Sic fata voluere – A Grassalkovich család történetének kezdetei

A karácsony a családok egyik legkedvesebb ünnepe, hiszen ekkor ünnepeljük Jézus Krisztus születését. A december mindig a szeretet, a megnyugvás, lelki lecsendesedés és a családok hónapja, így egy prominens család történetének kezdeteivel, valamint néhány megbotránkoztató vagy éppen humoros momentumával fogunk megismerkedni.

Ez a család a Grassalkovich család, amely igen jelentékeny szerepet töltött be Gödöllő életében a XVIII. és XIX. században. A család története és a Magyar Királyságra gyakorolt hatása egyre inkább a múlt homályába vész, és tévesen nem vesszük észre, hogy a királyság életében egyes családok ugyanolyan megkerülhetetlen tényezők voltak, mint maguk az uralkodók. 

A Grassalkovich család eredete bizonytalan, de nagyhatalmi szerepe a Magyar Királyság életében elsőként Grassalkovich I. Antalnak volt. Antal köznemesi családba született, de páratlan tehetségű politikus volt, és rangját hivatalnoki pályafutásának köszönhette, nem pedig a katonainak, mint a hozzájuk közel álló Esterházy család tagjai.  Birtokközpontjai Gödöllőn voltak, ahol később felépítette a máig fennálló barokk kastély egy részét.  I. Antal főlovászmesterként és koronaőrként is szolgálta Mária Teréziát, amiért grófi rangot kapott.  Azonban ezt a fényes karriert nem pusztán szolgálataival és birtokszerzéseivel érte el, hanem nagyszerű házasodási politikájával. Antal életében háromszor házasodott meg, és elmondhatjuk, hogy egyre úribb származású hölgyeket vett el, akik igencsak segítették a ranglétrán való felfelé menetelésben.  Első házassága egy köznemesi családhoz kötötte, azonban Langh Erzsébet halála hozzásegítette a karrierje építéséhez, ugyanis utána Klobusitzky Krisztinát vette feleségül. Tőle született I. Antal összes gyermeke és az ő halála után a megözvegyült Klobusitzky Teréziát, Krisztina testvérét vette feleségül. 

II. Antal játszi könnyedséggel letagadhatta volna apját, a nevén kívül gyakorlatilag mindenben, mert ahogyan fáradságos munkával és politikai zsenialitással I. Antal naggyá tette a családot, úgy II. Antalnak majdnem sikerült eltékozolnia minden vagyonát, és ezen kívül különösebb tisztséget sem viselt.  Birtokainak többségét bérbe adta, és Gödöllőn nem is igen tartózkodott, hanem inkább Bécsben, Pozsonyban és Pozsonyivánkán. Ezen a ponton azonban megint kapcsolódnunk kell az Esterházyakhoz, ugyanis a korabeli feljegyzések közül van, ami II. Antalt az „apósa mintájának” szólítja, és ez is igaz valamilyen értelemben az eddigi elmarasztaló szavaim mellett is, ugyanis II. Antal igen nagy mecénás hírében állott, aki pénzének és idejének nagy részét a művészetekre és szórakozásra költötte.  Pozsonyi kastélya ma a szlovák köztársasági elnök rezidenciája, Gödöllőn pedig kiépítette a ma egyetlen fennálló barokk kulisszaszínházat, ahol a kor csúcstechnikáját alkalmazták. Úgy látszik azonban, Antal valahogy sohasem nőtt fel teljesen, mert bár az átlagos nemesek vadásztak, bálokat tartottak. és ő ezeket is mind csinálta, valóságos tengeri ütközeteket imitált a birtokain létrehozott mesterséges tavakon. Érdekes, hogy az ekkori barokk bálokról is van egyfajta idilli elképzelésünk, pedig az egykori Grassalkovich-levéltárban fennmaradt egy írás egy ekkor kedvelt játékról, ami valójában arról szólt, hogy beengedtek egy lezárt térbe rókákat, a földre hosszú kendőket fektettek, és amikor egyszerre többen felrántották a kendőt, az éppen azon átfutó rókákat jó pár méter magasra felrepítették, és hát az ettől természetesen vagy kitörte a nyakát, vagy legalábbis nyomorék lett.

Felmerül természetesen a kérdés, hogy annyira mégsem lehetett tehetségtelen, ha hercegi rangot kapott. És a válasz erre, hogy valóban nem volt az, mert bár II. Antal nem igazán örökölte apja tehetségét, azonban egyenesen mesteri szintre fejlesztette azt a képességét, hogy hogyan kell az uralkodó kedvére tenni. A források kutatása közben érdekes egybeesésre bukkantam. Egyrészt fontos megemlíteni, hogy amennyire bőkezűen osztogatta Mária Terézia a nemesi címeket, annyira fukar volt II. József ilyen téren, és hercegi rangot egyáltalán nem is adományozott senkinek II. Antalon kívül, aki 1784-ben kapott hercegi címet, és az évszám bizony nem véletlen.  Ez az év II. József nyelvrendeletének az éve és Antal a rendelet kiadása után néhány hónappal kapott hercegi rangot, ami természetesen több dolognak volt köszönhető.  Egyrészt Antal, bár a tankönyvek nem nagyon említik meg, a jozefinisták közül az egyik legaktívabb volt, és főnemesként állandóan igyekezett a kedélyeket lecsillapítani. Másrészt feltétlen udvarhűségét állandóan bizonyította. 

Manapság köztudott, hogy a rokokó térhódítása idején mindenféle bizarr színelnevezést is használtak, mint például a „mérgezett majom” vagy az „apáca has” szín. Ebben a korban igencsak elterjedt volt egy bizonyos tengerkék szín használata, ami II. Antal kedvence volt, és II. József találkozóin, aztán később II. Lipót koronázásán is ilyen színű ruhában jelent meg, ugyanis ezen kék szín neve az volt, hogy „József császár szeme kékje”. Fennmaradt számlák alapján valószínűsíthetjük, hogy az Esterházy mintára létrehozott Grassalkovich gránátosoknak is ilyen egyenruhájuk volt. Azonban a rangot apja megbecsülésének jeleként és az Esterházyak hercegi ágával való kapcsolatának is köszönhette. Antal számára azért is volt ez égetően szükséges, mert a hercegi rangot Miklós családjának minden tagjára kiterjesztették, így felesége is hercegnő lett, míg ő továbbra is gróf volt, ami enyhén megalázó helyzet lehetett számára.  

Wisznovszky Tamás

Legújabb cikkek a Kultúra kategóriából

Gödöllői menedék(ház)

Februárban Ambrus Zoltánnak - talán mondhatjuk - kettős évfordulója van. 160 éve, 1861. február 22-én született,…

475 éve hunyt el Luther Márton

Luther Márton volt a protestáns reformáció szellemi atyja, lelkész, reformátor. Ágoston-rendi szerzetesként lett teológus, a wittenbergi…