SZG: Hogyan látja a helyzetet a választás után egy évvel?
KT: A Szövetség rövid idő alatt nyújtott elképesztő teljesítményt, ami akkor a polgármesterváltáshoz még nem volt elég, azt azonban szögezzük le, hogy a gödöllőiek a változásra szavaztak. A tízből hat körzetben a képviselők szintjén is, de a polgármesterjelöltek között is csak 3,5 % volt a különbség. Ilyen még sosem volt. Gémesi György egy technikai manőver segítségével tudta csak átmenteni hatalmát, Bajkó Norbert alpolgármesterré választásával, és a szembenézés helyett inkább a választói akarat semmibevételét választották. Bajkó pedig rendre biztosítja a polgármester akaratának érvényesülését.
SZG: Hogyan jellemezné az együttműködést a polgármesterrel?
KT: Először reménykedtünk, ami sajnos végképp szertefoszlott a költségvetés tárgyalásának napján.
Polgármester úr szerint mi nem vagyunk együttműködők, szakmaiatlanok vagyunk és mindent politikai mezőre terelünk. Holott nem én fotózkodom Karácsony Gergellyel, és nem vagyok visszatérő vendég az ATV-ben, ahol csak a kormányt szidja. Ő „nem politizál”, aki az Új Kezdet pártot alapította és sokáig elnökölte.
A hozzászólásaink mindig tárgyszerűek, konstruktívak. Egyébként, ha megnéznek egy testületi ülést, látható, hogy nem vagyunk kerékkötői semmilyen jó ügynek, hiszen tízből kilencszer igennel szavazunk.
SZG: Mi a helyzet a bizottságokkal?
KT: Emlékeztetnék rá, hogy mi ott vagyunk és a munkát vállaltuk, de a túlduzzasztott bizottságok szerintünk nem szolgálják a város érdekét. A „társadalmasítás”, ahogy ők nevezik, valójában arról szól, hogy a semmilyen hatáskörrel nem rendelkező bizottságok rábólintsanak az előterjesztésekre, ha pedig véletlenül nem ezt teszik, az semmire sem kötelezi a testületet.
Erre a legjobb példa a városháza lebontása. Ezt az őrült ötletet még a polgármester saját emberei sem támogatták a bizottságin. A testület ennek ellenére megszavazta. Lelkük rajta.
Amúgy a bizottsági üléseken részt veszünk, hozzászólunk, ki-ki a saját szakterületéhez. Már többször felajánlottuk, hogy mi, képviselők beülünk a bizottságokba, hogy könnyítsünk a munkán, de ezt december óta elutasítják, mondván: ki kell érdemelni.
SZG: Azt értem, hogy polgármester úr, amit kigondol, azt keresztülviszi mindenáron, de mire alapozta az ellenzéki képviselők szakmaiatlanságát?
KT: A költségvetés maratoni tárgyalásánál minden módosítónknál elhangzott ez a vád, csak sajnos az élet és a valóság gyorsan szembejön.
Török Sándor képviselőtársam figyelmeztetett a járvány gazdasági következményeinek veszélyére, aztán estére összeomlott a tőzsde. Kolozs Csabának először nem hitték el, hogy a kormány adott 500 milliót az autópálya lehajtóra, míg számukra 20 éve csak kampány az elkerülő út. Utána pedig mosolyogtak és szakmaiatlannak tartották Csabát, mert alternatív költségvetést javasolt, aztán egy hónapra rá mégis lett új, módosított költségvetés. Ennyit erről.
Jómagam szerettem volna az „SZTK”, azaz a Tormay helyzetén javítani, leszavazták, de amikor a veszélyhelyzet alatt Gémesi György egyszemélyben irányította a várost, szép csendben átcsoportosításra került sor.
SZG: Nem tartja ezek szerint hatékonynak a válságköltségvetést?
KT: A polgármester narratívája szerint a „csúnya, gonosz állam” kivéreztette az önkormányzatokat, de az Index és a HVG is megírta, hogy az önkormányzati rendszer az eddigieknél is több forrást kapott, így ennek megfelelően korrigálni kellett a számokat az előző testületin. Olyan feladatokra is jutott pénz a „kivéreztetett” önkormányzatnak, ami a módosítás előtti, eredeti költségvetésben benne sem volt, hiszen sikerül a Táncsics úti öltöző beruházását támogatni, vagy új GIM háznak melléképületet építeni, illetve ingatlanvásárlásra is futotta. De most ősszel már újra halljuk, hogy a 2021-es év mennyire rossz lesz, így a politikai gondolatmenet nem változik.
A „kivéreztetett” Gödöllő több, mint egy milliárd forintnyi kötvény birtokában igazából nyugodtan állhatna bármilyen válság elébe.
De súlyosan felelőtlennek tartom a városháza építésének mindenáron való áterőltetését a vírus miatt kiszámíthatatlan gazdasági környezetben.
Személyes véleményem, hogy a Városházának azért kellett elpusztulnia, mivel a polgármester nem bírta elviselni, hogy beköltözzön alá a Kormányhivatal, ami a számára ellenségesnek vélt magyar államot testesíti meg.
