Az előzményekről már írtam korábban születésének évfordulója kapcsán. Azonban ennyi idő elteltével is még sok a bizonytalanság és a kérdés élete utolsó napjának eseményeit illetően. A fő kérdés sokáig az volt, hogy meggyilkolták-e a németek vagy öngyilkos lett? A történettudomány mára egyértelműen az öngyilkosság mellett foglal állást. Ezt állították munkatársai és családtagjai is.
Teleki Géza – Teleki Pál unokája – a kiváló csimpánzkutató tudós előadást tartott 2012-ben, a Teleki Pál Egyesület éves közgyűlésén. Itt személyesen hallottam tőle a család véleményét, nagyapja haláláról. Nyomatékosan kérte, hogy fogadjuk el az öngyilkosság tényét. Ne vonjuk kétségbe Teleki áldozatát! Két fontos érvet sorakoztatott fel. Az egyik, hogy a miniszterelnök az ismert két búcsúlevelén kívül, amelyeket Horthy kormányzónak írt – az egyikben szintén megerősítette az öngyilkosság tényét – volt egy harmadik is, amelyet Teleki Pál fiának írt, idősebb Teleki Gézának, a kolozsvári Tudományegyetem tanárának. Ebben részletesen megmagyarázza, hogy miért követi el ezt a szörnyű tettet. A másik pedig, hogy Teleki inasa, János bácsi elmesélte a családnak, hogy mi történt azon a végzetes éjszakán. Állítása szerint ő kísérte fel azt a két német tisztet, akikkel a kormányfő késő este még tárgyalt. Majd miután elmentek, bement hozzá és még beszélt vele. Tehát a németek semmiképpen sem gyilkolhatták meg.
Azok, akik a gyilkosságot tartják inkább elfogadhatónak, több érvet is fel szoktak hozni. Az egyik, hogy a németek mindenképpen félre akarták állítani Telekit, hogy ne akadályozza meg a németek átvonulását Magyarországon Jugoszlávia ellen, sőt vegyen ebben részt hazánk is. Van olyan „történész”, aki állítja, hogy beszélt azzal a német katonával, aki meggyilkolta Telekit. Ennek azonban semmi hivatalos bizonyítéka nincsen. Mint ahogy annak sem, hogy a falban talált lövedék mérete nem egyezik Teleki pisztolyának a kaliberével. Másrészt felemlegetik, hogy a miniszterelnök felesége súlyos betegen szanatóriumban volt, így elképzelhetetlen, hogy megölje magát. Aztán említik, hogy Teleki mélyen vallásos volt, halála előtti este meggyónt, kikészítette cserkész egyenruháját és készült a másnapi szentmisén részt venni. Azt is mondják, hogy a Horthynak írt első búcsúlevélben olyan szavakat használ, amelyeket ő sosem mondott volna: „gazemberek, hullarablók, legpocsékabb nemzet”. Tehát szerintük a németek kényszerítették a búcsúlevél megírására, hogy elhitessék az öngyilkosságot és eltereljék magukról a gyanút.
Mindezek magyarázatául szolgálhat, hogy Teleki hetek óta nagyon rossz idegállapotban volt, depresszióval küzdött és már többször is foglalkozott az öngyilkosság gondolatával. A halála előtt pedig maga és az ország számára is rossz híreket kapott Horthytól, az angoloktól és a németektől is. Így olyan dilemma elé került, amelyet már nem tudott megoldani. Ebben a lelkiállapotban pedig már nem látott más kiutat, mint hogy önkezével vessen véget életének. Ezzel gyakorlatilag feláldozta magát hazájáért. Ezt erősítették meg Teleki Géza szavai is! Ahogy sírján is olvashatjuk: „Dolgozott a cserkészetért és életét adta a magyar nép becsületéért!”
Ablonczy Balázs történész, Teleki Pál kiváló kutatója, 2000-ben megjelent könyvében írja: „Tette néhány hónappal meghosszabbította a magyar függetlenséget vagy annak illúzióját. (…) Halála révén a kétségtelen hibákkal, mulasztásokkal és tévedésekkel tarkított, de ugyanakkor tiszta és becsületes életpálya egyszeriben átlényegült és az öngyilkossággal sokak szemében mindenen felül álló nemességet nyert.”
Lencsés Barna
