Csokoládémérgezés

Sokan családtagként kezeljük a kutyánkat, ezért úgy gondoljuk, hogy ami nekünk jár, az neki is. Ráadásul arra is hajlamosak vagyunk, hogy elhitessük magunkkal, hogy ami nekünk jó, az négylábú kedvenceinknek sem árt. Pedig ki gondolná, hogy az ártatlanul kinn felejtett csokik akár végzetessé is válhatnak számukra?

A mértéktelen csokievés extrém esetben még a kutya halálát is okozhatja. Ha nem figyelünk oda, megeshet, hogy kedvencünket egyszer csak holtan találjuk. Mivel ez nagyon hirtelen következhet be, tévesen arra gondolhatunk, talán egy szívmegállás vagy agyvérzés idézte elő a nem várt, szomorú eseményt. 

A családtagként kezelt kutyával sokszor megosztjuk mindennapi betevő csokinkat. Különösen a karácsonyi és húsvéti ünnepek alatt tudjuk elragadtatni magunkat, hiszen akkor hatványozottan több az édesség és az állatainkkal együtt töltött idő. Akkor mi is „bűnözünk”, miért ne bűnözhetne velünk kedvenc barátunk? Ilyenkor mindenki dőzsöl, és azt gondoljuk, hogy ez a kutyának is megbocsátható. 

De sajnos a csoki egyik összetevője, a teobromin a vétkes, amely cseppet sem tesz jót a kutyának.

Természetesen nem mindegy, hogy milyen csokoládéból és mennyit fogyaszt el az állat. Általánosan elmondható, hogy minél keserűbb, feketébb a csoki, annál nagyobb a teobromin tartalma, vagyis az étcsokoládé a legveszélyesebb: akár tízszer annyit is tartalmazhat ebből a káros anyagból, mint a tejcsokoládék. Általában 100 mg teobromin/kg az a mennyiség, ami már igen súlyos mérgezést tud okozni, vagyis egy középtestű, 30 kg-os eb 3 grammtól lesz nagyon rosszul, de egy kisebb fokú mérgezéshez kevesebb is elég belőle. Ha tehát túletettük csokival, és a kutya a sarokban gubbaszt, ne nevessük ki, és ne intézzük el ennyivel: „Biztosan elcsapta a gyomrát a sok édesség, majd holnap jobban lesz!” Ehelyett azonnal vigyük állatorvoshoz, ahol az elfogyasztott édességtől megszabadíthatják! 

A mérgezés tünetei igen változatosak, amelyek jelentkezhetnek néhány óra elteltével, vagy később, akár egy teljes nap múlva is. A csokoládé sokáig a gyomorban marad, de aztán felszívódik, és káros tartalma a véráramba kerül. Ennek köszönhető a hányás, hasmenés, vizelet-visszatartási zavar, hiperaktivitás kialakulása, a felfokozott légzés vagy szívverés, izomremegés, görcsök, és akár a kóma is. 

Ellenszer a mérgezés ellen nem ismeretes, ezért az állatorvos nem tehet mást, mint megpróbálja megakadályozni a további felszívódást a gyomorból és tünetileg kezelni az állatot, rendezve a kóros életműködést. Ha csupán 1- 2 óra telt el a „bezabálás” óta, érdemes megpróbálkozni a hánytatással. Természetesen a legjobb „kezelés” – mint mindig – a megelőzés, a baj elkerülése. 

Aki pedig most szomorúan olvassa e sorokat és nem tudja, mit csináljon majd, ha kedvence könyörögve, szívfacsaróan néz rá, miközben ő jóízűen tördeli a csokit, a következőket tanácsoljuk. A kutya mindig is nagy szemekkel fogja figyelni, ahogy mi falatozunk. Ha vanília pudingos töltött káposztát eszünk, akkor is. A kutya nem arra van „berendezkedve”, amire mi, emberek. Ő alapjában véve húsevő, nem pedig mindenevő. Pláne nem csokievő! Ha mégis meg szeretnénk jutalmazni, vagy kivételesen meglepni őt, válasszunk kutyák számára kifejlesztett jutalomfalatokat. Létezik kutyacsoki is, ami valójában csokoládé kinézetű húskészítmény. Ezeket a speciális „kutyacsokikat” úgy állítják össze, hogy ne okozzanak mérgezést vagy bármiféle egészségkárosodást.