Maradandó értékek átadása egy gyorsan
változó médiafogyasztói társadalomban

Ki hinné, hogy ez a baráti, fiatal alkotói közösség már 15 éve rendületlenül azon dolgozik, hogy igényes minőségű médiatermékeket készítsen sajátos látásmóddal és minden esetben hozzáadott értékkel. Az ODPictures alkotói stábjának három vezetőjével, Bazsik Ádámmal, Orbán-Katona Domonkossal és Huszár Domonkossal beszélgettünk a múlt és jövő kihívásairól.

Nem pusztán fotóznak és filmeznek. Mi az a plusz, amit hozzátesznek, hogy többek legyenek másoktól?

Főleg médiatartalom előállításával foglalkozunk, amelybe beletartozik a mozgó- és állókép, valamint hanganyag egyaránt. Fő indítékunk már a kezdetekkor is az értékeket hordozó alkotások létrehozása volt, melyektől jobb lesz a világ és gondolkodásra sarkallja a társadalmat. Fontos a hozzáadott érték is, a szimpla tartalomgyártástól többek akarunk lenni. 

Mi inspirálja és tartja meg az alkotói közösséget? 

A kihívások folyamatosan formálnak minket. Eljutottunk egy adott szintre, de ez nem azt jelenti, hogy szakmailag többek vagyunk másoknál, csak másképp állunk egy-egy témához. Persze műszakilag is fejlődni kell a leginnovatívabb módokon, hogy tudásban és technológiai oldalról is az élvonalban legyünk. Hálát adhatunk az ODPictures alkotói közösségéért, mert előbb voltunk barátok, mint üzlettársak. Ez fontos számunkra, mert olyan heterogén közegben dolgozunk, ahol nagyon jól tudjuk egymást kiegészíteni. Egy bizalomteljes vállalkozói kultúrát sikerült kialakítani, ami nagyon erős kapocs közöttünk.

Orbán-Katona Domonkos, Farkas Ferenc Jeremiás, Bazsik Ádám, Huszár Domonkos és Major Péter

Partnereik listáján látható, hogy egyházi berkeken belül sokat dolgoznak. Ez tudatos?

Tény, és örömmel vállaljuk, hogy keresztény identitásunkból fakadóan jött létre az alapmisszió, ami bennünket alkotásra ösztönzött, de portfóliónk ma már szerteágazó, amelyben van kisvállalkozás, országos projekt, egyesületi munka. Természetesen az egyházi kapcsolatok és feladatok is megmaradtak, amelyek közül kiemelkedik a premontrei rend, melynek a gimnáziumába is jártunk. Vannak saját projektjeink is, amelyeket elköteleződésből, önkéntes és szociális alapon vállalunk. Fontos visszacsatolás, hogy ügyfeleink 90-95%-a az első közös munka után nem keres másik céget.

Mi volt életük eddigi legnehezebb kihívása?

Aktív emberek lévén mindig keressük az egyedit, így a kihívások is utolérnek minket. Az egyik legnagyobb a Fülöp-szigetek fővárosában forgatott „Faces of Love” című film elkészítése volt 2016-ban. Manila legveszélyesebb környékein forgattunk. Az ott töltött néhány hét alapjaiban rázta meg a lelkünket és testünket, mert a nyomor olyan lesújtó valóságát láttuk, amivel európai emberként ritkán találkozunk. Könnyűnek találtattunk, összetörtünk és átértékeltük a jóléti társadalmunk „wellness-kereszténységét”. A másik, szintén a társadalmi felelősségvállalás oltárán készített „A javító” című film volt 2020-ban. Két évig forgattunk egy leánynevelő intézetben, hogy készítsünk egy szituatív dokumentumfilmet. Óriási szakmai kihívás volt, miképpen lehet feldolgozni egy valós emberi történetet úgy, hogy csak megfigyelőként vagyunk jelen. Általánosságban nézve pedig naponta jelentenek komoly kihívást azok a partnerek, akik egyedi rugalmasságot és azonnali rendelkezésre állást várnak el. A foci EB „fan zone” projektjének háromhavi előkészülete után egy hónapon keresztül fotóztunk és filmeztünk óriási stábbal, azonnali vágással, napi 15 órában, UEFA központi jóváhagyással, majd online média megjelenítéssel. Ezt hiba nélkül megvalósítani hatalmas kihívás volt. Utólag jó érzés, hogy szinte minden magyar ember látott már ODPictures fotókat és filmeket, csak épp nem tud róla, hogy mi vagyunk mögötte.

Egy város általában él a saját kompetenciáival. Vannak felkérések Gödöllőről?

Vannak kisvállalkozói vagy egyesületi partnerkapcsolatok a városban, akiknek hálásak vagyunk és örömmel dolgozunk velük. Gödöllő városvezetése részéről sajnos ritkán látunk minőségi és igényes projekt megvalósítására való hajlamot. Ennek persze számos oka lehet, de az biztos, hogy például a 2022-es Gödöllői Naptár nem sok értéket hordoz vizuálisan. Egy kisváros esetében szerintünk kiemelten fontos, hogy ne csak napi tájékoztató tartalmakat gyártsunk a lakosságnak, hanem legyen egy alapvető helyi vizuális kultúra: ahol megtanulható a jó és rossz álló- vagy mozgókép közötti különbség. Főleg, ha ez a kisváros korábban kitermelt egy Nagy Sándort vagy Körösfői-Kriesch Aladárt. Szívesen állunk rendelkezésre minden értékalapú projekt megvalósítására.

Vannak távlati célok, amik foglalkoztatják az alkotói közösséget?

Állókép tekintetében az épülő Premontrei Apátsági templom csodaszép kihívás, mert egy időtlenségben létező egyházi rendnek kell dokumentálni az építkezést. Ez egy folyamatos teljesítésű projekt, aminek van egy szociális és transzcendens jellege is. Mozgókép tekintetében azon projektek foglalkoztatnak bennünket, ahol a saját magunk által készített, és az ország talán egyik legmegbízhatóbb rendszerét tovább fejleszthetjük. Szakmailag egy „time-lapse” vagy „online streaming” rendszer összerakása, az egyedülálló fejlesztések mindig inspiráltak minket, amivel meg tudunk újulni és folyamatosan követjük a technológiai kihívásokat is. De a legnagyobb jövőbeni kihívás, hogy gyorsan változik a média tartalomfogyasztási kultúra, és sajnos a legtöbb elkészített képi- és videótartalom a közösségi médiába kerül ki, ami pár percig érdekli az embereket. Komoly aggodalommal tekintünk erre a folyamatra, sokat foglalkozunk azzal, miképpen lehet megfogalmazni az értékes tartalmakat úgy, hogy azok maradandók, és ne csupán villanásnyi élmények legyenek.