Nem volt kockázatos a ’90-es években vállalkozást indítani? Vagy akkor volt erre lehetőség, ezért vágtak bele?
Az LZ Thermotrade Kft. alapítása előtt társammal, Zala Péterrel egy német kazángyárat képviseltünk, de az sajnos megszűnt, viszont a munka és a feladat testhezálló volt, így másik beszállító után néztünk, akikkel együtt lehet dolgozni. Így jutottunk el Olaszországba, majd onnan Liechtensteinbe, a Hoval központjába, akiktől kizárólagos forgalmazói jogot kaptunk a magyar piacra. Ebben a gondviselést látom, mert előtte már sokan akarták ezt elnyerni, sikertelenül. Ugyan nem vagyunk gépészmérnökök, mégis bennünk látták meg a megfelelő partnert. Azonnal tudtuk, hogy a Hoval névvel vállalkozni idehaza nagy lehetőséget jelent, komoly potenciált láttunk a velük való együttműködésben.
Honnan hová fejlődtek?
A cégünk megalakulásakor egy szervizessel és egy Barkasszal indultunk. Ma már tizenhat szerviztechnikusunk van országszerte, a cég személyi állománya 35 fő, és folyamatosan bővülünk. A kazánokon kívül mindennel foglalkozunk, ami hővel kapcsolatos: hőszivattyús hűtés és fűtés, csarnok- és helyiségszellőztetés, kémények, valamint meleg víz tárolás és előállítás. Az első éves 100 milliós eredményhez képest idén átléptük a két és fél milliárdos árbevételt, ami nem csak önmagában örömteli, hanem azért is, mert az utóbbi években kétszámjegyű bővülést értünk el rendszeresen. Ez visszaigazolást ad az elmúlt évtizedek munkájáról.
Ki a cég fő vevőköre?
Elsődlegesen az ipari és kommunális szegmensben vagyunk erősek. Lakossági szinten főleg a kéményes üzletágban vagyunk ismertek. Fali kazánjaink és egyéb fűtő-, illetve szellőzéstechnikai megoldásaink a piac egészéhez képest ez utóbbi szegmensben kevésbé jelentős.
Többen a tulajdonosi körből Gödöllőn élnek. Adódik a kérdés, hogy akkor miért éppen Veresegyházon van a cégük?
Amikor telephelyet kerestünk, elmentünk a gödöllői polgármesteri hivatalba a polgármester úrral egyeztetni. Sajnos már a recepción sem jutottunk túl, be kellett volna jelentkezni, előre időpontot kérni. Elszomorított, hogy ez ilyen bürokratikusan működik, így a környező településeket bejárva eljutottunk Veresegyházára, ahol polgármester úr azonnal fogadott minket és tetszett is neki a tervünk. Autóba ültünk és megmutatta az akkor még üres területet, ahol ma is áll az irodaházunk. Adott egy kedvező ajánlatot, melyet elfogadtunk, a kivitelezés kezdetén pedig a város kihelyezett hozzánk a sarokra egy éjjel-nappali vagyonvédelmi őrbódét. Azóta is azt érezzük, hogy Veresegyház egy vállalkozóbarát település, itt fontosak vagyunk a város számára. Az új, átépített irodaházunk átadása előtt még díszburkolatot is kaptunk az épület köré, hogy szép környezetben tudjuk folytatni a munkát.
Játszunk el a gondolattal! Van egy cégük Gödöllőn és egy Veresen? Mik lennének a legfőbb különbségek?
Ez egy érdekes kérdés, mert gödöllőiek vagyunk, és ugyanakkor veresiek is. Minden nem Veresegyházával kapcsolatos támogatási kérelemre nemet mondtunk, a veresi kérésekre viszont igent. Legyen az a Veres1színház, utcabál vagy épp egy könyv támogatása. Magunkénak érezzük a települést, cégünk érzelmileg eggyé vált a várossal. Amit folyamatosan kapunk, azt – ha tehetjük – hálából viszonozzuk a városnak. Minderről semmilyen megállapodás nincs, egyszerűen kialakult, és fontos kihangsúlyozni, hogy ez oda-vissza működik. Nyáron például megkerestük Béla bácsit (Pásztor Béla polgármester – a szerk.), hogy a raktárépületünk mellett húzódó utcarészre szeretnénk néhány fát kihelyezni. Nem kérdezett vissza, azonnal egyeztetett a városi kertésszel, aki még aznap kijött fölmérni a terepet, egy hónapon belül pedig öt méterenként fákat telepítettek, és szépen visszarakták a díszburkolatot is. Veresen így mennek a dolgok; nem tudom, hogy Gödöllőn vagy máshol hogyan, ezt ítéljék meg az ottani vállalkozók.
Ha ma újra kezdenék, megpróbálnák Gödöllőn beindítani a vállalkozást?
Ez nem kérdés, hogy a mai tudásunkkal biztosan nem Gödöllőt választanánk, hanem Veresegyházát. Biztosan nehezebb dolgunk lenne, mert akkor elsők voltunk, most már sokkal nagyobb a verseny itt is, viszont a város hozzáállása példaértékű és egyértelműen vállalkozásbarát, amit sajnos nem látok Gödöllőn. Hozzánk napi szinten jönnek teherautók, illetve nekünk is van sajátunk, és el sem tudjuk képzelni, hogy behajtási díjat kelljen fizetnünk azért, hogy használjuk a város útjait, miközben helyben termelünk profitot, amivel a várost támogatjuk helyi iparűzési adó formájában.
Végezetül Ádámtól kérdezem, miért jött haza Svájcból átvenni a vállalat irányítását, mi volt ebben a fő inspiráció?
„Röpke” 17 évet éltem Zürichben és immár kettős állampolgár vagyok. Szeretem Svájcot, ugyanakkor elsősorban mindig is magyarnak éreztem magam. Soha nem tudtam úgy kapcsolódni az emberekhez odakint, mint itthon. Édesapámmal is sokat beszéltünk erről és nagyon örült, amikor bizonyossá vált a hazatérésem. Megkönnyíti a beszállítókkal való együttműködést az anyanyelvükön való kapcsolattartás és a kultúrájuk ismerete. A saját kollégáimmal pillanatok alatt sikerült megtalálni a közös nevezőt, nagyszerű emberekkel van szerencsém együtt dolgozni. Jó döntés volt visszatérni.
