Ifjúkorában apja kívánságára Luther jogi tanulmányokba fogott. 1505 nyarán, hazafelé vezető útján Stotternheim mellett nagy viharba keveredett, halálfélelmében így könyörgött a bányászok védőszentjéhez: „Szent Anna, segíts! Ha élni hagysz, szerzetes leszek.” Ígéretéhez híven július 17-én belépett az erfurti Ágoston-rendi remeték közé. Olyan szigorral követte az ottani szabályokat, hogy 1507-ben pappá szentelték.
A mindennapi vezeklés ellenére Luther nagy lelki válságot élt át, saját bevallása szerint a két fő ok az utolsó ítélettől való félelme, és a saját üdvözülésében való bizonytalansága volt. Gyóntatóatyja áthelyeztette Wittenbergbe 1508-ban, a hittudomány tanulmányozását ajánlotta neki. Egy évre rá a Biblia professzora lett. 1510-ben a rend megbízásából Rómába utazott, ahol felháborította az ottani erkölcstelenség. Noha még kitartott egyháza mellett, ebben az időben fogalmazta meg a későbbi elszakadásához vezető gondolatait.
Luther visszaemlékezésében váratlan megvilágosodásként írja le azt, ami a kolostorban érte. Pál apostol rómaiakhoz írt levele első részének 17. verse ráébresztette, hogy Isten igazsága tisztán kegyelmi ajándék, amelyet az ember Jézusba vetett hit által kaphat meg. A vers így szól: „Az igaz ember pedig hitből él” Ettől fogva kritikusan szemlélte az egyházat, amiért az Isten kegyelmének egyedüli közvetítőjeként tüntette fel magát. 1517. október 31-én Luther levelet írt Albert püspöknek, melyben tiltakozott a bűnbocsátó cédulák árusítása ellen. Ugyanezen a napon a wittenbergi vártemplom kapujára ki is szögezte a 95 vitatételét, bár ezt egyesek vitatják. Ezt a napot tekintjük a reformáció kezdetének, és minden év október 31-én ünneplik a reformátusok és evangélikusok, a reformáció napjaként.
Augsburgban a birodalmi gyűlésen a bíboros jelenlétében felszólították a tanai visszavonására, de Luther hajthatatlan volt.1520. június 15-én X. Leó pápa egy bullában megparancsolta, hogy Luther hatvan napon belül vonja vissza a 95 tétele közül az általa hibásnak vélt 41-et. Luther ezt a bullát nyilvánosan elégette. 1520-ban a pápa kiközösítette. Ezután Bölcs Frigyes választófejedelem elraboltatta, így akarta megvédeni Luthert a következményektől. Száműzetése alatt Luther németre fordította az Újszövetséget.
Teológiájának alapja a Biblia volt. Tanai szerint a bűnbocsánat Isten kegyelméből lehetséges, jó cselekedetekkel nem érhető el. Luther szerint az egyház a Krisztusban hívők közössége, nem a látható intézmény. Az egyház nem tévedhetetlen, az egyedüli tökéletes entitás Isten. Nagy különbség a katolikus felfogással szemben, hogy a keresztség által mindenki hirdetheti az igét, de a gyülekezet felelőssége hozzáértő embert választani vezetőnek. Fontos még az ApCsel 5,29: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.”
Akármelyik felekezethez tartozunk, fontos megemlékeznünk Lutherről, hiszen felnyitja a szemünket arra, hogy az emberek nem tökéletesek. Egyedül Isten tévedhetetlen, az ő kijelentéseit kell követnünk. Isten rengeteg dologban megmutatja magát, ezeket a kinyilatkozásokat kell keresnünk. Bár mindenki másképp tapasztalja Isten jelenlétét, fontos a másik ember véleményének, gondolatainak tisztelete, valamint az alázat.
Kertész Mátyás
