Talán kevesen tudják, hogy télen – akár fagypont körüli hőmérsékleten – is lehet békés halakat, így pontyot fogni. Jó taktikával, kellően „lefinomított” felszereléssel és jó minőségű etetőanyaggal sikeresek lehetünk. Biztos fogásra inkább a mélyebb bányatavakon számíthatunk, de a sekélyebb egyesületi tavakat is érdemes lehet felkeresni. December közepén Isaszeg és Gödöllő között egy ilyen tóra látogattam el. Fontos tudni, hogy amikor a víz hőmérséklete lecsökken, a halak nem válnak teljesen passzívvá. Az anyagcseréjük lelassul, de folyamatosan vesznek magukhoz táplálékot. Mindezt azonban óvatosan teszik, ezért ehhez kell beállítanunk a felszerelést. A horgászathoz egy method kosaras végszereléket állítottam össze, amit egy 30 grammos kosár, egy körülbelül 15 centiméter hosszú feeder gumi, vékony előke és egy apró 16-os horog alkotott. A feeder guminak nagy jelentősége van ebben az időszakban, hiszen nyúlásával lecsökkenti annak az esélyét, hogy a hal leakadjon a kis horogról.
A horgászat előtti este már bekevertem az etetőanyagot. A téli időszakban fontos, hogy sötét tónusú keveréket alkalmazzunk, ami az óvatosan táplálkozó halak gyanakvását nem kelti fel. A hallisztes etetőanyaghoz egy kis alkoholt is kevertem, mert az alkohol fagyáspontja nagyon alacsony, így a hideg vízben nagyon attraktív adalékanyag.
Elérkezett a horgászat napja. Mindössze két órás pecára volt csak időm. A tó végében, a zsilip előtt foglaltam helyet, ahol a vízoszlop magassága a legnagyobb, hiszen a halak a hidegben előszeretettel tartózkodnak a mély vízben. Szerelékemet több irányba dobva próbáltam megkeresni a halakat. A téli időszakban ezt a módszert érdemes alkalmazni, hiszen a pikkelyesek már csak keveset mozognak, és a kapásra egy-egy helyen érdemes akár 25-30 percet is várni. A harmadik dobás után a spiccen alig észrevehető rángatások jelezték, hogy hal van a felszerelés másik végén. A bevágást követően azonban a súly sajnos elmaradt. „ Keszeg lehetett – gondoltam -, nem bírta felszívni a csalit és a horgot is.” A következő dobásom ugyanarra a helyre repült, hiszen ahol egy hal van, ott lehet több is. Kis idő múlva egy, az előzőnél jóval agresszívabb kapásom volt. A hal a hideg víz ellenére határozottan elgörbítette feederem végét. Bevágtam. Meglepődtem azon, hogy ellenfelem milyen jó erőben van, a fárasztás csaknem öt percig tartott. A művelet végén egy két kiló körüli tőpontyot vezettem a merítő szákba.
Több dobásra sajnos már nem volt idő, mert szürkülni kezdett. Nem is bántam, hiszen a hőmérséklet alig haladta meg a 0°C-ot. Bár a horgászatra szánt idő rövid volt, mégis sikerült pontyot fognom! Bebizonyosodott, hogy télen, akár csak pár órára is, de érdemes ellátogatni a vízpartra, hiszen a görbülő bot látványára és élményére kiéhezett horgásznak egy hal is nagy örömet jelent.
Szabó Barnabás