SZG: Nem lenghet a babazászló…
KT: …sem. A Három királyfi, három királylány kezdeményezése kapcsán több képviselőtársam is felvetette, hogy miért nem a körzeti képviselők viszik ki a megszületett gyermekeknek szánt városi ajándékot. Pelyhe Józseftől megtudtuk, hogy „valamennyien” képviselők vagyunk.
Ha nem értené valaki, ez azt jelenti, hogy ők, a lokálosok ebben részt vehetnek, de mi, ellenzéki képviselők ki vagyunk zárva ebből, mert Gémesi úr szerint, amíg feljelentjük őt, addig nincs együttműködés. Tehát a kelengyepénzt és a városi macit sem vihetjük ki a gyermekeknek.
Ehhez képest érdekes, hogy a babazászló városházára való kitűzésének előterjesztését nem szavazták meg.
SZG: Valóban feljelentették?
KT: Személy szerint Gémesi Györgyöt tudtommal senki sem jelentette fel, ugyanis, a látszattal ellentétben itt nem minden őróla szól. Azonban, ha van olyan ügy, melyben véleményem, vagy képviselőtársaim megítélése szerint hibás döntést hozott a Képviselőtestület, akkor képviselőként adatot kérünk ki, illetve a szükséges hatósági jelzéseket minden esetben megtesszük. A Tüdőgondozó ügyében többször is kértem polgármester urat, hogy gondolja át lépéseit. Nem tette.
SZG: Sok ilyen ügy van?
KT: Vannak ügyek, melyekben szinte balladai homály van.
Nem túl bizalomkeltő, hogy miközben adott esetben – és a szálloda pere, a G-Magistratus ügy tipikusan ilyen – több tízmillió forintos ügyvédi költség merül fel, mégsem készül polgármesteri beszámoló, nincs hiteles tájékoztatás.
Én nem voltam tagja az előző testületnek, most mit gondoljak erről? Azt is külön kérdésemre tudtam meg a jegyző úrtól, hogy elmarasztaló ítélet van a régi ügyvezetővel szemben. Tartok tőle, hogy a nem túl távoli jövőben több tíz milliós nagyságrendű visszafizetési kötelezettség keletkezhet.
SZG: Mi történt a veszélyhelyzetben?
KT: A polgármester szerint mi nem tettünk semmit a járvány idején, hiszen mint mondta: „tőlünk senki nem hívta őt fel”.
A valóságban a Lumniczer Alapítványon keresztül több mint 1 millió forint adományt gyűjtöttünk a Tormay-nak – többet, mint ők bárkinek -, maszkokat varrtunk, időseknek bevásároltunk, élelmiszer csomagokat szállítottunk ki úgy, hogy számunkra nem állt rendelkezésre ehhez a hivatal és a város intézményeinek apparátusa.
SZG: 30 éves az önkormányzatiság, így a gödöllői is, hogyan értékeli a tevékenységét?
KT: Pelyhe József képviselőtársunk testületi ülésen elhangzott szavai szerint minden nagyon szép, és hálásak lehetünk, de miközben hosszan sorolta az „eredményeket”, magamban meg kellett kérdeznem, ugyanarról a városról beszélünk- e. Bármilyen irányba el lehet indulni Gödöllőről, már minden településen kézzelfogható eredményeket tud felmutatni az önkormányzat. Tudom, Veresegyház egy országos viszonylatban is egyedülálló példa, de nekünk akkor is tükröt tart, mely tükörbe Gémesi Györgynek is bele kellene néha néznie.
Ez a 30 év nálunk az elszalasztott lehetőségek 30 éve volt, főleg az utolsó 10 év, amikor fejlesztések garmadája történt szerte az ország más településein. A jelenlegi szellemiséggel a városvezetés csak üzemeltetni képes Gödöllőt, a nagyobb fejlesztések elmaradtak, vagy a végén az állam csinálta meg, mint például most az uszodát.
SZG: Fentiek alapján nem lehet könnyű körzeti képviselőnek lenni.
KT: Tény, hogy az előterjesztéseinket rendre leszavazzák vagy módosítják, ez sok mindent elmond. A válságra hivatkozással pedig elolvadt az amúgy sem túl nagy körzetenkénti 4 M Ft-os járdakeret. Ez a kettes számú körzetet sajnos súlyosan érinti, bár a fő gondra, az Antalhegyen a csapadékvíz elvezetés fejlesztésére csak állami segítséggel, pályázati forrásból lehetne megoldást találni.
A Királytelepen az év során vízelvezetők tisztítására került sor, a Csanakban hatékonyabban valósult meg a fűnyírás, mint korábban. Az építési szabályzat módosításánál valamennyi fórumon részt vettem, így a testületi ülésen a helyzet ismeretében képviseltem a lakók kívánságát, mely beépült a végleges anyagba. Már áll a Démusz kereszt az Arany János utcánál, egyúttal a hagyományainkat is őrzi, hiszen itt a vízválasztón volt a régi Besnyői határ. A közvilágítási áramkimaradásokat én is bejelentettem, bízom benne, hogy a „több szem többet lát” elve alapján javul a hibaelhárítások hatékonysága. Ezúton is köszönöm a Hivatal és a VÜSZI munkatársainak intézkedéseit! A mindennapi életben így tudtunk az embereknek segíteni és továbbra is bizalommal fordulhatnak hozzánk.
(SZG)
