatjuk, hogy a másik ingatlanra „csupán” a vállalkozás van bejelentve, de ezt bizton kijelenteni zöldség lenne a részünkről, amely után nem győznénk mosni a szennyest. Ugyanakkor számos kérdést felvet a rendelet ellenőrzési szerepével és a hivatal jóhiszeműségével, esetleg szándékos rugalmasságával kapcsolatban.
Mennyi az annyi?
Cseppet sem elhanyagolandó szempont egy-egy lakás elbírálásánál (már amikor pályázatig eljut egy ingatlan) a pályázó jövedelme. Ugyanis egyedülálló esetén a bérlőjelölt jövedelme nem haladhatja meg a nettó 300 ezer forintot, minden más pályázónál ez az összeg legfeljebb 250 ezer forint lehet fejenként, havonta. Nehéz elképzelni, ugye, hogy egy éves szinten 100 millió forintnál nagyobb nettó árbevételű cég vezetője esetén a lakáshoz jutás feltételei adottak legyenek? Gödöllőn minden elképzelhető, amihez sokszor elég egy „élelmes” könyvelő, aki könnyen „rászorulóként” mutatja ki a pályázót. Ezen szempontok alapján nem biztos, hogy sok gödöllői intézmény- és cégvezető illetékes bérlői jogviszony létesítésére, de erre „találták ki” a munkakör ellátásának elősegítése céljából bérelhető lakásokat, amelyre szintén kitérünk.
Baráti pontozás?
Jelen írásunkban természetesen nem vitatjuk sok lakás bérlésének és bérlőjének jogosságát, de olyan anomáliákat is felfedezni vélünk, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül, hiszen mindezek a Gödöllőn élő és pályázni vágyó, de így arról csak álmodozó emberek kárára történik. 2018-ban, az akkor regnáló képviselő-testület változtatott a rendeleten és a ritkaságszámba menő pályáztatásra egy képlet alkalmazásával pontozásos rendszert vezetett be, amelyben a többi között a gödöllői munkahelyet, a városban való életvitelszerű élést és a gyermekek számát is pontozzák. Így nyert el egy lakást Nagy Péter, ma már lokálpatrióta önkormányzati képviselő is, aki a közösségi médián fellelhető adatai szerint cégvezető – tehát „rászoruló”. 2022-ben aztán robbant a bomba, amikor egy bérlő hosszabbítási kérelmét elutasították, mondván nem a kérelmező él az ingatlanban életvitelszerűen, valamint a kérelem benyújtásakor a pályázónak tulajdonrésze volt egy ingatlanban. A történet pikantériájához tartozik az is, hogy a szóban forgó pályázó édesanyja mozgásában erősen korlátozott személy, aki a polgármestert személyesen sem tudta meggyőzni fogadóóráján a döntés megmásításáról, csupán pár hetet kapott a kiköltözésre és arra, hogy további lakhatását megoldja. Más kérdés, hogy az ellenőrzések során a hivatal munkatársai egyszer sem kifogásolták azt, hogy kivel találkoztak a lakásban. Szintén erősen aggályos, hogy 2019-ben, a pályázat elnyerésénél a kérelmező már résztulajdonosa volt egy ingatlannak, ám az akkori, Halász Levente (Lokálpatrióta Klub) vezette gazdasági bizottság előterjesztését és javaslatát ez a tény nem zavarta… Érdekes összefüggés, hogy a szóban forgó kérelmező még a hivatal munkatársaként jutott a kedvezményes bérleti díjú lakáshoz, ám a választások után „közös megegyezéssel” más irányt vett az útja, így az újabb lakás kérelme is elbukott.
A csomag része?
Megérkeztünk a gödöllői emberekben legtöbb ellenérzést kiváltó, a munkakör ellátásának elősegítése céljából bérelhető lakásokhoz. A képviselő-testület az önkormányzat szerve, intézménye, gazdasági társasága vezetőjének, dolgozójának – ha a munkaerő megszerzéséhez és megtartásához önkormányzati érdek fűződik –, valamint a városban közérdekű feladatot végző szervezet vezetőjének és alkalmazottjának lakásbérletet biztosíthat. Így a munkakör ellátásáig, de legfeljebb két évre köthető szerződés, ami papíron jól néz ki, de tudjuk, egy kérelem hosszabbítása csak sima formalitás. Jelen önkormányzati ciklusban, azaz 2019 októbere óta 90 döntés született az önkormányzat lakásállományával kapcsolatos ügyekről, amelynek csaknem egyharmada (29) munkaköri lakás kijelöléséről, vagy ehhez kapcsolódó bérleti szerződések hosszabbításáról szóltak. Elképesztő szám, még úgy is, ha 29 gödöllői család megélhetése is csupán csepp lehet a tengerben az igénylők összlétszámát illetően. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért egyenlőbbek az egyenlők között az önkormányzat égisze alatt dolgozók? Mivel kiváltságosabbak azoknál, akik ugyan máshol keresik meg a kenyerük javát, de pár „könnyített” év sokat jelentene számukra is a későbbi, reménybeli önálló ingatlan megszerzéséhez vezető úton? Ezen belül is külön ki kell emelni azon önkormányzati alkalmazottakat, akik vezető beosztásban dolgoztak a munkaköri lakások odaítélésének idején, így az átlagfizetéstől magasabb javadalmazásban részesültek és lakhatási gondjaikat valószínűleg másképpen, könnyebben, a piacról bérelve vagy vásárolva is meg tudták volna oldani. Nem beszélve arról, hogy a meghirdetett munkakörök egyikében sincs megjelölve a lakhatás megoldása a csomag részeként, így mindenki annak tudatában pályázik, hogy (vidékiként is) ezt meg kell oldania. A döntések hátterében pedig a legtöbb embernek elfogadhatatlan az indok. Volt olyan eset is, amikor csak azért kapott munkaköri lakást egy vezető, mert a sajátját eladta és még nem oldotta meg a lakhatását. Kit érdekel? – kérdezhetik sokan, nehezebb helyzetben lévők, akik szívesen fogadnának ilyen baráti gesztusokat. Amikor pedig egy nem gödöllői lakhellyel rendelkező személy megpályázik egy gödöllői állást, akkor tudatában van annak minden hátrányával, mint például a lakhely és munkahely közötti utazással eltöltött idő. Ennek ellenére az indoklásban nem egy esetben ennek nehézsége szerepel. Kíváncsiak lennénk annak a több ezer gödöllőinek a véleményére, akik napi szinten ingáznak a fővárosba és más településekre dolgozni.
