Mürai Szent Miklós a katolikus és a görögkeleti egyház szentje, a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, gyermekek, diákok és általában minden nehéz körülmények között élők védőszentje Oroszországban, Görögországban és Szerbiában a pálinkafőzők, Magyarországon Kecskemét védőszentje.
A magyar Mikulás hagyomány a III. században élt Szent Miklós kultuszára vezethető vissza, aki Myra városának püspöke volt. A Miklós püspök a város utcáján sétálva meghallotta, hogy az egyik házban szegény leányok beszélgettek arról, hogy a családjuk megélhetése érdekében akár a prostitúciót is vállalnák. Miklós elhatározta, hogy segít rajtuk, de szerénysége miatt mindezt titokban akarta tenni. Éjszaka arannyal teli zacskókat rakott a szegény ember ablakába, s ezt 3 éven keresztül minden alkalommal megtette. Az apa a harmadik évben titokban megleste, ki ajándékoz a családnak ennyi pénzt, és meg akarta köszönni Miklós püspöknek a jóságát, de az elhárította a hálálkodást, és azt mondta, hogy a hála egyedül Istent illeti.
Szent Miklós legendája és az ő névnapját ünneplő december 6. a XIX. században terjedt el olyan formában, hogy legtöbb helyen, mint hazánkban is, a Mikulás a gyerekeknek szánt ajándékokat az ablakba kitett kitisztított kiscipőkbe helyezi el. A kis mikulászacskók piros, átlátszó csomagban vannak, tartalmuk cukorka, édesség, déli gyümölcs. A Mikulás a kis zsákokban ajándékokat oszt, a krampuszok kis aranyozott virgácsot vagy vesszőnyalábot adnak a rosszalkodó gyerekeknek. A Mikulás a jóságot szimbolizálja, a krampuszok a rosszat. Azonban nem mindenütt krampuszok kísérik a mikulást, és nem mindenkihez december 6.-án ér oda.
A magyar Mikulás név szláv eredetű, a cseh vagy szlovák nyelvből került át a magyar nyelvbe. Ugyanakkor a Mikulást kísérő krampuszok, mint kis ördögök, osztrák hagyományokra vezethetők vissza.
Ausztriában is krampuszok kísérik Nikolaust, akik néha csapatokba verődve láncokkal, csengőkkel és virgácsokkal felszerelve járják a városok, falvak utcáit és ijesztgetik az embereket. Vidéken sokszor készülnek Mikulás témájú kisebb színdarabokkal, játékokkal. Hazánkban is van hagyománya láncos Miklósnak, akinek négy kísérője botokkal, láncokkal felszerelkezve zajongtak – ennek gonosz űző tartalma volt. Tréfás gyóntatást végeztek fonóházakban, a lányokat és asszonyokat kérdezték ki viselt dolgaikról.
Németországban is december 6.-án jön Nikolaus, aki a ház elé kikészített csizmácskákról tudja, hová kell hozni az apró ajándékokat, csokit, gyümölcsöt a gyereknek. Néha be is kopog egy-egy házba a Mikulás, mert személyesen szeretne találkozni a jó gyerekekkel. Nikolaus személye nem összetévesztendő a Wiehnachtsmann-nal, a karácsony apóval, aki karácsonykor érkezik.
Horvátországban Sveti Nikola hozzánk és az osztrákokhoz hasonlóan a krampuszaival érkezik, de lehetnek regionális eltérések, ahol is angyal kíséri a Mikulást. A jó gyerekek szintén édességeket kapnak, a rosszak pedig arany virgácsot piros szalaggal. Horvátország egyes régióban – elsősorban Dalmáciában és a tengerpart mentén – Sveti Nikola tiszteletére hajóversenyt rendeznek, majd az ünnep végeztével a templom előtt egy öreg, fából készült hajót égetnek el, áldozatul ajánlva a tengerészek jólétéért.
Bulgáriában Szent Miklós a tengerészek védőszentje, és itt egyben az egyik legnépszerűbb szent. Szent Miklós ünnepén speciális mikulás-kenyeret és tésztában sült halat tálalnak fel vacsorára, majd a szálkákat elégetik, eltemetik, vagy egy folyóba dobják.
Szent Miklós Szerbiában nemzeti szent, ezen kívül Sveti Nikola számos család fő parónusa, akik „slava”-val ünnepelnek. Ezen az ünnepen számos fogást tálalnak fel, többek közt az előző nap megsütött és szimbólumokkal díszített slava-kenyeret.
