/

Őszi érintés – a „gödöllői kék”

Hamisíthatatlanul itt van az ősz. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a rövidülő nappalok, a maximum hőmérséklet, a hűvös éjszakák. A fák levelei a színskála megannyi pompájában fejezi ki az idő múlását, siratja a nyarat. Gyermekeinket és persze magunkat is rétegesen öltöztetjük, hiszen a reggel magunkra vett ruhák egy részét nappal elhagyhatjuk, de az esti hazatéréskor lehet, hogy ismét szükség lesz rájuk.

Persze érdemes megtalálnunk minden évszak szépségét, így az őszét is. Annál is inkább, mert sokak számára ez az évszak az elmúlást jelenti, s ezáltal depresszív érzéseket kölcsönöz. De ha nem hagyjuk magunkra húzni a borút, akkor ezernyi csodát lelhetünk fel az év harmadik negyedében. Ilyen a kellemes levegőn töltött minőségi idő.

A kirándulás azért is jó, mert egy kiadós túra alkalmával engedjük ki a magunk mögött hét fáradalmait, vagy merítünk erőt az előttünk álló kihívásokhoz. Kevesen tudják, de ráadásul a séta önmagában az egyik legegészségesebb testmozgás. Élsportolóknak szinte kötelezően írják elő a holt szezonra a mozgás ezen formáját, hiszen regeneráló hatása páratlan.

Hol máshol tudhatunk le egy kiváló túrát, ha nem a gödöllői-dombságban? Ha Tata a tavak városa, Sopron pedig a hűségé, Gödöllő talán az erdőké lehetne, hiszen felületének több mint fele zöld. Nem csoda, hogy az urbanizáció ellenére még ma is az egyik legtisztább levegővel bíró településként büszkélkedhet. 

Igazi cél lehet teljesíteni a sok közkedvelt útvonal közül a „gödöllői kéket”. A túra 19,5 kilométer hosszan, a Gödöllő Állami telepek és a bagi vasúti megállóhelyek között kanyarog. Könnyű és mindkét irányból bejárható a kiválóan gondozott turistajelzésen. Ha valaki végigmegy az útvonalon, találkozhat múltunkból itt maradt szégyenfoltokkal, mint egy-egy elhagyatott vasúti megállóval vagy gázvezetékek nyomvonalát „jelző” eldobott szemetekkel. De sokkal inkább szívet melengető érzés az arborétum érintése, ahova mindenki szívesen visszatér, ha egyszer is meglátja. De a túra során szembe jön velünk a valkói útnál egy 1954-ben állított kőkereszt vagy az Erzsébet pihenő. A csodás tisztás (is) Erzsébet királynénkról kapta a nevét. A magyarok nagyasszonya a legenda szerint sokszor látogatott ki ide lóháton. A túra végéhez közeledve a lankás bagi szántóföldek váltogatják egymást, s adják a stafétabotot a kirándulók kezébe.

Ha valaki nem csupán a teljesítmény miatt választja a több órás programot, akkor a természet szépségeiben is gyönyörködhet, hiszen a csodás tölgyesek, akácosok és fenyvesek váltakozása önmagában örömforrásként szolgálhat. És ne feledkezzünk meg a dombság igen gazdag állatvilágáról sem! Ha szerencsénk van, könnyen találkozhatunk (pláne ilyenkor) szarvassal vagy őzekkel. Kellő óvatossággal vaddisznót is leshetünk, de ritkán vadmacskával, nyesttel is összefuthatunk. 

Nos, kedvet kaptak hozzá? Akkor túrabakancsot fel!