A gödöllői premontrei gimnázium tanára és cserkészparancsnoka volt az iskola 1948-ban történt államosításáig. Rendje erőszakos felszámolását (1950) követően évekig lakatosként kereste kenyerét. Az 1960-as évektől kezdve tudományos napszámosként levéltári kutatómunkát végzett a Székesfehérvári Püspökség és a budapesti Mezőgazdasági Múzeum számára. Mindeközben fokozatosan magára vette a szétszóratásban élő idősebb rendi testvérek gondjait. 1964-ben Gerinczy Pál prépost delegálta a közösség irányítására, 1974-től pedig a Magyarországon élő rendtagok adminisztrátora. Az egyházüldöző állam nem engedte a romos zsámbéki prépostsági templom helyreállítását, de ő helyette közösséget épített.
A Gödöllői Premontrei Perjelség hivatalos újraindulásakor, 1990. február 5-én, ő lett a rendi közösség kormányzó perjele. Vezetésével kezdődött el a rendi közösség élete Gödöllőn és Zsámbékon. Városunkban rendházat és templomot épített. 1992 szeptemberében újraindította a gödöllői premontrei gimnáziumot, irányította az iskolaépületek építését, átalakítását, és ő volt az intézmény első igazgatója. 1993‑ban a Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjével tüntették ki, 1997-ben pedig Gödöllő városának díszpolgára lett. Megalapításától fáradhatatlan szervezője és elnöke volt a Premontrei Öregdiákok Egyesületének. Utolsó hónapjaiban – súlyos betegség következtében – sok fájdalom, kemény szenvedés közepette adta vissza lelkét a Teremtőnek, a Pannonhalmi Főmonostorban, 2002. március 6-án.
