“… mint ember is művészeti ideáljai szerint akarta életét berendezni”
Elek Artur
Az Osztrák–Magyar Monarchiában a 19. század vége, a 20. század eleje nemcsak az ipari és városfejlődésben, hanem a kultúrában is lendületes változásokat hozott. Budapest mai arculata akkor alakult ki, soha nem látott virágzásnak indultak a művészetek. A szecesszió Bécsben meghatározóvá vált, Magyarországon is sok képzőművész tevékenységében jelenik meg. A szecesszió – a nagyvárosból való kivonulás – az ő esetükben a vidékre, a kertekbe való kivonulást jelentette. Történeti festményeiken a magyar múlt legendáit, a magyar eredetmítoszt dolgozták fel.
Rippl-Rónai József, Vaszary János szecessziós munkái és az új építészgeneráció, Lechner Ödön, Lajta Béla, Kós Károly mellett az 1901-től szerveződő gödöllői művészcsoport vezetői – Körösfői-Kriesch és Nagy Sándor- lettek a magyar szecesszió legnevesebb képviselői.
1863. október 29-én született Körösfői-Kriesch Aladár, aki Székely Bertalan és Lotz Károly vezetésével végezte tanulmányait. 1887-től tanulmányutakon bejárta Olaszországot, hazatérve nagyszabású megrendelések várták. Kezdeti alkotásai az eklektika stílusjegyeit viselik magukon. Legnagyobb hatást azolasz „primitívek ”tették rá, de sokat tanult az un. olasz preraffaelitáktól.
Nagy Sándorral együtt létrehozták a gödöllői művésztelepet 1902-ben. Ezekben az években is több nagyszabású alkotása született (Buda a bölényvadászaton, Balatoni halászat, A jó kormányos). Részt vett Malonyay Dezső A magyar nép művészete című művét előkészítő gyűjtőmunkában. Nemcsak gyűjtötte, de be is építette művészetébe Erdély, Kalotaszeg, Mezőkövesd népi motívumkincsét.
Festett, grafikákat készített, de szoborkompozíciói is vannak, épületeket és szobabelsőket is tervezett, mozaik- és üvegablak-terveinek Róth Miksa volt a kivitelezője. Falképei láthatók a Színművészeti Akadémia, a temesvári Papnevelde, a mexikói Operaház, a budapesti Zeneakadémia épületében. Olajfestményeinek témája a népi élettől, a mitológián át az allegorikus példázatokig sok mindent felölel (Kasszandra, Ego sum via, veritas et vita, Élet és Halál). Tervezett könyvborítókat, készített illusztrációkat és számos akvarellt.
Művészeti és életfelfogása érthetővé válik az alábbi gondolatait olvasva:
„Egy nagy – legnagyobb – kincset ismerünk, ezt ápoljuk, keressük: az élethez való örömöt. Ennek tüzét szítjuk minden erőnkkel önmagunkban és egymásban. Egyedüli segítőnk ebben a magunkhoz és másokhoz való szeretet. Magunkat szeretjük akkor, ha tisztán élünk, ha hallgatunk a bennünk élő menynyei szózatra. Másokat akkor szeretünk, ha a nagy, közös életfa kis hajtásainak, leveleinek, virágainak tekintjük magunkat, kik nagy, közös életgyökérből táplálkozunk. Kicsinykis életünk, a nagy örök élet melengető ölében. Ami azután, eme ujjongó életi öröm nyomán – mindennapi munkálkodásunk eredményeképpen – kezeink alól kikerül, – ez a mi művészetünk. Egyéb művészeti programot nem ismerünk.”
(Magyar Iparművészet 1909)
Körösfői-Kriesch Aladár 1920. június 16-án fiatal kora óta hordozott betegségében elhunyt. Gödöllő és Vidéke így emlékezik meg erről a nagyszerű emberről: „S aminő volt a művészete, olyan volt ő itthon Gödöllőn, hova mintegy tíz éve jött lakni, megalakítva itt művészi szövőiskoláját, olyan volt a magánélete is: egyszerű, jóindulatú, nemes, tiszteletet gerjesztő. Közszeretetben állott Gödöllőn, mely már otthonává vált. Itt fejtette ki java működését is.”
(Gödöllő története II.388.old.)
