2002. április 21-én Simon Tibor a Honvéd elleni mérkőzés után egy születésnapi ünnepségre volt hivatalos, ahol összetűzésbe keveredtek egy másik társasággal, ami egy idő után már utcai verekedésbe csapott át. A vitába beleavatkozott a „Caffe Allure” nevű bár biztonsági személyzete is, valószínűleg ennek köszönhetően került sor tettlegességre. A kinti verekedés végére Simon a földre került, ahol tovább ütötték-verték mielőtt magára hagyták volna. Eszméletét a mentőben vesztette el, súlyos koponya- és agysérülésekkel szállították a Szent János Kórházba, amelynek orvosai háromszor is megoperálták a verekedést követő két napban. Április 23-án reggel úgy tűnt, hogy állapota stabilizálódott, azonban estére az agyhalál tünetei jelentkeztek nála, majd 23 óra előtt belehalt sérüléseibe.
Simon Tibor a Ferencvárosi TC „legendás kettese” azóta is élénken él a magyar futballszurkolók emlékezetében kőkemény, megalkuvást nem ismerő játéka és példaértékű hozzáállása miatt.
Tőle származnak az alábbi mára klasszikussá vált mondatok:
„Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha! Van úgy, hogy az embernek rossz napja van és a pályán semmi nem sikerül. Nem számít, a lényeg az, hogy lássák rajtad az emberek, hogy megszakadsz a klubért, a szurkolókért és akkor a vereség is meg van bocsátva. Ilyen egyszerű!”
