Hogyan értékelték az első hullám idején a digitális oktatásra való áttérést? Mi volt a legfontosabb teendő és kihívás, hogy meg tudják valósítani?
K.T.: A szakképző iskolákban, így a Madáchban is megvalósult a digitális oktatás, azonban külön kell választani az elméletet a gyakorlattól, hiszen maltert keverni, vagy hegeszteni nem lehet az internetről megtanulni, legfeljebb hobbi szinten, de mi szakembereket szeretnénk képezni. A hegesztőképzésünkben egyébként a legkorszerűbb szimulátorral is rendelkezünk, de a kézügyességet semmilyen számítógépes program nem helyettesítheti. E tényt a szaktárca is felismerte, ránk kezdettől fogva más ágazati szabályok vonatkoztak: csak az elméleti képzés került át az online térbe, míg a szakmai gyakorlat kiscsoportos formában továbbra is megszervezésre került mind tanműhelyi keretben, mind a három számjegyű gazdálkodó szervezetnél, ahol a tanulóink gyakorlatukat töltik és ahol ezt vállalták. Csak most, a harmadik hullám idején vált szükségessé, hogy átmenetileg digitálisan szervezzük meg a szakmai gyakorlatot.
P.G.: Tavaly márciusban a járványügyi adatok romlásakor az is a levegőben volt, hogy egy hosszú szünet következik be a magyar oktatásban. Tartottam attól, hogy egy elnyújtott szünettel a tartós bizonytalanság felé mozdul el az oktatás. A digitális munkarendre történő átállással úgy gondolom, hogy két fő szempont egyszerre tudott érvényesülni: a „home school” oktatással vigyáztunk az idősekre, és közben a tanév is folytatódott, igaz, megváltozott körülmények között. Az érettségi is rendben lezajlott, az iskolák összességében jól vizsgáztak.
Mik voltak a legjobb tapasztalatok, és mik okozták a legnagyobb nehézséget?
K.T.: A tavalyi tanév rengeteg tapasztalattal felvértezett bennünket. Egyrészt felgyorsította a digitális átállás folyamatát, másrészt kikristályosodtak mind a kapcsolattartásnak, mind a feladatok átadásának és számonkérésének a munkaformái. Így a nevelőtestület felkészülten állt szeptemberben egy olyan tanév elé, ahol a feladat már nem az volt, hogy le kell zárni valahogy a jelenléti oktatás során már amúgy is kellő számú jegyekkel rendelkező tanulókat, hanem a tanév digitális munkatérben történő megvalósítása, annak minden felelősségével. A Siemens konszernnel részt veszünk a szakképzés átalakítás pilot programjában, így a digitális oktatás során szerzett tapasztalataink beépülnek a gyakorlatba, tágabb értelemben az országos szabályozás részei, illetve lehetőségei lesznek.
P.G.: Gyorsan kellett átállni a digitális munkarendre, ez tény. Azok az iskolák, ahol a proaktív szemlélet jegyében évek óta napirenden volt az infokommunikációban rejlő lehetőségek kiaknázása, könnyebben átálltak, ahol ez kevésbé volt napirenden, ott több nehézséget okozhatott az átállás. Én az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnáziumban tanítok, nálunk a vezetők gyorsan és határozottan reagáltak, az informatikus kollégák is maximálisan segítettek mindenkinek, nagy összefogást éltem át a tantestületben, így az átállás is zökkenőmentes volt. A magyarországi evangélikus iskolák történelem tantárgygondozójaként továbbá minden évben szerveztem országos konferenciát, ezeken a találkozókon a digitális oktatás állandóan napirenden volt, azaz a továbbképzések révén is valamelyest felkészülten vártuk a rendkívüli helyzetet. A legnagyobb nehézség a személytelenség volt: nehezebb motiválni a diákokat képernyőn keresztül, máig ezt érzem a legnagyobb kihívásnak.
Hogyan oldották meg a felvételit, s az online felvételi mennyire torzíthatta a valós tudást?