Romániában is cipőket helyeznek a gyerekek az ajtó elé, és így várják az édességeket, az engedetlen gyerekek pedig reménykedhetnek a megbocsátásban. Számukra Mikulás egy almaágat hoz, amely ha vízbe állítva karácsonyig kivirágzik, úgy „Moș Nicolae” megbocsájtott a gyerekeknek. A „Moș” megnevezés mindenesetre nem szentet, hanem apót jelent. Észak Romániában van egy legenda, miszerint szilveszter éjjel látható lesz Mikulás, amikor a menny megnyílik, de a mai napig nem mutatta még így meg magát a kedves adakozó.
Szlovákiában is figyeli a rosszgyerekeket a Mikulás, nekik hagymát, vagy egy darab szenet hoz, a jó gyerekek pedig az előző nap kikészített csizmájukban édességeket találnak Mikulás napján.
Cseh országban „Svatý Mikuláš“ már december 5.-én megjelenik egy angyal és egy ördög kíséretében. A gyerekek énekelnek neki egy dalt, vagy versikével köszöntik, amiért narancsot, mogyorót és csokikat kapnak.
Olaszországban nincs olyan nagy Mikulás kultusz, mint más országokban. „San Nicola“-nak konkurense is akadt, december 13.-án ünneplik „Santa Lucia” napját, ahol Befana boszorkány osztogat ajándékokat.
Hollandiába a Mikulás (Sinterklaas) segédjével, Zwarte Piettel (Fekete Péter) november közepén érkezik, méghozzá hagyományosan gőzhajón. Sokan ezt az ünnepet tartják Hollandia legfontosabb eseményének az egész év során. Holland hagyományok szerint Sinterklaas segítőivel nem Lappföldön, hanem Spanyolországban él, így rénszarvasok helyett fehér lovon érkezik. Az ő legendáját is a Szent Miklós püspök élete és tettei inspirálták, öltözéke inkább püspöki ruhára hasonlít. A gyerekek süteményt és a lovaknak répát készítenek ki, hogy az éhes fáradt Sinterklaas és kísérői egy kis erőt tudjanak gyűjteni a nagy utazás közben.
A Mikulás szokások Luxemburgban is igen jelentősek, ugyanúgy nagyobb ünnepnek számít, mint karácsony. Ott Kleeschen hozza az ajándékokat december 6.-án a már korábban kikészített csizmácskákba. A Mikulás napját megelőző vasárnap a falvak és városok hivatalosan is üdvözlik a Kleeschent, aki néhány helyre hajóval érkezik, és a polgármester köszönti. Luxemburgban nem csak a gyerekek, hanem a Mikulás is kap ajándékot, a gyerekek az asztalra kekszeket készítenek Kleeschennek, és szénát a szamaraknak az asztal alá.
Habár Oroszországban Szent Miklós egy fontos védelmező, az ajándékokat Gyed Moroz [Дед Мороз]) – Fagy Apó hozza, aki inkább kék, mint piros, inkább bojári, mint püspöki ruhát visel, szán helyett trojkán jár, krampusz helyett Hópelyhecske – Sznyegúrocska [Cнегурочка] kíséri. Az ajándékokat nem Mikulás-napkor vagy karácsonykor, hanem újév napján osztja szét. Az észak-orosz Fagyapó, figurája nagyon mély történelmi és etnográfiai gyökerekre vezethető vissza. Előképe az indoeurópai égi isten, a kozmikus törvények istene Varun, aki az éjszakai csillagos égbolt megtestesítője. Egyetlen fiatalabb vagy külföldi hasonló figura sem rendelkezik ilyen kedves kísérő kislánnyal.
A Mikulás, azaz a Mürai Szent Miklós a mai Törökország területéről származik, közelebbről az akkori Lükia területéről, majd később Müra püspöke – ma Demre városa – lett. Az Antalayától 100 kilométerre fekvő Demre városa az ötvenes évektől szabályos zarándok várossá alakult. A Mikulás-kultusz Törökországban aránylag újkeletű és Noel Baba hozza az ajándékokat, de nem december 6.-án, hanem szilveszter éjjel. Nemcsak a gyerekek kapnak ajándékokat, hanem mindenkit más is. Az ünnepet megelőzően gyakran egy fenyőfát is feldíszítenek.
Amerikában a rénszarvas húzta szánon érkező Santa Claus nem december 6.-án, hanem karácsonyra hozza az ajándékokat. Annak idején még a holland bevándorlókkal érkezett a Mikulás szokás Amerikába, így Santa Claus hagyománya rokonságban van mind Sinterklaas-szal és Mürai Szent Miklós legendájával is. A gyerekek tejet és sütit készítenek Mikulásnak, ami remélhetőleg másnapra el is fogy.
Láthatjuk, hogy minden nemzetnek megvan a Mikulása akár Szent Miklós, Sinterklaas vagy Gyed Moroz képében, így érdemes jónak lenni, és felkészülve, izgatottan várni téli eljövetelét.
