Április végén egy hulladékot szállító autó alatt szakadt be az aszfalt. Hogy mi lehetett az oka, csak találgatni tudjuk. Feltehetően vízszivárgás moshatta ki a talajt az aszfalt alól, hiszen most már évszakokat átívelő módon a Dunamenti Regionális Vízművek korlátjaival van körbekerítve. Azt gondolná az ember, látva városunkban a sok hasonló, időigényes vízműves munkálatokat, hogy soron kívül elhárítják az ilyen mértékű hibát. Persze a végső helyreállítási idő nem nálunk dönt világrekordot, de Gödöllő mostani, új turisztikai jelensége mindenképpen beleillik a Guinness-rekordok könyvébe.
Sajnos nem abban az értelemben, amelyet a városvezetés példaként említ, mint az ország egyik legélhetőbb települése. Ugyanis egy élhető városban nem hagynak négy hónapig érintetlenül egy ilyen baleset-, sőt talán életveszélyes helyet is.
Ennek a hónapok óta tátongó lyuknak a helyreállítására viszont már nem jut forrás.
Ott nem várják meg, hogy patkányok (is) ellepjék a beszakadt lyukakat, ami nyáron valósággá vált. És pláne nem hagyják, hogy Bajkó Norbert alpolgármester már-már arcpirító módon védekezzen logikátlan és össze nem függő gondolatmenetektől sem mentesen, nem kis mértékben hergelve a megoldást joggal követelőket.
A városatya hozzászólásaiban a vezetés által panelként hangoztatott pénzelvonást olyan szintre „emelte”, hogy a vele vitázóknak szegezte a kérdést: mely szolgáltatásból vonjanak el, hogy megoldják a helyzetet? Beírásában kifejtette, hogy mindennek ki kell várni az idejét, sőt jelezte, hogy „az útépítési kapacitások lekötése hónapokra előre szükséges”.
És tessék mondani: azt is meg kell várni, hogy tragédia történjen? Szerencsére a hotel-per kifizetéseire, valamint az új városháza további több száz millió forintos összegű kiegészítéseire van pénz, így a kertvárosban élőknek is meg kell érteni, hogy mindig voltak és lesznek is prioritások egy olyan városban, ahol a politikai kommunikáció fontosabb akár az emberi életnél is.
