Szülei korábban tehetős nagybirtokos nemesek számítottak (akkoriban Lengyelország még a cári birodalom része volt), de ekkorra már elszegényedtek és gazdasági megfontolásból a család feladta vidéki birtokát és Varsóba költözött. Henryk itt jár gimnáziumba, majd 1866-ban beiratkozott az egyetemi rangú Lengyel Főiskolára (Szkola Glowna). Jogot és orvostudományt hallgatott, később irodalmat és történelmet. Ez utóbbinak köszönhető regényeiben a régmúlt korok pontos és szemléletes bemutatása, legyen szó fegyverről vagy használati tárgyról, ruházatról vagy népszokásról.
Még diákként kezdett el újságokba írni (1869). Első történelmi írásműveire főként Walter Scott és idősebb Alexandre Dumas volt nagy hatással. Sajnálatos módon az ebben az időszakban keletkezett Az áldozat (Ofiara) című írás nem maradt fenn az utókornak. Pénztelensége miatt otthagyta az egyetemet (diploma vagy bármi más képesítés megszerzése nélkül távozott), és az 1870-es években szabadúszó újságíróként dolgozott, miközben novellákat és regényeket írt. Első regénye 1872-ben jelent meg, Hiába (Na marne) címen. Arról a kiábrándultságról szól, amely az 1863-as sikertelen felkelés leverése után uralkodott a hazafiak körében.
Ugyanebben az évben láttak napvilágot első elbeszélései is, Humoreszkek Worszylly tárcájából (Humoreski z teki Worszylly) címen. 1874-től a kéthetente megjelenő Niwa újság társtulajdonosa és szerkesztője. 1875-től életének szerves részévé vált az utazás: saját bevallása szerint ez nélkülözhetetlen az alkotáshoz, amolyan útközben író ember vált belőle, aki hotel és motelszobákban vetette papírra hatalmas életművét. Nagyobb léptékű utazásra 1876-ban került sor, amikor Amerikába utazott Helena Mofjeska színésznővel, innen hazaküldött levelei a Gazeta Polska újságban jelentek meg Listy z podróży (Levelek az utazásról), novelláival egyetemben. 1879-ben visszatért Európába, és rövid körutazás után (Párizs, Lwów, Tarnopol, Velence és Róma), csak ősszel tért vissza Varsóba. Ettől kezdve évente legalább pár alkalommal útra kelt.
Az I. világháború kitörésekor Sienkiewicz elhagyta birtokát (ami háborús zónába került), és Svájcban telepedett le. Létrehozta a „Háború lengyel áldozatait segítő bizottság”-ot , és rövid időn belül húszmillió koronát osztott szét a rászorulók között. Itt, hazájától távol halt meg 1916. november 5-én. Holttestét 1924-ben Varsóba vitték, ahol újra eltemették.