K.T.: Ezúttal is köszönöm kollégáimnak, hogy remekül helytálltak ebben a nem könnyű helyzetben, hiszen mondani sem kell a tanárok munkaterhelése nem lett kisebb azzal, hogy távolról végzik munkájukat. Már most látszik, hogy a vírus levonulása után is hasznosíthatók lesznek a Classroomban és közösségi felületeken közvetített tananyagtartalmak és a módszertan terén is sokat léptünk előre. Többen kritizálják újabban a médiákban a Kréta programot, nyilván nem ismerték abban a korszakában, amikor Taninformnak hívták és valóban egy kísérleti fejezete volt a tanügyirányításnak. A Kréta mára rengeteget fejlődött és alkalmassá vált a szakképző iskolák tanügyi sajátosságainak kezelésére is- a diákjaink az idő egy részében duális képzésben, külső helyen töltik gyakorlatukat, és ezt a korábbi szoftverek nem tudták kezelni, hogy csak egy példát mondjak. Abban, hogy most mindenki a Krétán lóg és a sokszorosára növekedett terhelést időnként nem bírja el a rendszer, én nem látok semmi rendkívülit, az állam majd nyilván kapacitást bővít, de összességében remekül vizsgázott a Kréta és az új, digitális oktatást támogató funkciói, pl. a DKT felület is remekül használhatók. Köszönöm a szülőknek is, hogy segítik munkánkat, kisgyermekes szülőként magam is látom a szülőkre háruló többletfeladatokat, nehézségeket.
P.G.: A szóbeli felvételik tavaly február végén – még a járvány előtt – „élőben” lezajlottak, idén is hasonlóan történt, hiszen a hivatalos zárás előtt voltunk. Azaz itt torzulásról nem tudok beszámolni, mert hagyományos keretek között felvételizhettek diákjaink az iskolánk által meghirdetett tagozatainkra. Országosan a nagy kérdés számomra is az, hogy a 9-12. évfolyamon – ahol november közepe óta digitális oktatás van – mennyire tükrözik a jegyek a valós tudást. Mindent a pedagógusok képtelenek ellenőrizni…
Mik voltak a diákok részéről önökhöz eljuttatott legfontosabb visszajelzések?
K.T.: Problémát elsősorban a kilencedik-tizedik évfolyamon érzékelek, ahol még nem minden fiatalban alakult ki a szükséges önállóság és munkafegyelem, nincsenek könnyű helyzetben az osztályfőnökök, a virtuális térben sokkal nehezebb összetartani az osztályokat. A diákok többsége igyekszik lépést tartani, de látjuk, hogy főleg a kisebbek közül sokan apatikusak lettek, van, hogy ki sem jönnek a szobájukból, míg mások egész nap a számítógép előtt kukulnak, játszanak, chatelnek és akadnak, akik elkerülő technikákat fejlesztettek ki, bejelentkeznek, utána eltűnnek, késnek a feladataikkal. Nyilván idővel mindennek következménye lesz az egészségi állapotukra is. Amit javasolnék a diákoknak, hogy próbáljanak egy egyensúlyi helyzetet kialakítani, sportoljanak, segítsenek szüleiknek a háztartásban, mozduljanak ki, ha csak egy bevásárlás erejéig, vagy ha van kisebb testvérük, akkor az is segítség, ha odafigyelnek rá.
P.G.: Itt is érdemes szétválasztani a korosztályokat: az első nyolc évfolyam szeptembertől márciusig jelenléti oktatásban vett részt. A 9-12. évfolyam gimnazistái viszont november óta digitális munkarendben dolgoznak. A mi iskolánkban a fő szabály a nagyoknál az, hogy az érettségi tárgyakat 100%-ban online tartjuk az utolsó két évfolyamon, a 9-10. évfolyamon pedig az órák legalább 50%-ában a távoktatás (elküldjük az adott feladatokat a diákoknak előző délután) keretében történik, az órák fele pedig online. Ez bevált, a visszajelzések összességében pozitívak. A fő kihívást az jelenti, hogy a diákok naponta sok órát ülnek a számítógép előtt, amiből következően kevesebbet mozognak. A másik hátrány, hogy egymással is keveset találkoznak, az iskola szociális funkciója most nem tud működni.
Milyen területen és mik lesznek a legégetőbb feladatok, ha visszatérünk a rendes kerékvágásba?
