Kedden 18:00-kor kezdődik a Magyarország-Portugália meccs, ahol a két válogatott a Puskás Arénában mérheti majd össze tudását. Bár a magyar válogatott számára a csoportból való továbbjutás nagyon nehéz – már-már elérhetetlen – célnak tűnik, de egyáltalán nem lehetetlen. Több oka is van, hogy sokak szerint okozhatnak meglepetést a magyarok a 2021-es Eb-n.
Az egyik ok például, hogy a három meccsből kétszer hazai pályán játszhatunk, ami hatalmas támogatást jelent játékosainknak. A másik ok a reményre, hogy a jelenlegi válogatott jóval erősebb és összeszokottabb, mint bármikor az elmúlt években, mivel az elmúlt két évben a keret nem sokat változott. A 3-4-1-2-es felállás a jelenlegi keretre lett formázva, ezzel erősítve a csapat egységességét, ahol mindenki tudja a helyét a védekezésben és a támadásban. Ez az egyedi, egységes játékstílus Marco Rossiszövetségi kapitány irányítása alatt jött létre, aki az elmúlt két évben tudatosan rakta össze a válogatottat az új játékosok beépítésével. Harmadik okunk a bizakodásra, hogy nemzeti csapatunk több kulcsembere is a Bundesligában szerepelt az évad során folyamatosan, sőt klubcsapataik húzóemberei voltak, így Gulácsi Péter, Willi Orbán, valamint Sallai Roland is remek szezont zártak. Ami miatt egyedül szomorkodhatunk, hogy ugyan Szoboszlai Dominik is kiemelkedő teljesítményt nyújtott az évad elején, de ő sajnos sérülés miatt kimaradt a válogatott keretéből.
2016 előtt 44 évig nem jött össze a részvétel, de idén immáron egymás után másodjára jutott ki az Európa-bajnokságra Magyarország válogatottja, és bár egyértelműen a legnehezebb csoportba kerültünk – hiszen az elmúlt kontinensviadal három legjobb csapata szerepel a papíron leggyengébb mellett –, de szívünk mélyén mégis úgy érezhetjük, hogy ismét megtörténhet az öt évvel ezelőtti franciaországi csoda. Ne feledjük, 2016. június 14-én, vagyis tegnap volt napra pontosan öt éve, hogy legyőztük Bordeaux-ban Ausztriát és elindult a csoportmeccseken történő menetelés. Nyilván öt éve talán lenézték a válogatottunkat az első mérkőzésen, viszont a 2016. június 22-i portugálok elleni Lyon-ban rendezett találkozón már tudták a luzitán csapat játékosai, hogy jó lesz vigyázni a magyarokkal, mégis háromszor a magyar csapat vezetett és háromszor kellett egalizálni a mérkőzés eredményét, ami azt jelentette, hogy Magyarország csoportgyőztesként, míg Portugália szerencsés harmadikként jutott csak tovább.
Persze a história úgy emlékszik vissza, hogy Portugália ezzel együtt megnyerte nemzetük számára először az Európa-bajnokságot, amit ugyanúgy senki sem gondolt az elején, mint ahogy azt sem, hogy hazánk lesz az akkori csoportunk győztese. Ezzel a portugálok és a magyarok megismételhetik a történelmet, mivel újfent ugyanabban a csoportban és megint az F jelű kvartettben kaptak helyet. Ha a csoport végeredményére pillantva június 23-án éjszaka a két csapat ugyanazt a pozíciót foglalja el, mint öt éve, akkor szerintem minden magyar aláírná még most, az első mérkőzés előtt, hogy Cristiano Ronaldo a visszavonulása előtt akár duplázzon az EB címek tekintetében is, csak válogatottunk jusson tovább a “halálcsoportból”. Az viszont már valóban tényszerűbb adat és óriási különbség az öt évvel ezelőtti, illetve a mai mérkőzés között, hogy 18 órakor Budapesten, a Puskás stadionban 50.000 magyar szurkoló előtt futnak ki a gyepre a hazai játékosok, ami egy újabb adrenalin löketet jelenthet a csapat számára, és egyértelműen a közönség lehet a tizenkettedik játékosa a válogatottnak.
Ha pedig minden fent elhangzott tényhez egy kis szerencse is társul, ahogy 2016-ban Dzsudzsák két megpattanó lövése idején, akkor a mérkőzés után nem csupán azt mondhatjuk el, amit az idei magyar EB-induló megénekel, hogy „Megjöttek a magyarok”, hanem visszajöhet az öt évvel ezelőtti nóta is, miszerint az „Éjjel soha nem érhet vége”!
Fotók: ODPictures
