A zenei élet 19. században váltott irányt, amikor a paloták privilégiumából kikerült a zene és ezzel kialakult az igény a mindenki számára elérhető és érthető, nagyvárosi szórakoztató színpadi darabokra. A zenei műfajt Mozart nevezte el, szó szerinti jelentése: „kis opera” vagy „operácska”. A könnyed dallamvilággal átszőtt (általában szerelmi) történet témája vígjátéki, vidám, komikus, gúnyos vagy szomorú elemeket egyaránt tartalmazhat. A cselekmény fonala prózai monológokban és párbeszédekben bontakozik ki, ezekhez kapcsolódnak a zenei tételek és a táncjelenetek, amelyek általában kortárs táncokra épülnek. Az első magyar operett – amelynek a műfaji megnevezése is ez – Huber Károly műve volt, a Víg cimborák, 1863-ból. A (bécsi) operett új, fényes korszakát elsősorban Lehár Ferenc és Kálmán Imre művei fémjelezték.
Kálmán Imre zongoristaként 1897-ben mutatkozott be a fővárosi közönségnek. Csodagyerekként ünnepelték, de a zongorista karrierről 1900-ban betegség miatt le kellett mondania, ekkor fordult a zeneszerzés felé. Első operettjét, a Tatárjárást 1908-ban mutatták be nagy sikerrel a Vígszínházban. Ezután Bécsbe költözött és 1938-ig ott is maradt. 1915-ben mutatták be legsikeresebb művét, a Csárdáskirálynőt, amely szerzőjének nemzetközi hírnevet szerzett. Az Anschlusst követően zsidó származása miatt Amerikába menekült, majd halála előtt néhány évvel visszatért Európába és bárhol járt, mindenhol nagy elismerésben és kitüntetésekben részesült. Nagysikerű művei: A cigányprímás, A bajadér, a Marica grófnő és a Cirkuszhercegnő.
Lehár Ferenc pályafutását színházi hegedűsként kezdte, emellett egy katonazenekarban is játszott 1899-ig. Első zeneszerzői próbálkozásai kudarcba fulladtak, ezért átvette apja katona-karmesteri posztját, amelyet csak 1902-ben adott fel, amikor bemutatták első operettjét, a Bécsi asszonyokat, amely világsiker lett, és meghatározta további munkásságának fő irányvonalát. Az igazi elismerést azonban A víg özvegy (1905) – mely Amerikában a Broadway-n is fogalom lett-, a Luxemburg grófja és a Cigányszerelem (1910) hozta meg számára. Műveiben magas igényű kompozíciós követelményekkel lépett fel, megújítva az akkor már sablonossá merevedett bécsi operett stílusát. Életének legnagyobb részét az osztrák fővárosban és rövid ideig Berlinben töltötte, itt mutatták be nagy sikerű operettjeit.
Kálmán Imre születésnapján, a mai napon stílszerűen a Marica Grófnőt játssza a Budapesti Operettszínház. Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket – Gyönyörű ének, csodálatos dallamok, látványos táncjelenetek egy eredeti magyar operett-mulatságban, mely a művészet minden szintjén garantálja a magas színvonalú szórakozást. Egyrészt Shakespeare-re emlékeztető nem várt fordulatokkal teli a szövevényes történet, ahol a saját maguk gyártotta hazugságok hálójában vergődnek a szerelmes fiatalok. Másrészt egy romantikus, viharos, és gyönyörű dallamokban gazdag zenemű, energiával teli táncjelenetekkel. A mozgalmas darabot ki más rendezhetné, mint a Kossuth-díjas koreográfus, Bozsik Yvette. A műhöz méltó mesés atmoszférát impozáns színpadi látvány és kifinomult, korhű jelmezek teremtik meg. A főszerepekben a teljesség igénye nélkül Oszvald Marika, Fischl Mónika, Dolhai Attila játszik. A karmester és zenei vezető Pfeiffer Gyula.