Barátok közt
Persze van ettől cifrább is, aki úgy nyert el gödöllői állást, hogy lakhelyét maga után hagyva került városunkba. Ezek közé tartozik Fekete Zoltán, a Gödöllői Piac Kft. ügyvezetője is, aki nótaénekes mivolta miatt többet szerepel a hírekben, mint foglalkozását tekintve. A 2014-es önkormányzati választás során a polgármesteri székéből leváltott barátját hívta ide Gémesi György az ország másik végéből, hiszen messze földön közelebb sem adódott erre alkalmasabb személy. Ha már jött, akkor látott, s győzött is, hiszen 2017 novemberében őt nevezték ki a piac élére. A győztes pedig mindent visz, ezért talán meglepetést sem okoz, hogy ugyanezen naptól kezdve munkaköri lakását is élvezhette a Deák Ferenc téren. Noha két év után, vélhetően a kellemetlenségek elkerülése miatt vállalta, hogy a havi 60 ezer helyett 120 ezer forint bérleti díjat fizet, de ez cseppet sem változtatott azon a tényen, miszerint egy olcsóbb, költségelvű bérleti díjjal bíró lakástól ütötte el az arra kandidálni vágyó gödöllőieket. A 120 ezer forintot akkor a gödöllői kínálatból is el lehetett (volna) érni, ám a piac első embere a könnyebb és kényelmesebb utat választotta. A sor folytatható, mert a nyilvános előterjesztéseket olvasva látható, hogy elegendő csupán bemondani a családbővítés iránti vágyat, máris kellő megalapozottságnak bizonyul a nagyobb lakásba való átköltözéshez. Vagy „barátként” tagnak lenni ugyanabban a színtársulatban. Indokokat bőven lehet látni, hiszen a hivatal egyik vezető beosztású munkatársa egyszerű kérelemmel élt, ki is jelölték számára a munkaköri lakást. Ezt két év múlva meghosszabbították számára, de alig egy év elteltével máris nagyobb lakásba költözhetett. Az indok pedig elképesztő: a nagyobb gyermek egyre sűrűbben alszik nála, illetve másik gyermeke megnősült és unoka is született, tehát dukál a nagyobb ingatlan. De mire a jó barát, ha nem segít? Ebben Gémesi György zseniális, hiszen az egyéni kéréseket rendelet óvja, jogilag alátámasztva védhetővé teszi, az erkölcsi része pedig áthárítható azzal, hogy a testület dönt. Amúgy pedig tessék pályázni! Már amikor lehet… Így képes uralni a gödöllői önkormányzati „ingatlanbizniszt”, aminek a végén pár ember mosolyog, sok száz pedig bosszankodik.
Még, még, még, ennyi nem elég?
Szintén beszédes Varga Gyöngyi esete, aki a városba érkezésének idejétől a Gödöllői Egyesített Palotakert Bölcsőde vezetője, s jelen megbízatása 2026 nyár végén jár le. 2023 januárjától közel 1 millió forintra emelkedett az illetménye, szinte minden Lokálpatrióta Klub eseményen jelen van és tagja a hivatásától igencsak messze eső jogi és ügyrendi bizottságnak is, így nem kérdés a szolgálati lakás „jogossága” 81.000 forintos havi összegért.
A tények makacs dolgok
Összegzésként álljon itt egy statisztika a 2019. évi önkormányzati választások óta eltelt 44 hónap önkormányzati lakásingatlanjait érintő döntésekről. A 90 döntésből 29 esetben jelöltek ki lakást vagy hosszabbítottak meg bérleti jogviszonyt munkakör ellátásának elősegítése céljából. Mindösszesen 4 alkalommal, 13 lakás megpályáztatásáról döntöttek, s csupán 9 alkalommal kötöttek szerződést pályáztatás útján. 81 esetben – a szociális rászorultságot is figyelembe véve – egyöntetűen döntött a Gémesi vezette testület a lakások bérlőiről. A számok maradnak, a tények pedig makacs dolgok. Talán elég önkormányzati alkalmazottnak lenni vagy besétálni a polgármesterhez a családalapítási vagy bővítési terveinkkel? Nos, kedves gödöllőiek, adott a feladat, lehet próbálkozni! A sikeres „jelszóra” minden érintett vevő.
GDL