K.T.: A végzősök és a felnőttek is nehezen viselik a korlátozásokat, de ők alig várják, hogy lehessen iskolába jönni, a beadandóikat lelkiismeretesebben elkészítik, illetve a gyakorlati foglalkozásoknál nem volt kérdés, hogy bejönnek, hiszen a vizsga feladataikat gyakorolják. Ezzel együtt még a felnőtteken – valljuk be, rajtunk, pedagógusokon is érzékelhető egyfajta mentális kimerültség, akkor mégis mit várunk a gyerekektől? Ennek megfelelően, amit kértem a tanáraimtól, az a fokozott türelem, igyekszem magam is gyakorolni, húsz év óta most először nem buktattam meg senkit, addig írattam a dolgozatot, amíg sikerült minden tanulómnak. Tizenegyedikes osztályom van, tanmenet szerint beterveztem a tanulmányi kirándulást a millenniumi helyszínekre, mit mondhatnék nekik? Azt, hogy nagyon várjuk, legyen megfelelő az átoltottság, lehessen végre kimenni és akkor elmegyünk. A legtöbb kérdést mostanában a felvételikkel kapcsolatban kapjuk: ne aggódjanak, senkit nem fog hátrány érni amiatt, hogy a végén nem lehetett megtartani a szóbeli meghallgatásokat, a rangsort a hozott pontok alapján alakítjuk ki. Idén a járvány ellenére rekordszámú, 639 fő jelentkezett a Madáchba, bevallom, örömmel tölt el, hogy van település, ahol két gimnázium is található mégis egy kilogramm fölötti volt a jelentkezési lapokat tartalmazó boríték, amit az általános iskolákból kaptunk. Ez azt jelent számomra, hogy egyre többen ismerik fel, hogy a szakképzés megtérülő befektetés a jövőbe. Vírus ide vagy oda, folyamatos az érdeklődés felnőttképzéseink iránt is, ebben a tanévben már 300 felnőtt diák vesz részt szakmai képzésben, mindez megerősít bennünket, mert azt látjuk, hogy Gödöllőnek szüksége van a minőségi szakképzésre, mely igénynek igyekszünk egyre jobban megfelelni.
P.G.: El kell fogadnunk a jelenlegi kihívást: azaz szeptembertől nem szabad visszamenőleg mindent újra számonkérnünk, mert akkor egy olyan spirálba kerülünk, ami rendkívül megterhelő lesz a tanulóknak (pl. a napi leckével is lemaradunk). Ebben a tanévben a 14 és 18 év közötti diákok valahol nagy szabadságot kaptak, s most tanulják meg azt is, hogy a szabadság felelősséggel is jár. Azaz akik becsületesen készültek óráról órára, azoknál nem lesz jelentős lemaradás, az a kisebbség pedig, ahol a „kiskapuk” keresése volt a meghatározó, legkésőbb az érettségin szembesülni fog mindennek a következményeivel. A legfontosabb kihívás szerintem a közösségépítés lesz. Teret kell adnunk annak, hogy a tanulóink ismét megszokják a normális életet, ésszerű keretek között kell újraindítanunk az iskola szociális életét.
Van-e olyan része a digitális oktatásnak, amelyet a járvány után is érdemes fenntartani és miért?
K.T.: Kihasználva, hogy az ezer fős diákseregből egyszerre csak néhány tanuló jöhetett az épületbe, több olyan fejlesztést is végrehajtottunk az elmúlt hónapokban, amit rendes esetben csak a nyári szünetben lehetett volna: elkészült a szakács, cukrász és pincér tanulók és oktatóik által már nagyon várt tankonyha beruházásunk első üteme, illetve mindenki örömére teljesen felújított tornateremmel és konditeremmel várjuk vissza diákjainkat.
P.G.: Összességében az derült ki számomra, hogy bár az élet több területén működhet a digitális munkarend, az oktatás világában hosszabb távon ez csak erős korlátok között alkalmazható. Dicsérni, bátorítani, kritikát megfogalmazni, közösséget építeni hatékonyan csak valós jelenlét mellett lehet. Vannak jó tapasztalatok is persze, pl. a mi iskolánk nemrégiben online szervezett Petőfi-napot. Ez nagy kihívás volt, külsős és belső előadók is tartottak online előadásokat, kvíz is volt a nap végén. Ez egy másfajta kihívás, sokat tanultunk belőle, a diákok visszajelzései is pozitívak voltak. Ehhez a rendhagyó online március 15-hez is nagy összefogásra volt szükség az iskolánkban. Ezeket a tapasztalatokat elraktározzuk, adott esetben újra hasznosíthatjuk, ha szükséges. Továbbá a jövőben a jelenléti oktatást helyenként kiegészíthetik a digitális platformok. Rengeteg online tartalom került fel a világhálóra, ezek egy részét a jelenléti oktatás alatt is lehet majd használni. Az általános iskolákban szeptembertől március közepéig jelenléti oktatás folyt, a diákok bejártak az intézményekbe. Itt az is egy hasznosítható tapasztalat, hogy a távollévő gyerekek is bevonhatók a tanításba a hibrid oktatás révén: amikor sok a hiányzó, a jelenléti óra a betegek felé közvetíthető. Szerintem júniusban érdemes lesz majd megállnunk, és egy nagy összegzést készítenünk.
