A kezdetekkor a Grassalkovich uradalomhoz tartozott. III. Antal halála után, a pereskedések ideje alatt 1841-1850-ig birtokos nélkül volt.
Viczay Károly leányági örökös a per lezárta után 1851-ben eladta a görög származású Sina György bárónak, kitől 1856-ban fia, Sina Simon örökölte meg. Sina Simon a présházban konyakgyárat létesített. Fennmaradt a gyár berendezésének és eszközeinek leltára, mely kortörténeti jelentőségű.
1864-1867-ig egy belga bank az átmeneti tulajdonos, míg 1867-1916-ig a kastély a présházzal együtt a királyi uradalom tulajdona, Ferenc József császár és Erzsébet királyné kedvelt magyarországi tartózkodási helyeként ismert.
A második világháború után ipari üzem céljára hasznosították az épületet, de volt itt patyolat, pálinkafőzde, gombatermesztés, sőt sertéshizlalda is!
Valaha a borház és pincerendszer a közelben lévő Grassalkovich Kastély kiemelt részeként funkcionált. Az itt feldolgozott szőlőből készült bor eladásából fedezték a kastély kiadásait.
Kezdetektől fogva reprezentációs célokat is szolgált, mulatóhely is volt. Valéria főhercegnő rendszeresen részt vett szüreteken, ilyenkor Erzsébet királyné is elkísérte. A szüreti bált az előkelőségek az emeleti pihenő és vendégfogadó kandallós szobájának ablakából nézték. A Grassalkovich-ok fasorral kötötték össze a kastélyt a présházzal és a babati majorral, melynek vonalai a XIX. századi térképeken még látszottak.
I. Grassalkovich Antal birtokain végzett építkezésekről szóló jegyzékből kiderül, hogy a borházat 12.000 Ft-ból építették. Összehasonlításképpen a Hamvay-kúria 4.000, míg a várkapitányi lak – a ma már hiányzó magtárral együtt is – csak 5.000 Ft-ba került.
A műemlék borház alatt figyelemre méltó, teljes mértékben téglafalazatú pincerendszer található. A 122 m hosszú, 5 m széles, 3 m magas U alakú pince dongaboltozatos, bányászati módszerekkel készült. Az U alakú pinceszárny közvetlenül beletorkollik egy 48 m hosszú, 8 m széles, 4,5 m magas fantasztikus méretű terembe, melynek boltozata hasonló szerkezetű, mint a Máriabesnyői bazilika altemplomának boltozata. A pincerendszer klímája kedvező, állandó 14 C° ideális hőmérséklet borok tárolására.
Említésre méltó még a borház nyugati szárnyának csehsüveg boltozata, amely a barokk építészetben általánosan alkalmazott fedőszerkezet volt.
A rendszerváltozás után privatizálták. 1996-ban egy vállalkozótól vásárolta meg az Architecton Rt., 2004-től pedig az INHO Kft. tulajdonában van.
A borház és pince állagmegóvása a műemléki előírások szerint megtörtént. Felújításra került a tetőszerkezet, a kőkereteket restaurálták. Az utólagos hozzáépítések le lettek bontva, a pince homokfúvással le lett tisztítva. Sikerült helyreállítani az eredeti állapotot, ezért az épület szerkezetkésznek mondható, de az új funkciónak megfelelően be kell fejezni.
Jelenleg ez az értékes, minden bizonnyal jobb sorsra érdemes épített örökség, csipkerózsika álmát alussza!
(szerkesztőség)
A közelmúltban a város vezetője a Kulturális Örökség Napjai esemény sorozat keretében fontosnak érezte elmondani, hogy „Gödöllő járuljon hozzá ahhoz, hogy a szűkebb környezetünk jobb megismerése által erősödjön a városhoz való kötődés és az épített örökségünk iránti felelősségérzet.”
Immáron 30 éve szeretnénk, hogy a szavak végre tettek szintjén is megvalósuljanak.
