Hajós Alfréd 1878-ban született Budapesten, négyévesen már úszni tanult, miközben olyan sportokat is kipróbált, mint az atlétika vagy a futball. Első sikereit úszásban érte el, hiszen 1895-ben Bécsben osztrák bajnokságot nyert, 1896-ban pedig az itthoni olimpiai válogató verseny első helyét szerezte meg. Ennek köszönhetően vehetett részt az 1896-os athéni olimpián.
Az első újkori olimpia 1896. április 6-án kezdődött, éppen a görögök nemzeti ünnepének napján. Magyarországot 15 versenyszámban 7 versenyző képviselte a világversenyen. A „Magyar Delfin” a 11-13 fokos, hullámzó tengervízben nyerte meg a 100 és az 1200 méteres távot is, így kapásból két aranyérmet hozott el az első újkori olimpiáról. Valószínűleg azért nem hármat, mert az 500 méteres táv indulását lekéste az előző versenyszáma miatt…
Az olimpiai mozgalom első magyar bajnoka az úszás után a futball irányába fordult. Részt vett az első itthoni hivatalos mérkőzésen is, ráadásul a BTC játékosaként 1901-ben és 1902-ben is magyar bajnoki címet nyert. Az aktív sportolást 1904-ben befejezte, azonban élete további részében is kapcsolatban maradt a sporttal.
1906-ben a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya lett, később pedig a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöki pozícióját is betölthette. 1932-ben a Magyar Olimpiai Társaság ügyvezető elnökeként kezdett el dolgozni, a háború után aztán a MOB elnöki tanácsadója lett.
Sportvezetői feladatai közben saját építészi irodájban dolgozott, leghíresebb munkája a Nemzeti Sportuszoda, amely 1976-tól az ő nevét viseli. Emelett számos sportlétesítményt és közintézményt tervezett, ezek közül jó néhány határon túli településeken található meg, így például Sepsiszentgyörgyön, Pozsonyban vagy Szabadkán.
